- Utcazenével, irodalmi estekkel szeretnénk elérni a fiatalokat. Próbálunk kocsmákba is bemenni, hogy minél nagyobb esélye legyen a találkozásnak. A kultúrát összekapcsoljuk a keresztyénséggel, ez működik - osztotta meg velünk tapasztalatait Makkai Fanni kolozsvári joghallgató. Idén számos határon túli hallgató is részt vett az egyetemi gyülekezetek tavaszi találkozóján, amelyet március végén rendeztek, ezúttal Budapesten.

Továbbadják
Az egész gyülekezetben benne van, hogy tovább akarja adni az evangéliumot, ezért hamarosan előadjuk a Márk-drámát két budapesti egyetemen is - számolt be érdeklődésünkre Édes Gábor teológus, a Pesti Református Egyetemi Misszió (PROMISSZ) tagja.

- Azért kezdtem el a pesti egyetemi misszió alkalmaira járni, mert nagyon messze van a saját gyülekezetem. Hétköznap nem tudom velük tartani a kapcsolatot, és gyakran hétvégén sem tudok hazamenni. Két hét kihagyás úgy, hogy nem hallgatok istentisztelet, vagy nem vagyok benne egy gyülekezet életében, megviselne.

Az utolsó esély?
Tizennegyedik alkalommal találkoztak a Kárpát-medencei református egyetemi gyülekezetek.
- Többszörös célja van a találkozónak: a református egyetemisták hálózatot építhetnek, feltöltődhetnek lelkileg és megismerhetik egymás városait - mondta érdeklődésünkre Győrffy Eszter, a PROMISSZ lelkésze.
- Az egyetemi gyülekezetek 1990-ben indultak újra. Az elmúlt években nagyságrendekkel megnőtt az egyetemi diákság létszáma, Budapesten majdnem kétszázezer fiatallal lehet számolni, akik kiszakadtak az eredeti közösségeikből. A városi gyülekezetek nem bírják felszívni ezt a tömeget, ráadásul, ha nincs erős egyházi kötődésük, könnyen el is kallódnak a fiatalok. Nem biztos, hogy az lesz számukra az elsődleges, hogy gyülekezetet keressenek, hacsak nem mély és személyes az egyházi kötődésük.

Speciális élethelyzetben vannak az egyetemisták, akikkel az egyház kevéssé foglalkozik - folytatta Győrffy Eszter.
- A kamaszokra és a családosok problémáira koncentrálunk, de az egyetemistákra nem. Pedig komoly identitáskeresésben vannak. Ekkor tudnak valójában hitbeli döntéseket hozni, hiszen kikerülnek a családi nyomás alól, és utoljára rendezik magukban ezeket a kérdéseket.

Nem lehet öncélú
Az egyetemi gyülekezetek eredeti célja az volt, hogy összefogják a felsőoktatásba bekerült fiatalokat, ez önmagában viszont kevés - hangsúlyozza a lelkipásztor.
- A gyülekezeti forma inkább arra jó, hogy a református kötődésűeket megtartsuk. De arra már kevéssé alkalmas, hogy megszólítsuk az érintetleneket, vagyis akiknek semmilyen egyházi kötődése nincsen - márpedig a missziót így is kell értenünk. A PROMISSZ olyan egyetemi gyülekezetszerű formáció, amely kifejezetten missziós céllal alakult. Máshol egyetemi lelkészségek működnek a hatékonyabb misszionálás érdekében.

Kérdezzenek rá!
Ilyen a Veszprémi Egyetem is, ahol túlnyomórészt katolikus diákok tanulnak. Török Ágnes lelkipásztor bibliaismereti kurzusokat és lelkigondozói fogadóórákat tart - nem csak reformátusoknak. Mint mondja, legfőképpen indirekt misszióra lenne szükség az egyetemeken.
- Mivel nekünk, keresztyéneknek az lenne a feladatunk, hogy eljuttassuk az evangéliumot az emberekhez, sokszor nekifutásból „gyomorba" evangelizáljuk őket. Csakhogy a ma embere felé mindenhonnan árad az információ, miközben senki nem kíváncsi arra, hogy neki milyen kérdései vannak. Az indirekt misszió azt jelenti, hogy először hallgatok, a közösségben pedig szeretjük egymást és befogadóak vagyunk. Az a jó, ha erre rákérdeznek.

Visszataláltak
A jó közösség erejének egyik legszebb példája a debreceni egyetemi gyülekezet.
- 250-300 diák tartozik a gyülekezet holdudvarába, és a szerdai istentiszteleteken is mintegy 150 hallgatóval lehet számolni - számolt be Püski Dániel egyetemi lelkész.
- A diákok 95 százalékát a többi diák hozza. Sikerült elérnünk, hogy nagyon jó hangulatú, izgalmas szerda esténk van, az egyetemisták elhozzák a barátaikat is, szinte nem is kell kérni. A gyülekezet felét olyan diákok alkotják, akik odahaza is komolyan kapcsolódnak a református közösségükhöz. Mások nálunk találtak rá az útra - minden félévben van olyan diákunk, aki még soha életében nem járt templomban. És vannak közöttünk olyanok is, akiknek volt ugyan kapcsolata az egyházzal, de csalódtak, most viszont rátaláltak egy jó közösségre. Sok egyházközeli fiatalt elértünk már, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy azokkal is foglalkozzunk, akik nagyon távol vannak.

Kidobni a padokat?
Ehhez azonban időnként el kell rugaszkodni a megszokott formáktól - tette hozzá.
- A Heidelbergi Káté önmagában kevéssé hozza lázba az egyetemistákat. Ha úgy formálom át, hogy életkérdéssé legyen nekik, akkor már igen. Épp ezért tematikus istentiszteleteink vannak, az egyik legsikeresebb félévünk a lelki fejlődésről szólt. A templombelsőt is otthonossá próbáltuk tenni. Drapp színű a fal, padlószőnyeg van, székek és vászon, az istentiszteleten pedig modern zene szól. Két évvel ezelőtt kapta vissza az egyház az egyetem épülete melletti templomot szinte üresen. Így meg tudtuk tenni, amit máshol nem lehet - nyilván nem dobálnánk ki a padjainkat, bár néha nem is lenne rossz egy-két helyről kidobni, legalábbis ha fiatalokkal akarunk foglalkozni.

Van hová elhívni?
Kreatív, dinamikus, korszerű programokkal lehet megszólítani a fiatalokat - hangsúlyozza Püski Dániel.
- Az elmúlt hét évben négy-öt olyan projektünk volt, amelyek kifelé irányultak, vagyis az egyetemi diákságot és nem a hívő fiatalokat szólították meg. Ilyen volt a 66-os út interaktív bibliakiállítás, a Kontrasztkiállítás, a Vagyok, aki vagyok kiállítás, illetve a Társas-játék elnevezésű élménypedagógiai programunk. Egy pillanatra meg akartuk hökkenteni a fiatalokat: „Jé, az egyház ilyen is tud lenni?"

A programok célja, hogy az érdeklődőket elvezessék a közösséghez - magyarázza a lelkész.
- Attól, hogy kirakunk két képet a falra, nem fog megtérni az a fiatal, de kapcsolatba kerülhet velünk. Ezért az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy az egyetemi gyülekezetet olyan élettel teli közösséggé formáljuk, ahová bármikor bárkit, aki megérintődik, jó szívvel elhívhassunk. Valljuk be, a református egyház sokszor szenved attól, hogy ha lennének is jó kezdeményezéseink, nincs hova elhívni az ismerősöket!

Nincs titok
A jó közösséghez azonban idő kell. A debreceni egyetemi gyülekezet sok energiát fektet abba, hogy a fiatalok megismerjék egymást - árulta el Püski Dániel.
- Nem csillag alakban növekszik a gyülekezet, hanem hálózatot építünk, hogy a fiatalok ne hozzánk, lelkészekhez, hanem egymáshoz kötődjenek. Az este hétkor kezdődő istentisztelet sem egyórás program, hanem egész estés közösségi együttlét. Erre épülnek a kiscsoportjaink, melyek kéthetente találkoznak bibliakörökben. Ezen kívül kirándulásokra, gyülekezeti kiszállásokra, konferenciákra járunk. Csomó pici dologból épül a közösség, nincs egy titok, amire azt mondanám: ha mindenki így csinálja, akkor majd jönnek a fiatalok.

Szeretet minden további nélkül
Érthetően kell beszélni a keresztyén hit alapjairól a fiataloknak - állítja Czagány Gábor, a szegedi református egyetemi gyülekezet lelkésze. A szegedi diákok Alpha-kurzusra invitálják hallgatótársaikat. A keresztyén hit alapjairól szóló előadás- és beszélgetéssorozat megháromszorozta a gyülekezet létszámát - mondta.
- Nem lehet általánosítani, de az a tapasztalatom, hogy az emberek semmit sem tudnak a keresztyénségről, ha vannak is ismereteik, azok zömmel félreértéseken alapulnak. Az Alphán tisztázzuk a félreértéseket, hogy a résztvevők tényeken alapuló véleményt formálhassanak többek közt az egyházról is.

Bátorságra vall meghívni azokat, akik nagyban különböznek az átlaghívőtől. A kívülállók gyakran tapasztalják, hogy a keresztyének fenntartásokkal viseltetnek irántuk.
- A legkülönbözőbb figurák jönnek az Alphára: a kifejezett tagadótól a kicsit félrecsúszott hívőn át az ezotériához vonzódókig. Mindegyikük találkozása az evangéliummal más és más. Mi minden további következtetés nélkül szeretjük őket, nincsenek elvárásaink feléjük. Mi megtesszük a magunkét, és bízunk benne, hogy átadtunk valamit, ami a maga idejében beérik.

Maradni akarnak
Istentiszteleteikre sem csak a gyülekezeti tagokat, hanem minden érdeklődőt várnak a szegediek. Szerintük a gyülekezet a teljes egyetemi polgárságért van - tette hozzá Czagány Gábor. Sokan olyannyira otthonra találnak református közösségben, hogy tanulmányaik végeztével sem szívesen hagyják ott az egyetemi gyülekezetet. Szegeden egy házi csoport fogadja be a szeniorokat.
- Idővel a szentségekről, a családokról és a gyermekszolgálatról is gondolkodnunk kell. Öt éven belül ezek a kérdések el fogják érni az egyetemi gyülekezeteket, hiszen tény, hogy a fiatalok nem igazán akarnak átmenni a hagyományos helyi gyülekezetekbe, amelyek gyakran óriási kulturális szakadékot jelentenek számukra. Az egyetemi gyülekezethez viszont kötődnek, és ott jól érzik magukat. Kérdés, hogy az átlaggyülekezetek egy része miért nem hagy teret annak, hogy az új generáció új módon élje meg a hitét, és miért azoknak kell alkalmazkodni, akik most nőnek fel. Vajon meddig tartható fenn ez az állapot? Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb összegyházi szinten kell megoldást találni.

Jakus Ágnes 

Képek: Antall Zsuzsi; Jakus Ágnes; PROMISSZ

Az összeállításban szereplő egyetemi gyülekezetekről bővebb információt itt talál:

Kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület

PROMISSZ

Debreceni Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet

Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet