belépés | regisztráció RSS

Nyomtat Archívum Elküld Hírek

2016. május 02., hétfő - Fekete Zsuzsa

Zsupsz!

A kör közepén állok, körbevesznek jó barátok – énekli a zeneterapeuta az Edda együttes dalát. Az autóbaleset miatt kómában fekvő fiatal lány, aki korábban hetekig nem reagált semmire, a tizenharmadik terápiás foglalkozáson már mozgatja a száját és halkan kimond egy szót is, miután a terapeuta gitáron lejátssza kedvenc dalát. Fekete Zsófia zeneterapeuta több mint tizenöt éve segíti zenével a betegek gyógyulását az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben. 

A kómában fekvő betegeknél nagy eredménynek számít, ha reagálnak a külvilágra, az első kimondott szó pedig fontos lépés lehet a gyógyulás felé. Fekete Zsófia azt állítja, hogy a zene nem csak a fülön keresztül ható inger, ezért gyakran a betegek testére helyezi a hangszert, hogy ne csak a hangját hallják, hanem érezhessék a rezgését is. A szakember szerint bármilyen zene gyógyíthat, de a legfontosabb az, hogy mindenki rátaláljon saját szeretetzenéjére.

A legsúlyosabb állapotú betegek az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) Agysérültek Rehabilitációs Osztályának kómarészlegében fekszenek. Általában azok a betegek kerülnek ide, akik úgynevezett vigil kómában vannak, a szemüket már kinyitották, és minimális tudatos állapot felfedezhető náluk. Ebben a helyzetben akár egy apró nonverbális gesztus is jelentős fejlődésnek tekinthető. A zeneterápiás foglalkozás mindig az adott beteg állapotához igazodik – magyarázza Fekete Zsófia, majd hozzáteszi, hogy számos beteg hónapokon vagy akár éveken át ágyhoz kötötten, a kórházban kénytelen tölteni napjait, ezért tartja fontosnak, hogy a betegek „világi tapasztalásokat" is szerezzenek: ne csak fehér köpenyes orvosokkal, gyógytornászokkal találkozzanak. A terapeuta mini koncerteket szervez a betegeknek, ott jártunkkor éppen két önkéntes zenélt.


Demeter Ágnes csellista azt mondja, azért vállalta az önkéntes zenélést, mert szerette volna gyakorolni az együttérzést és az adakozást.
– Azt gondoltam, hogy a zenémmel örömet szerzek a betegeknek, színt vihetek a hétköznapjaikba, miközben én is fejlődhetek belsőleg. A zene valami olyan dolog, amit nem lehet kifejezni szóban, ha megpróbálnánk, valószínűleg veszítene érzelmi töltetéből. A zene minden nyelven beszél, a pozitív rezdülések semmivel sem adhatók át úgy, mint a zenével.

A másik önkéntes zenész, Kocsi Anita egy 7. kerületi zeneiskolában tanít. Azt mondja, hogy mini koncertjükkel sikerült adniuk valami felemelőt betegeknek.
– A zene olyan dolgokat szabadít fel, amiket a szó nem tud. Debussy híres mondása szerint a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Pont azt érzem én is, hogy a zene eljut oda, ahová a szavak nem.


Andreával a koncert után ismerkedünk meg, egy súlyos autóbaleset után lábadozik az OORI-ban több hónapja. Az önkéntesek koncertje után arról beszél, hogy nagyon szereti az élő zenét, ráadásul éppen zongora- és csellórajongó.
– Egy beteg életében a zene pozitívum és stimuláló erő, ami segít a gyógyulásban – magyarázza. – Ez a félórás zenehallgatás is hozzájárult, hogy jobban érezzem magam. A zenén keresztül könnyedén meg lehet mutatni, hogy mit érzünk és gondolunk, ezért is fantasztikus dolog. A zene mindenkire hat, és mindenki eljut valamilyen magasabb régióba általa. Napközben gyakran cseng a fülemben egy-egy dallam. Most még kanül van a torkomban, de ha már jó lenne a hangom, szívesen énekelnék valamilyen dzsesszes dallamot – mondja mosolyogva.

Fekete Zsófia egy fiatal lányt mutat, aki három hónapja kómában van egy autóbaleset miatt. A zeneterapeuta tizenkétszer foglalkozott vele, de a lány nem reagált semmire, míg a tizenharmadik terápián megtört a csend.

 

– A beteg mozgatta a száját a dal közben, a végén pedig teljesen hallhatóan azt mondta nekem, hogy szia – meséli a zeneterapeuta. – A kómások világa halk, hiszen ők nem tudnak reagálni hanggal semmire, körülöttük pedig hangosan zajlik az élet. Gyakran a betegek testére teszem a gitárt, hogy érezzék a rezgését, és onnan is megkapják az ingert, közben figyelem, hogyan veszik a levegőt, miként ver a szívük és annak a ritmusában próbálok improvizálni.

 

 

Fekete Zsófia elmondja azt is, hogy a zenéhez komplex agyműködés szükséges. A kutatások bebizonyították, hogy a gyakran éneklő gyerekeknél több kapcsolódás alakul ki a két agyfélteke között, mint másoknak.
– Gyakran tapasztaljuk, hogy az a beteg, aki más terápiákon még nem tud aktívan együttműködni, a zeneterápián teszi meg az első lépést. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor idekerültem az intézetbe, az egyik betegünk, aki nagyon hosszú ideig nem szólt egyáltalán semmit, a zsip-zsup, kenderzsup kezdetű dal hallatán kimondta, hogy zsupsz! Az első hangindításnak (megszólalásnak) nagyon nagy jelentősége van. Természetesen minden terápia elhagyhatatlan, a beteg életében eljön az idő, amikor a gyógytornász, a logopédus, a neuropszichológus vagy a hidroterapeuta teszi meg azt, ami továbbviszi a gyógyulás felé.

 

Fekete Zsófia osztja Anthony Storr pszichológus véleményét, hogy nagy szükség van gyógyszerekre, mert azok segítenek, hogy élhessünk, de szükség van a művészetekre is, mert azok ahhoz segítenek, hogy akarjunk is élni. A zeneterapeuta úgy véli, hogy a terápiában félre kell tenni a műfaji előítéleteket, és nyitottnak kell lenni, hiszen rá kell találni minden beteg szeretetzenéjére, ez pedig nem biztos, hogy éppen a magas kultúrát jelentő klasszikus zene. A beteg ugyanis csak arra reagál, amit ismer, és ami közel áll a szívéhez.


– A rehabilitáció már a beteg újjászületése is, hiszen az emberek újrakezdik az életüket egy hatalmas trauma után. Mi itt, a kórházban végigkísérjük őket az életük szakaszain: látjuk a tagadást, majd a „gyász" folyamatát is, amelyben elgyászolják régi énjüket és szembesülnek egy újjal. A legtöbben kisebb-nagyobb sérülésekkel mennek haza, és nem tudják már ugyanúgy folytatni az életüket, mint korábban.

Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet folyosóin járva a látogató számára döbbenetes, hogy itt (más kórházakkal ellentétben) nagyon sok fiatallal találkozik, akiknek egészségesen kellene jönni-menni, mégis bekötött fejjel, kerekesszékkel vagy bottal járnak. Fekete Zsófia azt mondja, hogy mindenkinek, aki autóba ül és vezet, egyszer el kellene jönnie ide.

 

– Sokan bele sem gondolnak, hogy egy-egy óvatlan mozdulat, vagy rossz döntés miatt, milyen kár okozhatnak önmagukban vagy másokban. Itt nagyon sokan vannak, akik elveszítették egészségüket, és akkor lennének a legboldogabbnak, ha visszakaphatnák, ami másnak természetes. Az egészség ugyanis ajándék.

Itt meghallgathatja riportunkat.

 

Fekete Zsuzsa
Fotó: Dimény András 

(Fekete Zsófia zeneterapeuta várja azoknak a zenészeknek a jelentkezését, akik egy-egy alkalommal szívesen adnának koncertet önkéntesként Budapesten, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben. Kapcsolat: zs.fekete@rehabint.hu)

 


2017. május 24., szerda,
Eszter , Eliza napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 6628
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 37395046

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat