belépés | regisztráció RSS

2012. február 21., kedd Nyomtat

Szerkesztő

Zöld-fehér a szívetek

 Karcsikához nem jönnek látogatók hétvégenként. Azt gondolja, azért, mert ő rosszabb, mint a többiek. De most eljöttek a „fradisok", hozzá is.

 

Idegen pályán

– Fantasztikus! – kiáltja a Dunaalmási Református Szeretetház egyik lakója, amikor belépnek a ferencvárosi labdarúgók. A gondozottak nagy izgalommal fogadják a játékosokat, ki-ki a maga módján fejezi ki örvendezését. Egyikük a ferencvárosi légiós Marko Ranilovic tetovált karját is megcsapdossa barátsága jeleként, majd azt mondja, „jó a farkasod”.

A Fradi focistái félszegebben mozognak itt, mint az Albert Flórián Stadion zöld gyepén, láthatóan feszélyezi őket az „idegen pálya” atmoszférája. Csendesen szemlélődnek a szobákban, lassan haladnak előre, szinte szorongva. Nem is csoda, mert nemcsak a sérült, torz emberek látványa szívszorító, hanem a némaság, vagy éppen az artikulálatlan hang és a szagok. Százharminc súlyos és halmozottan fogyatékos fiú és férfi él a dunaalmási otthonban, közülük többen ágyhoz, tolókocsihoz kötve egy életen át. A legfiatalabb gondozott nyolcéves, a legidősebb nyolcvanhárom. Mindannyian itt élnek halálukig.

Különleges tálentum

A ház igazgatónőjének vidámsága oldja a feszültséget, ahogyan természetes könnyedséggel kalauzolja a sportolókat, akik a Fradistának lenni felelősség kampány egyik állomásaként látogattak el a református egyház fogyatékosokat gondozó otthonába. Márton Józsefné Lívia arról beszél, hogy számukra az a legnagyobb öröm, ha „fiaikat” mosolyogni látják. Néhány fiú képes akár – focinak nevezett – labdajátékot is játszani vagy gokartozni. – Nem születünk egyenlő eséllyel a világra – mondja az intézményvezető –, éppen ezért az épek felelőssége, hogy segítsék a rászorulókat. Lívia szerint a fradisták látogatása azért is kuriózum, mert olyan fiatalokról van szó, akiknek különleges tálentumot adott az Isten azzal, hogy profi sportolóként nagy karriert futhatnak be.

 Fradi-fa

Bármelyik labdarúgót kérdezem, az első gondolata a hála, hogy egészségesnek született, és teljes életet élhet. Talán belegondolni sem mernek, hogy az itt élő fogyatékosok felét egyáltalán nem látogatja a családja. Nem kellenek. Fogható ez ahhoz az érzéshez, mikor egy komolyabb sérülés után nem hosszabbít szerződést a csapat? A sérült játékosok sem kellenek. Korábbi érdemeik hamar elhalványulnak.

Dragóner Attila szerint nem hasonlítható össze egy harcképtelen labdarúgó kiszolgáltatottsága azzal, amit Dunaalmáson tapasztaltak. A focista elmondta azt is, hogy óriási hősként tiszteli a gondozókat, akik odaadóan törődnek a fogyatékosokkal. Kimegyünk az udvarra. Nyilasi és Ranilovic szorgalmasan lapogatják a földet a közösen ültetett eperfánál, Dragóner pedig fáradhatatlanul öntözi a vizet a piros kannából.  Szerintem Fradi-fa lesz a neve és a tavaszi futballnyitánykor friss, zöld hajtásokat hoz majd. Vajon mekkorára nő, mire újra bajnokságot ünnepelhetnek az Üllői úton?

Új futballszabályok

A zöld-fehér csapat – Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Marko Ranilovic, Nyilasi Bálint és Pölöskey Péter – a pályára vonul. Ellenfelük mintha nagyobb létszámban lenne, de senki nem akad fenn az élet írta, különös játékszabályokon. Bölcsföldi sérült, a pálya széléről nézi a társakat és mosolyogva veszi tudomásul, hogy a hazaiak kapuját két hálóőr is védi.

A huszonhat éves Karcsika hamar összebarátkozik Lipcsei Péterrel a kapuban. Újra bebizonyosodik, hogy a futball a világ legcsodálatosabb játéka. Itt nem számít a kor, rang, származás, beosztás, poszt; a gólok után boldogan borulnak egymás nyakába a csapattagok. Utoljára – hogy ferencvárosi hasonlatot hozzak – akkor láttam ilyen felszabadult gólörömöt, amikor idén áprilisban Marek Heinz találatával nyolc év után legyőzte az FTC az ősi rivális Újpestet az Üllői úton. A Dunaalmás-Ferencváros rangadó 4–4-es, igazságos döntetlennel végződik. Az eredményt Karcsika gyorsan elraktározza, hiszen tízig ő is tud számolni.

 A név felelősséggel jár

A látogatást és a meccset Plicher Zoltán vállalkozó, a Stúdió 68 Kft. ügyvezetője szervezte, aki nyolcéves kora óta szurkol a Fradinak. A dunaalmási otthont évek óta támogatja, de erről szerényen hallgat, a részleteket az intézményvezetőtől tudom meg. Kiderül az is, hogy az üzletember a Pasaréti Református Gyülekezetbe jár. Plicher Zoltán arról beszél, hogy a fradisták felelősséggel tartoznak a névért, és újra tartalmat szeretnének adni a Ferencváros szlogenjének, az erkölcs, erő, egyetértésnek. A Fradi körüli zűrzavarokról csak annyit mond: mindennél többet elárul, hogy Prukner László vezetőedző már a negyedik menedzsmenttel dolgozik, van tehát mit köszörülni a zöld-fehér klub hírnevén esett csorbán.

 

Igazi ajándékok

A foci és a közös gokartozás után előkerülnek az ajándékok, a fradisták ugyanis nem jöttek üres kézzel. Labdák, pólók, képek sorjáznak elő a dobozokból. A házigazdák sem szeretnének adósok maradni. Táncbemutatóval készültek, amit előadnak a színpadon. Az utolsó szám a Kormorán dala: „ki szívét osztja szét, ő lesz a remény” énekelik a fiúk. Meghatottságomon szégyenkezve törölgetem a szemeimet. Igyekszem úgy tenni, mint akinek bepiszkolódott a szemüvege, de nem bírok a minduntalan előbuggyanó könnycseppekkel. Aztán megnyugszom, mert látom, hogy a kemény ütközetekhez szokott sportemberek is csak nyelik a könnyeiket. Lipcsei Péter azt mondja, ezen a látogatáson sok minden átértékelődött benne, és olyan emlékkel távozik, ami nem múlik el.

Közben Karcsika büszkén feszít az ajándékba kapott, dedikált pólóban. Azt mondja, egy szép szekrényben lesz a helye, de modorosan hozzáteszi: majd viseli is. Reménység szerint. A ferencvárosiak búcsút intenek. Igaza lehet Plicher Zoltánnak, aki azt mondta, a játékosok nem úgy távoznak, ahogyan idejöttek. Valami végérvényesen megváltozott.

Fekete Zsuzsa


2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 5097
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57524199

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat