Itthonról turistaútnak tűnhet, ám akik vállalkoznak rá, a sziget másik oldalát is látják. Az OM misszionáriusai azokhoz indulnak, akik nem kerültek rá a képeslapokra. 

– A misszió azért létezik, mert Isten imádása még nem teljes – hangzott el a Missziós Információs Napon, ahol két másik szervezet mellett az Operation Mobilization is bemutatkozott. Az OM magyar önkéntesei olykor busszal vagy hajóval indulnak lelkeket menteni. Beszámolójukból kiderült, a kisgyermekes családoknak is helyük van a külmisszióban.

Igen a férfira és a hajóra
Csernusné Elek Ilona férjével, Zsolttal és gyermekeikkel vágtak bele a külmisszióba. A családfő hajóskapitány fia, akit Isten hajós misszióra hívott el. Felesége már a lánykéréskor tudta, ha igent mond, azzal a hajós szolgálat mellett is elkötelezi magát. Már két gyermekük megszületett, amikor még mindig nem volt kilátásban számukra szolgálat. 
Szerették volna tudni, hogyan tervezzék jövőjüket, fogjanak-e lakásvásárlásba, vállaljanak-e még gyermeket, vagy várjanak.
– A szívem mélyén azt dédelgettem, hogy nem fog összejönni az út – árulta el portálunknak Ilona. – Mikor 2005 nyarán megérkezett az e-mail, hogy mehetünk, miután átgondoltam az egészet, imádkoztam, nagyon hamar békességem lett; tudtam, hogy el kell indulnunk. Bebizonyosodott: Isten időzítése akkor is és azóta is mindig tökéletes volt.
Két és fél hónapnyi kemény előkészítő munka után a Csernus család útra kelt. Bár Ilona a mai napig nem tud úszni és tengeribeteg is, követte férjét.

A gyerekek is misszionáriusok
Amikor elindultak, Dani, a Csernus család legkisebb tagja még járni sem tudott.
– Ha egy munkahelyen csak felnőttek mozognak, gyakran bezárkóznak a koncentrált munka világába. A hajón viszont a gyerekeknek pusztán a léte is megváltoztatta a légkört. Ahogy csetlettek-botlottak – ott tanult meg a kicsi járni – a sok munka közepette mosolyt derítettek az emberek arcára.
Ilona arról is mesélt, hogy amikor az önkéntes fiataloknak honvágya volt, sokan a hajón élő családok körében találtak vigaszt. Csernusék tudtak evangelizálni is: egyszer egy buddhista családot láttak vendégül. Számtalanszor tapasztalták, hogy a gyerekek „jégtörők". Egyszer az egyik gyermekük véletlenül nem az édesanyja kezét fogta meg egy bevásárlóközpontban, hanem egy idegen nőét.
– Egy ilyen félreértés alkalmával rámosolyogsz a másikra, így rögtön kialakul a kontaktus. Ha épp a piacra mentünk ki szétnézni, akkor az árusok voltak elolvadva kék szemű gyermekeinktől. A gyerekek olyan lehetőségeket adnak a beszélgetésre, amelyeket te magad nem tudsz megteremteni.

Az egység beszél
Mivel a Föld kétharmadát víz borítja, hajóval könnyen el lehet jutni bárhová, a hajózási időt pedig képzésekre lehet fordítani. Az OM missziós hajói ezt használták ki. A Csernus család egy évet töltött a Karib-szigeteken, egy évet európai tengereken, és további egy évet Ázsiában: megfordultak a Fülöp-szigetek, Tajvan, Hongkong, Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia és Szingapúr kikötőiben. Míg Zsolt hegesztőként dolgozott, Ilona a gyermekekről viselt gondot. Amikor sütött-főzött, nemcsak a saját családjának terített asztalt, hanem a misszióban szolgáló, újdonsült barátaiknak is.
– A hajó különleges hely, hiszen nagyon sok nemzet fiai dolgoznak együtt. Olyan, mint egy kis mennyország. A világon mindenhol azt látjuk, hogy a nációk között nagy nézetkülönbségek vannak, ezért önmagában az, hogy ennyi nemzetből együtt, egységben tudtunk dolgozni, hatalmas bizonyságtétel. A helyi, nem keresztyén lakosok a fedélzetre lépve többször megfogalmazták, hogy úgy érzik, a missziós hajón valami más... A szeretet légkörét érezték meg, és azt az egységet, ami belőlünk, a közösségből áradt.

A sziget másik oldala
– Az egzotikus országokba nem nyertünk akkora betekintést, mint amennyit sokan feltételeznek, de valamelyest beleláttunk a helyiek életébe – meséli Ilona. – Sokszor láttuk, amit a turisták nem. Egy Karib-sziget ott van kiépítve, ahova a luxushajó beáll, de mi elmentünk a távolabbi részekre is, ahol nagyon nagy a szegénység. Ugyanúgy, mint nálunk, ott is öröm, ha valakinek van munkája, és valamelyest tud profitálni a turizmusból, éppen csak megélhetést biztosítva a családjának.

A reményről sok nyelven
„Weld for Christ!", vagyis „Hegessz Krisztusért!" – ez a felirat állt a hajótest műhelyében, ahol a hegesztők dolgoznak. A ma is éppen Malajzia partjainál horgonyzó Logos Hope nevű hajón mindenki megtalálhatja az adottságainak megfelelő szolgálatot. Csernusné Elek Ilona elmondta, a hajón utazók egyik célja az, hogy tudással és ismerettel gazdagítsák a helyieket. Éppen ezért üzemeltetnek egy javarészt keresztyén témájú úszó könyvesboltot, a kikötőkben pedig minden korosztálynak szerveznek konferenciákat. Külön csoport fáradozik azon, hogy előkészítse egy-egy településen a szolgálók munkáját. Az önkéntesek Kambodzsában gyülekezeti épületet, Guyanában hidakat építettek. A kambodzsai kórházakban betegekért imádkoztak, Manilában árvákat látogattak, Albániában cigányok között szolgáltak.
A legtöbb helyen, ahol megfordulnak, egy csapat a helyi fiataloknak szervez sportprogramokat. Az önkéntesek egy jó játék után spontán módon beszélgethetnek velük arról, hogy milyen üzenettel járják a kikötőket.
– A hajó célja – a Logos Hope név is erre utal –, hogy továbbadja a reménységet. A reménységet, hogy Jézus Krisztus váltsága által mi Isten gyermekei lehetünk és örök életet kaptunk, melyet Vele tölthetünk el – fogalmazott Csernusné Elek Ilona.

Több a mecset, mint a templom
Damásdi Dénes a középiskola után egyetemre készült, végül mégis a külmisszióba vezetett az útja. 
A fiatalember kétszer négy hónapot töltött egy anglikán gyülekezetben az Egyesült Királyságban, az OM Lifehope nevű képzésén. Először egy háromhetes tréningen vett részt szerte a világból érkezett szolgálótársaival együtt. A felkészítés ideje alatt kreatív evangelizációs módszereket tanultak, tanulmányozták annak a vidéknek a kulturális hátterét, ahová szolgálni indultak, és csapatépítő foglalkozásokon vettek részt. A nemzetközi csapat ezután bekapcsolódott a Warwick-beli Szent Pál Gyülekezet életébe. Ebben az időszakban az ifjú misszionáriusok feladatához tartozott a háztartásuk vezetése, a főzés, mosás, takarítás és az anyagiakkal való helyes gazdálkodás elsajátítása is.
A legnagyobb kihívást Dénes számára az Angliában tapasztalt vallási sokszínűség jelentette.
– A keresztyén templomok mellett muszlim mecsetek és hindu kegyhelyek egyaránt megtalálhatóak a városokban. Birmingham környékén több mecset van, mint keresztyén templom – meséli.

Közös hang – a zongorán
A 18–35 évesekből álló misszionáriuscsapatok brit gyülekezetnek segítettek a már meglévő szolgálataikat kreatívabbá tenni. A Szent Pál Gyülekezet, ahol Dénes szolgált, ugyan missziós beállítottságú közösség, nincsenek azonban fiatalok, ezért a gyülekezet ifjúságát a külföldről érkezett fiatal segítők alkották néhány hónapon át. Dénesék keresztyén könyveket árusítottak a piacon, utcai evangelizációkat, férfikonferenciát és gyermekprogramokat szerveztek, kézműves foglalkozást tartottak, és ajtóról ajtóra járva vitték az örömhírt.

– Magunkkal vittünk egy kérdőívet, hogy felmérjük, ki miben hisz, és mit gondol Jézus Krisztusról. Ilyenkor alkalmunk adódott arra, hogy megosszuk a hitünket azokkal, akik nyitottak voltak rá, meghívjuk őket a gyülekezetbe és kapcsolatokat építsünk.
Egyik este egy pubban ültek a fiatalok abban a reményben, hogy bizonyságot tudnak majd tenni a helyieknek.
– Már éppen feladtam volna a reményt, hiszen nem ez volt az első este, hogy elmentünk abba a pubba, és sokáig mégsem történt semmi. Aznap viszont hirtelen elment az áram, és mivel tudok zongorázni, felajánlottam a tulajdonosnak, hogy játszom valamit. Ezután tudtunk elkezdeni valóban beszélgetni egymással. Az is kiderült, mindvégig tudták rólunk, hogy a templomból vagyunk. Nem volt tehát hiábavaló az ottlétünk.

Itthon tanulna, külföldön szolgálna?
Damásdi Dénes elmondta, Angliában szerzett tapasztalatai elsősorban a látókörét bővítették és a hitét építették. Nem sokkal az után, hogy hazatért, megkezdte tanulmányait a debreceni református teológián.
– Sokkal nyitottabb lettem mások elfogadására, hiszen más és más nemzetiségű fiatalokkal szolgálhattam együtt. Fejlődtem a csapatmunkában, és mivel csapatvezető voltam, sokat tanultam az emberekkel való bánásmódról is.
Mikor arról kérdezem, szeretne-e külföldön szolgálni később, Dénes azt feleli, nyitott rá, de angliai szolgálata másra ösztönzi.
– Sokkal inkább szeretnék Magyarországon foglalkozni gyülekezetépítéssel, evangelizációval és a misszióra való bátorítással. Az anglikán gyülekezet is nagyon tradicionális, idősekből álló gyülekezet, mégis sok olyan programot hirdettek, ahova másokat is meg lehetett hívni. Ezekre szép számmal el is jöttek, és épült a gyülekezet. Igazi közösség az övék, ahol mindenki kivette a maga részét a szolgálatból, és azt teljes erővel csinálta. Láttam, hogy idősen is lehet nagyon aktívan szolgálni az Urat.

Aránytalan misszió
– Ha nagy dolgokat vágyunk tenni Istenért, a kicsiben kell hűségesnek lennünk. Az afrikai misszió ott kezdődik, hogy otthon levisszük a szemetet – vallja Horváth István, az Operation Mobilization (röviden: OM) missziós szervezet munkatársa. Előadásában felvázolta: a világ 6,9 milliárd főre tehető népességének mintegy 10 százaléka lehet elkötelezett keresztyén; további 20 százaléka annak vallja magát, de valójában nem elkötelezett; 30 százaléka olyan nem keresztyén, aki keresztyének által elérhető közelségben él; 40 százaléka pedig az evangéliummal el nem ért ember.
– Kívánatos lenne, hogy az elkötelezett 10 százalék, miközben a fennmaradó 90 százalék felé szolgál, a legtöbb figyelmet az evangéliummal eddig el nem ért 40 százalék felé fordítsa. Az esetek többségében azonban olyan nyelven születik újabb bibliafordítás, amelyen már van Biblia – magyarázta Horváth István.
A missziós szervezet munkatársa megállapította: a befektetett idő, pénz, munka és munkáslétszám alapján az emberiségnek éppen ahhoz a 40 százalékához nem jutnak el kellő számban a misszionáriusok és a Bibliák, akik nem hallottak vagy hallanak az igéről. Hozzátette, az OM leginkább ezekre a népekre és kultúrákra koncentrál, helyrebillentve a megbomlott egyensúlyt.
– Isten Népe arra hívatott, hogy a világevangelizáció krisztusi parancsát betöltve az egész földön, minden népnek hirdesse az evangéliumot.

Busszal az életért
„Reményt hozva a világ számára" – hirdeti az OM jelmondata. A szervezet mintegy fél évszázada alakult, napjainkban 6100 munkatársa dolgozik 110 országban. Magyarországon az Onézimusz Alapítvány útján segítik a gyülekezetek munkáját. Az alapítvány munkatársai a missziós mozgósításban, és a helyi gyülekezetek evangelizációjában, új gyülekezetek plántálásában, megerősítésében nyújtanak segítséget, olykor speciális missziós eszközök bevonásával is. 
Míg a szervezet Logos Hope nevű hajója a világtengeren szolgál, a szárazföldön a Bus For Life – busszal az életért – nevű szolgálat járműveivel járják a vidéki településeket. Sporttal, filmvetítésekkel, bábjátékkal, koncertekkel jutnak el gyülekezetekbe és főterekre, óvodákba, általános és középiskolákba. Az alapítvány humanitárius munkát is végez, konferenciákat szervez, nyaranta pedig angoltáborokat tart. Iratmissziót is folytatnak, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit elérjék az evangéliummal. Az OM önkéntesei támogatják a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) munkáját, részt vesznek az elváltak felé való szolgálatban, a Válóhálóban, valamint a Sáfársági Munkacsoportban, melynek konferenciáin a Krisztus-központú életvitelről, Isten gazdasági rendjéről, az anyagi és egyéb javakkal való helyes bánásmódról tanítanak.

Nem menekülésre való
Az OM-hez, rövid- és hosszabb távú misszióra, továbbá önkéntes segítőnek lehet jelentkezni. A szervezet keresztyén érettséget, rendezett életet és rendezett kapcsolatokat, nyitott szívet, rugalmasságot, taníthatóságot és szolgáló lelkületet vár el a jelentkezőktől. A jelentkezők alkalmasságát a gyülekezeti életben való aktív részvételük is mutatja, ugyanakkor a gyülekezet támogatása a misszionárius kiküldésében és a szükséges támogatói háttér kiépítésében is fontos tényező. A külmisszióhoz ezen felül az angol nyelv társalgási szintű ismerete is szükséges.
– Nem kell tökéletesnek lenni. A felvételi folyamatban annak kell nyilvánvalóvá válnia, hogy a jelentkező alapvető motivációja az isteni elhívás felismerése, elfogadása és követése – zárta gondolatait Horváth István. Hozzátette:
– Helytelen indíték lehet, ha a külmissziót valaki megoldásként tekintené arra, hogy meneküljön az itthoni problémák elől. Ha nem Isten küld bennünket a misszióba, bukás lehet a vége, de ha Ő hívott el, képes minden körülmények között megtartani. Az evangélium ugyanis átlépi a kulturális-etnikai határokat, és mindenhova elér, a legsötétebb helyekre is. Világítsunk ott, ahová Isten helyez bennünket!

Jakus Ágnes

Kapcsolódó cikkünk: http://www.parokia.hu/hir/mutat/2627/
További információ: http://www.h.om.org/ 

  Kapcsolódó képtárak:

OM misszió 

Az OM missziós szervezet szolgálatai 

26 fotó található ebben a galériában