Malajzia, Szingapúr és a Fülöp-szigetek kikötői várják a keresztyén magyar fiatalokat. 

Élt már muszlimok között néhány hétig Törökországban, Szaúd-Arábiában pedig tanulmányait akarta folytatni, ám tervei meghiúsultak. Szabó Viktort, a matematika szakot végzett református fiatalt mindig is vonzották a távoli kultúrák, akárcsak a misszió. Ahogy ő fogalmaz, Isten ajtót nyitott számára: az egzotikum és a küldetés metszéspontja egy óceánjáró hajó fedélzetén jelöli ki a helyét. Ezúttal nem két hétre, hanem két évre csomagol.

A Reménység Igéje fedélzetén

Az Operation Mobilization nevű felekezetközi szervezet óceánjárói 1970 óta szelik a Föld tengereit. Időközben az egyik monstrumnak bevonták az engedélyét, hiszen a Titanickal egyidőben építették, egy másik pedig zátonyra futott. Ma már csak egy hajót működtet az OM International – erre készül Szabó Viktor és Garáz Nóra Magyarországról. A hajón mintegy félezer munkatárs és önkéntes szolgál, akik megközelítőleg ötven különböző nemzet szülöttei. A Logos Hope nevű óceánjáró és utasai két-három hétig horgonyoznak egy-egy távol-keleti kikötőben.

Foci és hurrikán

A hajó szolgálócsapatának célja, hogy tudást, segítséget és reményt adjon a kikötővárosok lakóinak.
– A hajón dolgozó orvosok azokat a helyi betegeket kezelik, akik nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban, míg a hurrikán vagy árvíz sújtotta területeken egy akciócsoport segít házat építeni a helybélieknek. Egy több ezer kötetes könyvesbolt is üzemel a hajón. A fedélzeten a helyi lakosok akciósan vásárolhatnak, vagy akár ingyen is hozzájuthatnak a kiadványokhoz. Vannak, akiknek nincs lehetőségük másként tovább képezni magukat, ezért nemcsak keresztyén irodalmat, hanem szakkönyveket is adományoznak a látogatóknak – meséli Szabó Viktor. A szellemi és fizikai segítségnyújtás mellett a szolgálók az evangéliumot, Isten szeretetének jó hírét is továbbadják. 
– Van egy csapat, akik minden délután lemennek focizni a helybéli srácokkal. Beszélgetnek velük, a szünetben pedig meghívják a fiatalokat a hajóra. Az iskolásoknak bábjátékkal vagy pantomim előadással kedveskednek a fedélzeten, az időseknek pedig koncerteket adnak. Minden korosztálynak a neki megfelelő módon, a kulturális sajátosságokat is figyelembe véve beszélnek Istenről. Egy muszlim kultúrában teljesen másképpen bölcs beszélni az evangéliumról, mint mondjuk egy kínai kulturális közegben.

A thai királynő is ott volt

A szolgálócsapat helyi gyülekezeteknek is igyekszik segítséget nyújtani; útja során eljut mozgáskorlátozottak és idősek otthonába, árvaházba és börtönökbe is. Az önkéntesek mindig készülnek valamilyen műsorral és azt követően előadással, igehirdetéssel. Sok helybélinek pedig az okoz nagy örömet, hogy kis falujukba hatalmas óceánjáró érkezett; szívesen járják be a monstrumot, és elegyednek szóba a legénységgel. Egy-egy alkalommal gyakran százak, ezrek látogatják a hajót. Egyszer még a thai királynő is látogatást tett a fedélzeten. – A legénység célja, hogy mindenkivel megossza Isten szeretetét körülményeiktől, kultúrájuktól és hátterüktől függetlenül – hangsúlyozza Szabó Viktor.

Önellátó legénység

– A Logos Hope főleg elmaradott területeken jár, ezért olyan, mint egy kis világ. Az óceánjárónak van saját fodrászata, péksége, óvodája, iskolája, orvosi rendelője. Az önkéntesek a hajó működéséhez szükséges feladatokat is ellátják: a konyhában dolgoznak, takarítanak, karbantartják a vízi járművet. Az óceánjáró megfordul gazdag városokban is, ahol beszerzik az élelmiszert, könyveket rendelnek, feltöltik az orvosi készleteket, hogy továbbhajózhassanak olyan vidékekre, ahol ezekből hiány van. Emellett támogatást kérnek az emberektől a küldetésük végzéséhez – meséli.

Az internet segít

Két év hosszú idő; Viktort arról is faggatom, nem nehéz-e megválnia a szeretteitől. 
– Nehéz, de hála Istennek, sok nyári táborban szolgáltam, sok helyen megfordulok, így már könnyebben túl tudom tenni magam ezen. Ha elbúcsúzom az ismerőseimtől, már nem ígérgetem azt, hogy majd legközelebb találkozunk, hogy ezzel is hamis reményeket keltsek, hanem inkább azt fejezem ki, hogy milyen jó volt együtt lenni. Manapság már az internetnek köszönhetően lehetetlen teljesen elszakadni egymástól. A Facebookon meg tudom osztani az ismerőseimmel, hogy mi van velem. Ők is írhatnak nekem e-mailt, skype-on akár még beszélgetni is tudunk, sőt, még egymás arcát is láthatjuk, hogyha elég jó az internetkapcsolat. Viktor bizakodik, ám hozzáteszi, két évig még sosem volt távol családjától és barátaitól, így ő maga is kíváncsi, hogy fog megbirkózni az ismeretlennel nemcsak lelkileg, de fizikailag is.

Videós útinaplóval készül

„Vízre, magyar! Két év egy hajón – Isten szolgálatában” – ezzel a címmel indította el a fiatal önkéntes az utazását megörökítő honapját, mely awww.szaboviktor.hu webcímen érhető el. – Igyekszem a honlapomon mindig friss információkat közölni arról, hogy éppen hol vagyok – árulta el portálunknak. Egy kéthetes hollandiai felkészítést követően a fiatalember társaival együtt Malajziába repül, hogy szeptember 3-án leváltsák a Logos Hope-on szolgálatát befejező gárdát. Viktor szeretne a könyvesboltban szolgálatot teljesíteni, azt mondja, azért, mert ez az a terület, ahol a legközelebb lehet a helybéliekhez. Szeretne minél több emberrel találkozni, beszélgetni, egy-két szót is megtanulni a nyelvükön. Hisz abban, hogy ez bizalmat kölcsönöz két idegen kultúrájú ember számára, ami jó alapot szolgáltat egy-egy beszélgetéshez. Élményeit szeretné a honlapon közzétett beszámolók, videófelvételek és fényképek révén megosztani az őt támogató gyülekezetekkel, fiatalokkal és idősekkel. Tervezi, hogy azok számára pedig, akiknek idegen az internet világa, eljuttat egy-egy kinyomtatott élménybeszámolót.

A magyar zászlót is becsomagolta

Viktor az elsősegély-csomag mellé nemzetiszínű lobogót, kokárdát és népviseletet is csomagolt. Mint mondja, szeretné a hazáját a multikulturális környezetben jópofán és hitelesen bemutatni. 
– Azt mondják, ha két évre kimegy valaki erre a hajóra, akkor más emberként tér vissza. Várható, hogy én is megváltozom. Már most érzem, hogy a nemzeti identitásom erősödik. Az ember egy ilyen sokrétű közegbe kerülve óhatatlanul keresi a gyökereit. Amikor visszatérek, valószínűleg sokkal szélesebb lesz a látóköröm is, úgy sejtem, amit mi természetesnek veszünk, az sok országban nem az. Arra vágyom, hogy ebbe a szemléletváltozásba minél több embert belevonhassak a beszámolóim segítségével. A másik vágyam pedig az, hogy az itthoni gyülekezetek, amelyekkel kapcsolatban állok, még jobban kinyíljanak a világ és egymás felé is.

Nyitott kapu Istennek

– Mindig is szerettem volna Istent szolgálni, és ráadásul olyan helyen, ahol tényleg nagy a szükség. Magyarországon is nagy szükség van a keresztyénekre, és nem gondolom, hogy mindenkinek el kellene mennie külföldre olyan emberekhez, akik még nem hallották az evangéliumot; de ha senki sem megy, az sem jó – vélekedik Szabó Viktor. Azt is elárulta, békességet érez a nagy út előtt. 
– Sok emberrel beszélgettem, imádkoztam ezért, sokat gondolkoztam, és végül békességet kaptam. Nem voltam benne biztos, hogy ki fogok jutni, de azt biztosan tudtam, Istennek tetsző, ha minden tőlem telhetőt megteszek: jelentkezem az útra, kapcsolatokat építek, támogatást gyűjtök; a többit pedig Istenre bízom. Istennek mindig is hagytam egy nyitott kaput. Azt mondtam neki: Uram, én most úgy látom, hogy ez a te utad, ezen kell járnom, de ha bármikor úgy gondolod, hogy lezárod, arra is nyitott vagyok. Nekem nem az az életcélom, hogy a hajóra menjek, hanem hogy Istent szolgáljam. Most az óceánjáróra visz az utam, de hogyha letelik a két év, ugyanúgy Istennel leszek, és ugyanúgy teljes lesz az életem.

Jakus Ágnes

Szabó Viktor útjáról és támogatásának módjáról bővebben itt olvashat:www.szaboviktor.hu