|
Indu!
Olyan, hogy objektivitás, nincs. Minden emberi állítás, még a matematikai következtetések is végső soron hitbeli meggyőződésre, axiómára nyúlnak vissza. Senki, így te sem állíthatod, hogy objektíven viszonyulsz valamihez.
Én sem teszem. Érzelmileg viszonyultam, annál is inkább, mert nem egy székfoglaló beszédet olvastam, mondjuk „Az emlékezet szemantikai interpretációi és metaforái a művészetben“ címmel, hanem egy olyan könyvet, amely egy általam szeretett ember életére, akinek őrizője vagyok, hatással lehet. Nem eleve rosszindulattal ültem le olvasni, ahogy Ex a legnagyobb jóindulattal feltételezi, hanem ahogyan olvastam, úgy alakult bennem ki az ellenérzés. Nem a bennem már korábban is meglévő antipátia hatására, hanem annak hatására, amit olvastam. Érthető a különbség? Meglehet, hogy nem voltam elég körültekintő az idézetek visszakeresésében. Kissé kapkodva írtam, meg nem is akartam mindent belevenni. A Károli-, illetve az új fordítást összevetve is azt kell azonban mondanom, hogy más az: hallgatni valakit, illetve hallgatni valakire. Ebben gondolom, egyet érthetünk. S abban is, hogy a teljes Biblia szelleméhez ragaszkodva helyénvalóbb ezt az értelmezést elfogadnunk: „De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.“
Hogy miért ragaszkodtam ehhez a különbségtételhez, azt csak a könyv egészének szellemiségével tudom indokolni. Mert azt látom, hogy a könyv sokkal többet beszél az igehallgatásról, az Ige mondásáról (ez a számomra érthetetlen szakzsargon rengetegszer előfordul a könyvben), mint az Igének való engedelmességről.
Lásd: „Ha nem mondod hangosan az Igét, nem lesz hatékony a hited. Hihetsz az Igében, ahogy csak bírsz, de amíg nem mondod az Igét, addig az nem lesz a tiéd. Azt vettem észre, hogy minél többet szólom az Igét, annál jobban hisz benne a szívem. Mondom, függetlenül attól, hogy látom-e vagy sem, mert rájöttem, hogy így a szellemem egységbe kerül az Igével“:
Sokkal több dolog van, ami nyugtalanít ebben a könyvben, mint amit leírtam.
Az óriásos-szöcskés rész sem azért, mintha kifejezetten szeretnék a fű alatt szökdécselve járni (a szöcske valóban nem kúszik, szegény). Hanem mert úgy gondolom, hogy Isten erejét nem szabad a saját erőnknek vélnünk, Isten helyett nem szabad magunkat óriásnak tartanunk. Ha egészen őszinte vagyok, megrémiszt az a lehetőség, amit ez a könyv a természetes emberi nagyravágyásnak kínál. Mintha az Isten erejét a maga óriássá növekedése érdekében kívánná felhasználni. Én az egész könyvet elolvasva erre jutottam.
Őszintén mondom, hogy amikor először beszéltem erről a könyvről a hölggyel, örültem, és hálát adtam az Istennek, hogy békességet adott neki.
Azután elolvastam a MH-ról szóló leleplező cikket is. Csak akkor kerestem rá, amikor már kezdett gyanús lenni, hogy itt nincs valami rendjén.
Nincs kedvem most az egészet lefordítani, de az egyik bekezdést ideírom:
„A szegény özvegy
MH legutóbbi küldeménye, amelyet a Christian Sentinelnek küldött 1999-ben egyenesen a szegény özvegyeket és az anyagi nehézségekkel küzdő nőket célozta meg. Küldött nekünk két pennit a viszontküldeményre ragasztva és egy meghívót, hogy vegyünk részt az „imaalagútjában”. A két penni a szegény özvegy két fillérjét volt hivatott jelképezni, amiről Lk. 21, 2-ben olvashatunk.
A felhívás így hangzik: ’a következőket kell tennie: 1) Vegye a Személyes imalapját, majd helyezze jobb tenyerét a két rézpenni fölé. Ezeket fogjuk használni kapcsolódási varázspontként kettőnk között. 2) Ezután írja be a mai dátumot a Kelt rovatba 3) Határozza meg konkrétan azt a pénzösszeget, amit a csodától vár! 4) Nevezze meg, milyen hiánnyal és szükséggel küszködik az élet más területén, ahol úgy érzi, immár reménytelenül vágyik a csodára, és azt akarja, hogy én rendelkezésére bocsássam a hitemet. 5) Végül: Vizsgálja meg a szívét, és állítson ki egy csekket! Bármennyit is ad, legyen az az Öntől telhető LEGJOBB ajándék Neki!’”
A cikket idéző lelkész végezetül azt kéri olvasóitól, hogy aki nincs meggyőződve MH taktikái felől, látogassa meg a honlapját egy imakéréssel, és meg fogja látni, hogy a postaládáját elönti majd a pénzkérincsélő levelek sokasága. Figyelmeztet, hogy ne küldjön senki pénzt, csak ámuljon el azon, mennyi pénzt fognak MH-ék költeni pusztán arra, hogy a támogatásukat megszerezzék!
Én még nem próbáltam, de ha ezen múlik bárkinek is az üdvössége, állok elébe!
n.
|
