belépés | regisztráció RSS

Nyomtat Archívum Elküld Hírek

2016. május 05., csütörtök - Fekete Zsuzsa

Jézus Krisztus utolsó fényképe

A fénykép egy pillanatot rögzít. Megőrzi az idő adott részét, elkapja a pillanatot, a visszahozhatatlant, a megmásíthatatlant. Van, amikor a felvételből dokumentum lesz, bizonyíték, máskor tudósít egy esemény megtörténtéről, megint máskor családi emlék az albumban, megjelölt kép egy mappában.

 

                                                                                                Lk 24, 50-53

Jézusról az utolsó kép, ami megmaradt a tanítványokban, az a jelenet, amikor felment a mennybe. A Szentírás mintegy helyszíni tudósításként azt írja: „miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe". A tanítványok tehát így látták utoljára, ez a kép rögzült bennük. A felhőbe tűnő alakját szemlélték, a lábát, ahogy eltávozik tőlük, és a kezét látták, ahogy áldja őket.

A kép mindig két dolgot rögzít biztosan. A helyet és az időt. A modern fényképezőgépek ezt a két adatot folyamatosan megőrzik és jelzik. Az időpont és helyszín adja meg az esemény fő koordinátáit. A tér és idő összefüggése megváltozik Jézus mennybemenetelével. Másik dimenzióba kerül Jézus a történelem egy meghatározott helyén, meghatározott időben. Pontosan azonosítható tehát a rögzített kép.

A tanítványok laptopján ma bizonyára ez lenne a háttérkép. Jézus folyamatosan távolodik előlük, felhő takarja el, és közben áldja őket! Ezt az erőteljes képet rögzítette a szemük kamerája, erre fókuszált az ég felé emelt, folyamatosan szűkülő és hunyorgó szemük. Jézus mennybe távozásával megváltozik a tér-idő kontinuum. A mennyei dimenzió immár valósággá válik, hiszen Jézus oda távozik, ahonnan jött. Mennyi lénye megtalálja az eredeti otthonát, még ha számunkra elképzelhetetlenül csak valahol „fölöttünk" van is, a végeláthatatlan és titokzatos univerzumban, az égben. A Szentírás csak ennyit jelez: „felemeltetett, és felhő takarta el" (ApCsel 1,9)

 

És bennünk milyen kép rögzül Jézusról? Hogyan képzeljük el őt? Miként él bennünk? Hogyan lesz személyessé az a lényeg, amit ő jelent? Az tartalom, amit ő hozott el közénk? És mire indít bennünket az ő személye? Csodálkozásra hív? Leborulásra? Megrendít az ő munkájának páratlansága? Az ő személyének isteni volta, nagysága? A cselekedetei? Az ő mennyei lényének földi egyszerűsége? A kozmikus isteni személy földi, kis dolgainkig lehajló személyessége? „Ekkor leborulva imádták őt". Leborulva imádjuk őt?

Az áldozócsütörtök az üdvtörténet lényeges lépcsőfoka, hiszen megelőzi és előkészíti a pünkösdöt. Azt az eseményt, amikor kifejeződik: Jézus – ígérete szerint – valóságosan és átélhetően velünk van. Abban a küzdelmes, sokszor nehezen követhető, megterhelt egyházban is, ahova tartozunk. Emellett káténk összefoglalása szerint helyet is készít számunkra, közbenjár értünk az Atyánál, egyfajta zálogot jelent számunkra a mennyben, és így tudja elküldeni majd a Szentlelket közénk. Közbülső ünnepet ülünk, mert előkészít valamit. Valami többet, ami hiányzik a hétköznapunkból, dolgainkból, néha hitünkből is: a lélek. És ő Lelkét küldi el, hogy érezzük és átéljük jelenlétét. Hogy rögzítsük az ünnepet, magunkban, képszerűen, ahogy a tanítványok látták eltávozni. Azért ment el, hogy mindig velünk lehessen! 

Bölcsföldi András
református lelkipásztor 

2017. november 22., szerda,
Cecília napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 1930
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 38876752

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat