belépés | regisztráció RSS

2012. március 12., hétfő Nyomtat

Szerkesztő

Bűnösök a mennyországban?

Megváltozhat-e egy elvetemült bűnöző? Ki végzi el, amit nem tett meg család, iskola, börtön? 
A bűnelkövetők fele visszaeső. 
A börtönbüntetés visszatartó ereje csekély. 
Mi segít?

 

„A bűnözés szerves része a világnak"

Bolondnak tartotta a hívőket. Furcsállotta, hogy felnőtt emberek énekelnek, érzelegnek. Mindez nagyon távol állt tőle. Fogva tartásának harmadik évében azonban Attila megért és beállt a „bolondok" közé. 
A fiatalember hat éve raboskodik. 
A Fogvatartottak Imanapján, a baracskai börtönben megtéréséről beszél. Azt mondja, hogy korábban egoista volt, csak magával törődött, és teljesen természetes volt számára, hogy rablásból él, hiszen minden ismerőse ugyanezt tette a környezetében. Hitte, hogy a bűnözés szerves része a világnak. Tizenkét évet kapott. 
Attila megtért és megváltozott a gondolkodása. 
Ma már úgy látja, hogy letartóztatása előtt csak a bűnözés és a pénz volt az istene. Sírni tudna, mikor rátekint régi bűneire. Az bántja leginkább, hogy a gyerekének és a szüleinek ártott magatartásával. 
– A börtönben a család hiánya mellett az összezártságot és az embereket a legnehezebb elviselni, főleg azokat, akik nem tértek meg – meséli. Attila azt állítja, hogy soha többé nem követ el bűncselekményt és nem tér vissza a börtönbe.


Nincs visszatartó ereje a börtönnek

A bűnelkövetők nagyjából fele azonban visszaeső, vagyis nem egyszer ül börtönben. 
A Váci Fegyház és Börtön lelkipásztora szerint megrendítő, hogy mennyire nincs visszatartó, elriasztó ereje a börtönbüntetésnek. 
 Csuka Tamásné úgy véli, hogy a társadalom arra kíváncsi, mi haszna van annak, hogyha valaki megtér a börtönben. 
– A megtértek sokkal kevesebben esnek vissza – állítja. Brazil példára itthon is létrehoztunk egy speciális körletet. Brazíliában néhány helyen teljes intézményeket vett át az egyház és keresztyén értékrend alapján dolgoznak. 
Ott csupán 4 százalékos a visszaeső bűnözők aránya.


Amit nem végzett el más, megteszi Isten

A váci bibliakörbe életfogytosok és gyilkosok is járnak. 
– Amit nem tudott elvégezni a szülő, a pedagógus vagy a börtön, azt Isten lelke elvégzi – teszi hozzá a lelkész. 
– Sokszor nekem nincs más dolgom a börtönben, mint hagyni a fiúkat beszélni, bizonyságot tenni. Megrendítő alkalmaink vannak, amikor hullnak a férfikönnyek, a bűnök, a terhek, és rájönnek, hogy van szabadság, mert van szabadító még a börtönön belül is.


Már a rabszállítóból azt nézte, hova törjön be

Egy-egy bizonyságtétel valóban nagy hatással van a fogvatartottakra. Ilyenkor egy „közülük való" mondja el hitelesen történetét. Ezért is volt fontos, hogy először tarthattak országos fogvatartotti imanapot. Baracskára az ország számos börtönéből mintegy 120 elítélt érkezett. Egy férfi, aki több mint 20 éve ül, arról beszél, hogy egyik bűncselekményt követte el a másik után, és már a rabszállító kocsiból is azt nézte, hogy legközelebb melyik szép családi házba törjön be.


Kutyából szalonna

Kutyából nem lesz szalonna – tartja a mondás. 
 L. Molnár István börtönlelkész szerint azonban igenis lehet szalonna a kutyából, ha megváltozik a lélek, mert Istennel minden lehetséges. 
A református lelkipásztor cáfolja azokat a gyakran hallott kijelentéseket, hogy a börtön ma már olyan, mint egy hotel. 
– Aki ilyet mond, jöjjön be egy napra! Itt szabadságjogokat vonnak meg az emberektől, parancsszóra kell mindent csinálni. Ez olyan ház, ahová bemegy az ember és évekig nem jöhet ki. Az ember ember marad a börtönben is, csak a neve lesz fogvatartott – magyarázza. 
– A cél az, hogy a börtönben a fogvatartott találkozzon Isten szeretetével, gondviselésével, amelyen keresztül kapcsolatot tud teremteni embertársaival, és akkor megváltozva eszébe sem jut bűncselekményeket elkövetni, mert megtisztult. Magyarországon 17 ezer fogvatartott éli falak között az életét. Akik megváltoznak, nem csupán egy emléket, hanem Krisztus-emléket hordoznak magukban, és nemcsak bent, hanem szabadulásuk után is minősített hitéletet tudnak élni.


Még a Bibliát is üldözték

A baracskai börtön parancsnoka hasonlóképpen látja a helyzetet. 
 Cséri Zoltán bv. ezredes nem teherként éli meg, hanem örül a fogvatartotti imanapnak. Mint mondja, ezen az alkalmon közelebb kerülhetnek a fogvatartottak egymáshoz, Istenhez, társadalomhoz. 
A parancsnok megerősíti a lelkipásztorok szavait: akik megtérnek, könnyebben visszailleszkednek a társadalomba. Ráadásul a megtért elítéltek magaviselete is sokkal jobb, mint a többieké. – Nekünk, fegyőröknek fontos, hogy a fogvatartott betartsa az intézet rendjét, ne vétsen és ne kelljen fegyelmezni. A vallásosok szabálykövetőbbek, ők a zárkán belül is zárkafelelősök, jobban odafigyelnek társaikra. A parancsnok azt mondja, hogy 1990 előtt még a Bibliát is üldözték a börtönön belül. Azóta azonban sokat változott a helyzet. A magyarországi börtönökben ma már 11 börtönlelkész szolgál.


Lenyűgöző ének a börtönfalak között

– Bűnösök között, börtönben részben másként szól az ima, mint egy tiszteletre méltó polgári gyülekezetben, ahol illendőségből mindenki bűnösnek, vétkesnek, irgalomra szorulónak tudja magát. Más a kontextus. Az igazság mélysége azonban ugyanaz – mondja Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke 
Az esemény fővédnökét lenyűgözte az a fantasztikus erő, mélység és átadottság, ahogyan a 120 fogvatartott énekelt. 
– Ha egy évre becsuknánk a református egyház teljes közösségét a börtönbe, akkor megoldódna a reformátusság egész énekreformja – mondja mosolyogva. 
– Lenyűgöző és megrendítő volt, hogy nem egy álmos, unatkozó gyülekezet énekelt, hanem áthatott életű, kereső, boldog emberek.


Bűnbánatért bűnbocsánat

– A bűnbánatért, az átadásért jár a bűnbocsánat – magyarázza a püspök Lutherre hivatkozva. – Átadom a bűneimet eltöröltetésre, hogy Isten vesse olyan messze tőlem, mint napkelet van napnyugattól. Az emberi élet nagy kérdéseiben nincs lomtalanítás, vagyis hogy egy évben egyszer kirakom az utcára a bűnöket, és valaki azt elviszi. Vagyis zsákutcában vagyunk, de jó tudni, hogy az Isten beavatkozik és fölajánlja az embernek a boldogító cserét. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a bűnért cserébe kegyelem jár – teszi hozzá a püspök.


Bűnösök a mennyországban?

Az egyik fogvatartott arról beszél bizonyságtételében, hogy attól félt, nem juthat a mennyországba a bűnei miatt. Szabó István szerint a férfi dogmatikailag korrektül fogalmazott, ám mivel egy lezárt folyamat végén mondja ezt, tudhatja, hogy nyitott kapu várja a kegyelem által.
– Régi evangelizációs taktika volt, hogy meg kell ijeszteni az embereket, és ők ijedtükben megtérnek, mert félnek, hogy nem kerülnek a mennyországba. Ez rövid távú motivációt és hamis megtérést eredményez. Ez a férfi nem félelemből tért meg, hanem azért, mert megtapasztalta a kegyelmet. 

 

 A magyar börtönökben szolgáló 11 református lelkipásztor nagyjából 8 ezer fogvatartottal kerül kapcsolatba. Közülük mintegy 600-an térnek meg és változtatják át gyökeresen életüket.  Az ébredést ők indíthatják meg a rácsokon túl.

szerkesztő-riporter: Fekete Zsuzsa 

A Büntetés-végrehajtási Szervezet tudósítását itt olvashatják.

Szabó István püspök baracskai igehirdetésének szövegét itt olvashatják.

  Kapcsolódó dokumentumok:

 

Családi nap egyedül

Az elítéltek többsége nem arról beszél a börtönben, hogyan élhetne tisztán és becsületesen, hanem arról, hogyan kellene rafináltabban bűnözni, hogy legközelebb ne kerüljön rácsok mögé – meséli Péter, aki gyilkosság miatt ül már kilencedik éve.

Áldás, békesség – köszön ránk az utcán egy mosolygós férfi, ahogyan a református börtönmisszió családi napjának helyszíne felé közeledünk. Az épület előtt egy pár sétál. A férfi boldogan öleli a nőt, az pedig karba font kézzel tűri. A feleség testtartása beszédesebb bármilyen szónál, a pszichológusok valószínűleg több előadást is tarthatnának egy ilyen képről. Hasonló lesz a fogadtatás, amikor kiszabadul a férfi a börtönből? Megvárja a felesége? Lesz hová hazamennie? – suhannak át fejemen kérdések, de nincs idő ezen morfondírozni.


Családi nap család nélkül
A Szegedi Fegyház és Börtön, valamint a református börtönmisszióIntegrálódás a családba elnevezésű programját hetedik alkalommal tartják egy pályázatnak köszönhetően. Összesen nyolc fogvatartottat engedtek el három napra, hogy szervezett, egyházi programban együtt lehessen a családjával a börtönfalakon kívül, egy kollégiumban. Istentisztelettel kezdődik a nap, a terem megtelik az elítéltekkel és családjaikkal. Péter orgonál és az is rögtön feltűnik, hogy minden zsoltárt ismer. Nyugodtnak és jókedvűnek látszik, pedig senki nem jött hozzá.
– Egyedül vagyok, mégis örülök, hogy itt lehetek és nem a rácsok mögött. Itt egészen más még így is – állítja. Miközben rabtársai a családjuknak örülnek, Péternek csupán egy beszélgetés jut, velem.

Nem emberölés, gyilkosság
A negyvenes évei végén járó férfi kilenc éve ül a szegedi Csillagban, a legsúlyosabb bűntettért, gyilkosságért. Csaknem tizenöt évre ítélték, mert megölte a szomszédját.
– Korábban soha nem követtem el semmi törvénybe ütközőt, nem emeltem kezet senkire, aztán mégis gyilkos lett belőlem. Az áldozatom egy börtönviselt ember volt, aki gyakran zaklatott minket, végül a feleségemmel is kikezdett. Többször kértem segítséget a rendőrségtől a rendszeres zaklatások miatt, de ott csak annyit mondtak: uram, akkor szóljon, ha vér folyik.
Aztán folyt a vér; volt verekedés, fojtogatás, balta... Péter annyira gyűlölte áldozatát, hogy még emberölésnek sem volt hajlandó nevezni tettét, mindig azt mondta: gyilkosságot követett el. Nem embernek, hanem – mint fogalmaz – szörnynek tekintette áldozatát.
– A Miatyánkot mormoltam a gyilkosság előtt; imádkoztam, hogy „szabadíts meg a gonosztól", de nem vártam meg, hogy az Úr segítsen, magam vettem kézbe az irányítást. Sajnos a rossz utat választottam, megöltem egy embert.
Péter vallásosnak tartotta magát, de azt mondja, ma már tudja, mi a különbség a megtért hívő és a vallásos ember között.
– Bátran állíthatom, hogy hívő emberré lettem, és nem szégyellem, hogy a börtönben tértem meg. Valószínűleg az Úr akarata volt az is, hogy egy olyan akadályt gördítsen elém, ahol volt lehetőségem megtérni. Furcsán hangzik biztos, de hálát kell adnom Istennek azért, hogy börtönben vagyok, hiszen kint a civil életben sosem lettem volna hívő. Talán már nem is élnék – mormolja szinte maga elé. A játékszenvedélye miatt ugyanis komoly adósságai voltak és úgy véli, hogy emiatt agyonütötték volna a hitelezői, akik elől régóta bujkált. Péter arról beszél, hogy hálás, mert esélyt kapott egy új életre és arra, hogy bebizonyítsa – elsősorban önmagának –, képes talpra állni, más emberként viselkedni, függőségét leküzdeni. Mindehhez az Úr segítségét kéri.


A gyilkosok nem félnek egymástól
Néhány év még hátravan a szabadságvesztésből. Péter úgy emlékszik vissza, hogy az első évek könnyebben mentek a rácsok mögött; most, hogy közeledik a szabadulás, már csak cammognak a napok. Az édesanyja tavaly meghalt, egyedül a testvére várja haza. Addig marad a fogság és a különös cellák, ahol kilencükre összesen százhetven év börtönbüntetést szabtak ki. A gyilkosok nem félnek egymástól – mondja –, bár elég riasztó belegondolni, hogy aki mellette, illetve alatta fekszik az emeletes ágyon, azért van ott szintén, mert kioltotta valaki életét. Péter azt állítja, hogy az életellenes bűncselekményt elkövetők kiközösítik maguk közül azokat, akik gyereket vagy nőt öltek meg.
– Ez azonban sovány vigasz, amikor tudjuk: azért vagyunk bent mindannyian, mert elvettük egy másik ember életét.


Orgonára cserélte a játékgépet
Időmilliomos lett a börtönben Péter, így nekifogott a Bibliának, amit két hónap alatt elolvasott. Azóta naponta, szorgalmasan forgatja és minden kérdésére választ kap a Szentírásból.
– Meglepődök, amikor egyik pillanatról a másikra megoldást kapok a problémámra. Felemelő érzés, mert ilyenkor tényleg megtapasztalom, hogy nem vagyok egyedül, hanem itt van az Úr velem. Szoktam is mondani a társaimnak, hogy az Isten engem a tenyerén hordoz. Eleinte kinevettek, de most már kezdik elhinni. Hogy miért? Tíz évvel ezelőtt játékfüggő ember voltam, elhanyagoltam a családomat és öltem. A börtönben is fogadtam, kártyáztam. Régen a nyerőgép volt a mindenem. Mára ezt lecseréltem egy orgonára, megtanultam játszani, énekelni. Szívesen zenélek istentiszteleteken, ünnepeken. Miközben velem ennyi jó történik, sokan még mindig azt tervezik, hogyan követik el a tökéletes bűntényt, ha kiszabadulnak. És ha én szabadulok? Szeretnék bocsánatot kérni az áldozatom családjától, és viszek virágot a sírra. Megkövetem őt. Innentől csak az Úrra bízom az életemet.


Új élet, de kivel?
Koroknai András börtönlelkész szerint azoknak könnyebb új életet kezdeni, akiket várnak kint, a civil életben.
– A fogvatartottak nemcsak a börtönben, hanem szabadulásuk után is izoláltan élnek, kapcsolataik megszűnnek, lerombolódnak, így vagy maguk közül találnak barátot, vagy többségében magányosan élik az életüket. 
A kint maradt házastársak általában nem képesek négy-öt évnél tovább várni, bár a nők valamivel hűségesebbek. 
A család szerepe nagyon fontos a beilleszkedésben, anélkül igen nehéz helyzetbe kerül a fogvatartott.
A társadalom nagy része nem elfogadó, vagy ami talán még rosszabb, hamis: a börtönviselt ember szemébe mosolyog, a háta mögött pedig...

Fekete Zsuzsa 

 

2017. december 13., szerda,
Luca , Otília napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 3672
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 39079625

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat