belépés | regisztráció RSS

Nyomtat Archívum Elküld Hírek

2016. május 03., kedd - Fekete Zsuzsa

Kiűzni a gonoszt. Kösz.

Ádám tizenöt éves volt, amikor szülei rájöttek, hogy drogozik. Akkor már négy éve élt kábítószeren, lopott, verekedett, dührohamai voltak. A fiú állítja, hogy normális családban nevelkedett testvéreivel. A szakemberek szerint egyre fiatalabb korban kezdik a drogozást a gyerekek. Legtöbbjüknek egyszerűen csak a szeretet és a törődés hiányzik. Függőségben szenvedő 10 és 18 év közötti fiúk gyógyulhatnak immár öt hónapja Ráckeresztúron, a református egyház fenntartásában lévő „tinirehabon".

A harminc gyerek befogadására alkalmas otthonért május 2-án adtak hálát egy ünnepséggel egybekötött konferencián. A rendezvényen a szakemberek mellett a gyógyuló gyerekeknek is feltehették kérdéseiket a résztvevők, a fiúk pedig nyitottan, szívesen válaszoltak. A 17 éves Ádám például sommásan úgy fogalmazott ráckeresztúri tartózkodásáról, hogy „azért jöttem ide, mert szeretném kiűzni a gonoszt az életemből. Kösz."

 

Visszaadni mindent
Ádám egy hónapja került Ráckeresztúrra, a mentora szerint jól halad a terápiával. A 17 éves fiú azt mondja, hogy már hat éve keményen drogozott, amikor bekerült a tinirehabra. Az utóbbi években úgy érezte, hogy ő maga az ördög és már nem tud semmi jót cselekedni – mesélte a portálunk érdeklődésére.
– Nem jártam iskolába, egész nap felváltva szívtam és aludtam. Ha elfogyott a drog, akkor megloptam a szüleimet. A szobámból mindent eladtam: a tévét, a hifit, majd később eladtam anyukám cipőjét és ruháit is. Végül már semmim sem volt, se barátom, se szüleim, hiszen már nem hittek nekem, bármit mondtam. Tizenöt éves lehettem, amikor rájöttek, hogy drogozok. Az mondták, hogy nagyot csalódtak bennem. Ráadásul féltek is tőlem, mert lelkileg és fizikailag is bántottam a testvéreimet. A drog miatt sokszor csak a düh és a bántás volt bennem, egyszer egy rendőrrel is összeverekedtem, ezután intézetbe tettek. Azt hittem, azért történt mindez, mert nem szeretnek a szüleim, aztán rájöttem, hogy éppen így akartak megóvni. Sokszor győzködtek, hogy jöjjek el Ráckeresztúrra, de azt gondoltam, hogy ez is olyan hely, mint a pszichiátria vagy akár a börtön volt; bent is töltöttem már néhány napot. Ráckeresztúron barátokra leltem, tudok beszélni az érzéseimről, és tudom, hogy számíthatok mindenkire. Azért vagyok itt, hogy elűzzem a gonoszt az életemből. Egyelőre még félek attól, hogy ha kikerülök innen és megkínálnának, újra szívnék, mert eléggé befolyásolható vagyok. A tisztasághoz magabiztosság kellene és erő Istentől, hogy segítsen. Ha meggyógyulok, szeretnék majd dolgozni. Szeretném édesapámmal körülmotorozni a Balatont, és ellátogatnék ide, Ráckeresztúrra is. Az ösztöndíjamból szeretném édesanyámat elvinni nyaralni a Velencei-tóra. Szeretnék visszaadni nekik mindent, amit elvettem tőlük – sorolta Ádám a terveit.

A normális élet szépsége
A valóság azt mutatja, hogy nagyon sok fiatal korán kallódni kezd, értelmetlenné, céltalanná, közösség nélkülivé válik az élete – mondta Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke.
– Egyre nagyobb erővel lép be a gyerekek életébe a drog, feketén-fehéren szembesülnek a gonosszal. A drogos lét legmélyebb bugyra abból fakad, hogy sokaknak kevés az erejük hátat fordítani a gonosznak. Az ünnepségen minduntalan az jutott eszembe, milyen szép világ lenne, ha nem kellene többé a ráckeresztúrihoz hasonló intézményeket létesíteni. A tiszta és minőségi élet kegyelem. A helyes életrend mindig ott van a szemük előtt, csak bele kell illeszkednünk. Az lenne az egyik legfontosabb lépés, hogy a fiatalok által gyakran selejtnek tekintett, megvetett úgynevezett normális élet szépségét felragyogtassuk. A megváltozott életekben van remény az egész országra és európai civilizációra nézve is. Társadalmi, közösségi és családi szinten csak akkor lehetséges tenni, ha a közösségeink a helyes úton járnak. Egy-egy embernek, terápiás szakembernek, pedagógusnak, lelkésznek önmagában és talán együtt sincs elég ereje, sok imádságra van szükség, hogy bekövetkezzen a tartós változás.

 

A püspök az otthon kápolnájában tartott áhítatában arról beszélt a gyerekeknek, hogy régi, bűnös természetünk levetkőzése és a tisztaság felöltözése egyszerre véget nem érő kemény munka és isteni ajándék egyszerre. „Isten meghívott minket, megadja azt is, hogy ünneplő fehérbe öltözzünk" – hirdette a Jelenések könyve napi igeszakasza alapján.

Megelőzés és gyógyítás
Balog Zoltán református lelkipásztor, emberierőforrás-miniszter a Parókia portálnak adott interjúban azt mondta, hogy a pozitív célokért és a belátható életpályákért érdemes tenni és dolgozni. A tinirehabbal összefüggésben úgy fogalmazott, hogy a KIMM- ben (Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió) hisznek a keresztyén hit gyógyító erejében. – Ráckeresztúron tudják, hogy erőfeszítéseink nem csak rajtunk múlnak. Nehéz ezt világi nyelven megfogalmazni, ha pedig egyházi nyelven mondjuk, a világ nem igazán érti, miről beszélünk. Arról, hogy van egy plusz erőforrás, ami az embernek nem áll önmagától rendelkezésére, de ha nyitott rá, megkapja. Mi, keresztyének ezt jézusi szeretetnek hívjuk. A drogosok ügyével harmincnégy évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni, emlékszem, akkor szórólapot írtam a szenvedélybetegeket gyógyító missziónak. Az is egyfajta csoda, hogy abból a kis szobából, ahonnan indult a KIMM, micsoda intézményrendszer nőtt ki azoknak a munkájából, akik évtizedek óta önfeláldozóan dolgoznak.

Balog Zoltán kérdésünkre azt is elmondta, hogy a drogokkal összefüggésben a zéró tolerancia elvét képviseli.
– Nem kell szégyellni a zéró toleranciát. Miért kell a mérgeket kipróbálni? Akik a marihuana legalizációjáért küzdenek, ártanak a fiataljainknak és az országnak. Arról pedig kevés szó esik, hogy a drog hihetetlenül nagy biznisz, amiből sokan milliomosok lesznek, ellenük a leghatározottabban fel kell lépnünk. Másrészről az a dolgunk, hogy felkínáljuk a gyógyítási lehetőségeket, ez sokba kerül, de a megelőzésbe és gyógyításba érdemes invesztálnunk.

Macska-egér harc
Erdős Eszter, a KIMM vezetője azt mondja, sok gyerek külső kényszer miatt érkezik az otthonba.
– Mire hozzánk kerülnek a gyerekek gyakran már megszakadt az iskolai jogviszonyuk, Sokan a gyámhatóság nyomására jönnek hozzánk, és olyanok is vannak, akik javítóba kerülnének. A gyerekek nagy kihívások elé állítanak minket, éretlen személyiségként még percenként szörnyű dolgokat művelnek, minden rést igyekeznek kihasználni. A felnőtt drogosok azért jönnek, hogy segítsünk nekik meggyógyulni, míg a gyerek felfogja ugyan ezt értelmileg, de érzelmileg nem. Állandóan folyik a macska-egér harc, ami persze nem katasztrófa, de ha folyamatosan kimásznak az ablakon, bemutogatnak a szomszédnak, cigiznek, beszólnak, szöknek, az megnehezíti a napi rutint. A kicsikkel leginkább egyénileg, vagy két-három fős csoportban lehet pozitív légkörben dolgozni, úgy, hogy a szeretet és empátia is megmaradjon. Bár a működési engedélyünk tíz év feletti gyerekekre szól, azt hiszem, a szakmának még nem esett le a tantusz, hogy már ennél fiatalabb gyerekek is gyógyításra szorulnak.

Ráckeresztúron nemcsak a gyerekeket gyógyítják, hanem a szülőket is „kezelésbe veszik." Kéthetente hozzátartozói csoportfoglalkozást tartanak, illetve májusban rendezik az első családkonzultációs hétvégét. A gyerekek terápiája személyre szabott, de általánosságban 3–6 hónapig tart. A cél az, hogy minél könnyebben visszailleszkedjenek a családjukba, közösségükbe, ahonnan kiszakadtak.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz/reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapjának beszámolóját itt olvashatják a hétfői hálaadásról. 

2017. július 26., szerda,
Anna , Anikó napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 1231
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 37890794

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat