belépés | regisztráció RSS

Nyomtat Archívum Elküld Hírek

2016. május 10., kedd - Fekete Zsuzsa

A kattogástól az új életig

A drogtól erős, bátor és magabiztos volt, sosem érzett éhséget. Akkor sem volt fáradt, ha napokig nem aludt, tulajdonképpen szárnyalt. Otthonról vagy a boltokból lopott, hogy droghoz juthasson, ha nem sikerült az akció, dührohamok törtek rá, tört-zúzott. Azt mondja, új életet szeretne kezdeni. Gergő 14 éves.

A református egyház ráckeresztúri Fiatalkorúak Rehabilitációs Otthonában több kamasz srác próbál szabadulni függőségétől. Gergő terápiája három hónapja tart. A szakemberek azt mondják, hogy a tizennégy éves fiú mindent megtesz a gyógyulásért. A fiúval szülői engedéllyel készíthettünk interjút, neve megváltoztatásával.

Már három hónap tapasztalat van mögötted. Milyen az élet a tinirehabon?

Más itt az életem, mint korábban. Rendszer van, időhöz vagyok kötve, próbálom felvenni a ritmust. Szerintem kint is ez lenne a normális, ezt próbálom itt megtanulni.

Hogyan zajlik egy nap?

Reggeli után csoportfoglalkozáson veszünk részt, ahol az érzéseinkről beszélünk, majd tanórák, ebéd, takarítás, szabadidő, csoportfoglalkozások, tanulás és vacsora.

És otthon hogyan telt egy napod?

Otthon felkeltem, már ha egyáltalán aludtam és egyből mentem drogot szerezni.

Mi volt a sulival?

Suliba nem nagyon jártam, leginkább csak pénzt szerezni mentem oda.

Mennyiért lehet most drogot venni?

Pikót vettem, egy egységet kétezerért adnak, ez négy-öt csíkot jelent. Egy csík nagyjából két és fél óra. (A pikó partydrog hatású, élénkséget, pörgést, eufóriát, és a fáradtságérzés hiányát okozza – a szerk.)

Mit éreztél, amikor használtad?

Erős, magabiztos és bátor voltam a drogtól, nem voltam fáradt vagy éhes, csak szárnyaltam.

Drog nélkül nem érezted magad bátornak vagy szárnyalónak?

Amikor nem drogoztam, csak nagyon ritkán éreztem ezt az érzést. Viszont amikor drogoztam, a „bátorságom" miatt sok balhéba belekeveredtem.

 

Milyen balhék voltak ezek?

Először kisebb lopások otthonról, majd a boltból is loptam. Előfordult, hogy nem volt szerencsém, megcsúsztam és rendőröket hívtak. Ilyenkor hazavittek vagy elzártak. Amikor nem volt drogom, és már nem tudtam kínomban mit csinálni, otthon széttörtem mindent, anyukám pedig hívta a rendőröket, és onnan is elvittek. Egyszer egy fiúnak is adtam drogot, aki rosszul lett, emiatt is van rendőrségi ügyem.

 

Mikor vették észre a szüleid, hogy veled valami nem úgy megy, ahogyan kellene?

Amikor a mamámnál aludtam, egész este fenn voltam, és ő csodálkozott, hogy egyáltalán nem alszom. Anyukám a mamámtól tudta meg, hogy drogozok. Egyszer otthon is lebuktam, amikor a nappaliban ülve éppen a drogot törtem össze. Aztán abból is látszott, hogy sokszor nem ettem napokig.

Három hónap eltelt a rehabilitációból, miben változtál?

Az egyik fontos dolog, hogy tudok az érzéseimről beszélni, meg tudom fogalmazni, hogy mit érzek. Egy drogos csak kattog, jól érzi magát, ha beszív, de nincs más, ez határolja be a napjait. Most itt tele vagyok érzésekkel, és ezeket tök jó kimondani. Változtam abban is, hogy nem lopkodok, pedig a szomszéd itt is bekínált, hogy lopjak el innen bentről cuccokat és cserébe ad drogokat, de mondtam, hogy felejtse el! A szüleimmel is jobban kijövök, tudok már beszélgetni velük, képes vagyok figyelni az órákon, letisztultam, nem kattogok, és ki tudom venni a részem az itteni életből.

Milyen érzések vannak benned a kattogás helyett?

Előfordul még néha, hogy feszült leszek, ha úgy szólnak hozzám, de ilyenkor elszámolok magamban tízig, és megnyugszom. Sok öröm ér itt, amit korábban nem csináltam, kipróbálok új dolgokat és a nap végére elfáradok.

Ha innen gyógyultan elmész, miben változik majd az életed a korábbiakhoz képest?

Nem lopom a napot tovább, hanem iskolába járok.

De lógni kényelmesebb...

Igen, de abból nem lehet megélni később. Ha elvégzek egy jó iskolát, sokkal jobb jövőm lesz és sportolni is fogok.

Milyen sportot szeretsz?

A focit és a pingpongot. Korábban fociztam is egy nagy csapatban, de kirúgtak a drogozás miatt. Szeretném visszaszerezni a bizalmat a családomtól és másoktól is. Szeretnék új kapcsolatokat és új barátokat.

Arra készülsz tizennégy évesen, hogy új életet kezdesz. Mit fognak szólni a többiek?

A haverjaim biztosan elítélnek és lenéznek majd az új életem miatt. De ők csak érdekbarátok voltak. Egyébként sem voltam túl népszerű, mert sosem adtam nekik a drogomból. De ha azt kérik, hogy segítsek nekik, mert változtatni akarnak, el tudom majd nekik mondani, hogy van itt egy jó hely Ráckeresztúron.

Drogos srácokkal beszélve mindig azt hallom, hogy valamit pótolni akartak a droggal. Neked mi hiányzott az életedből, amit droggal pótoltál?

Talán az odafigyelés anyukámtól és apukámtól. Miután elváltak a szüleim, apukám egy évig nem is foglalkozott velem, anyukám sem tudott rám igazán figyelni, azt csináltam, amit akartam, magamra voltam hagyva. Anyukám inkább csak veszekedett velem, alig beszélgettünk.

Te most változol, ha ők esetleg ugyanolyanok maradnak, könnyebben viseled majd?

Megpróbálok nyitni feléjük és akkor talán ők is máshogy látják majd a dolgokat. Ha én adok magamból, ők is adnak majd. Ha esetleg mégsem így lenne, akkor elköltözök apukámhoz, akivel jobb viszonyt alakítottam ki, mióta bent vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy ő ad-e majd magából nekem.

Hogyan képzeled el magad, mi lesz veled tíz év múlva, huszonnégy évesen?

Úgy képzelem, hogy lesz egy barátnőm, apukám cégében dolgozom majd. Ő házakat épít, és szeretnék majd műszaki vezető lenni nála. Már beszélgettünk is erről.

Ott biztosan keményen kell majd dolgozni...

Igen, de ha itt meggyógyulok, minden könnyebb lesz. Menni fog a munka is, és tudom, hogy örömöm lesz benne. 

 


 

Orsolics Zénó, az otthon és a program szakmai vezetője maga is drogfüggő volt, Ráckeresztúron gyógyult. Saját drogkarrierjének tapasztalatai miatt úgy érzi, hogy könnyebben megtalálja hangot a srácokkal. A három-hat hónapos terápia célja, hogy a fiatalok megismerjék önmagukat, és ráébredjenek arra, hogy „tisztán, józanul is lehet, sőt érdemes élni". Orsolics Zénót kérdeztük a tinirehabról.

Minden barátságos és színes. Látszik, hogy figyeltek a részletekre a tinirehab kialakításánál.

Valóban hosszasan válogattuk a bútorokat, próbáltuk felmérni, hogy mire lehet szükség. Az iskola fontos szerepet tölt be ebben az életszakaszban, még akkor is, ha a srácok közül sokan már kimaradtak a suliból otthon. Egyszemélyes padokat vásároltunk, így könnyebb egyénileg, személyre szabottan tanulni. Kő Boldizsár szobrásznak hála, igényes képzőművészeti alkotásaink és barátságos játszóterünk is lett.

Azt hallottam, hogy elég kemény dió szenvedélybeteg fiatalokkal dolgozni. Mennyiben más, mint a felnőttekkel?

Még mi is tanuljuk ezt. Azért nehezebb velük, mint a felnőttekkel, mert egy tini nem él meg olyan mélységeket, mint a felnőtt drogosok, és pont ez a motiváció hiányzik belőlük. A gyerekek legtöbbször külső nyomásra kerülnek hozzánk: a szülő hozza el őket, vagy az iskolából, esetleg a gyermekvédelemről irányítják ide. A gyerek pedig egyáltalán nem érzi, hogy kezelésre szorulna. Nagyon nehéz megértetni velük, hogy ha nem is olyan értelemben függők, mint a felnőtt szenvedélybetegek, de a szerhasználatból adódó magatartási, viselkedési, beilleszkedési problémáik vannak. Mindannyiuknak van mit tanulniuk, fejlődniük. Nehéz a lázadozásuk, a kitörési kísérleteik.

A gyerekek azt mondják, hogy az iskolában és a környékén a legegyszerűbb droghoz jutni. Jellemzően mit vesznek?

A dizájner drogok és a fű hódítanak. Ezekből rengeteg fajta van, egyre újabb és újabb szerek ütik fel a fejüket. Az utóbbi hat-nyolc évben szinte teljesen átalakult a kábítószerpiac. Nem úgy történik, mint régen, hogy a díler árul, hanem már szinte minden második használó tud szerezni kábítószert, és kvázi árulja is a barátjának, ismerősének, osztálytársának. Nagy nehézséget okoz a szakembereknek, hogyan vegyék fel a tempót.

Úgy tudom, hogy a dizájner drogok sokkal drasztikusabban fejtik ki a hatásukat, mint akár a heroin vagy a kokain.

Így van, de az is fontos tényező, hogy a gyerekek is sokkal korábban kezdik a drogozást, mint régen. Már 12-13 éves korban szedik ezeket az idegmérgeket, pont abban az időszakban, amikor a személyiségfejlődés igen fontos szakasza zajlik. Ilyenkor kellene megtanulniuk a megküzdési stratégiákat, megélni a szerelemet és a barátságot, felismerni, hogyan kell jó döntéseket hozni. Ehhez képest a szer hatása alatt torz személyiségek fejlődnek. A dizájner drogok sokkal gyorsabban leépítik őket, mint a hagyományos kábítószerek. Míg egy heroinfüggő nagyjából 8-10 év alatt épül le, a dizájner drogoknál, tablettáknál ez az idő hónapokban mérhető. 3-6 hónap alatt leépülhet a fiatal fizikálisan, idegrendszerileg és mentálisan egyaránt.

 

Hogyan vehetik észre a hozzátartozók, a tanárok, hogy baj van? Az iskolai kimaradás feltűnő, de mit kell még figyelni a gyerekeken?

Ez is átalakult a drogok változásával. A kamaszkori problémás viselkedés gyakran összekeverhető a szerhasználat tüneteivel. Ha egy gyerekkel bármilyen probléma adódik, akár hiperaktív vagy más magatartási zavar, azonnal reagálni kell. A magatartási zavaroknak csak egy része, hogy a fiatal „mellesleg" drogokat is fogyaszt, a probléma mélyebben van.

 

Láttam az ajtóra kifüggesztve egy Rocky idézetet: „az élet nem napfény és szivárvány." Ez miért került ki?

Fontos, hogy legyenek olyan mondatok, amibe kapaszkodhatnak, vagy ami visszajelzés és tükör a számukra. Egyébként az idézetet az egyik kollégám tette ki. Azt jelenti, hogy küzdeni kell. Mindannyian küzdünk, én is küzdöttem az életem jelentős részében, drogos voltam, itt gyógyultam Ráckeresztúron. Próbáljuk a gyerekekkel megértetni,hogy nyilván könnyebb út beszedni, beszívni vagy beszúrni valamit, mint összepakolni az edzéscuccot, másfél órán át izzadni, hazamenni, lezuhanyozni. Mindkettő ugyanazt az érzést adja, csak az egyikért nem kell megküzdeni, a másikba viszont energiát kell fektetni.

Előny vagy hátrány a terápiában, hogy Ön is drogos volt? Nem mondják a gyerekek, hogy Zénó bácsi is drogos volt, aztán megváltozott, majd ők is ráérnek felnőttként megváltozni?

Ezt előnynek élem meg, hiszen az érti meg őket a legjobban, aki maga is átélte, amit ők. Talán ezért jobban figyelnek arra, amit mondok. Bár kaptam már olyan visszajelzést is, hogy azok régi idők voltak, hiszen már én is negyvenéves vagyok. 

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz/reformatus.hu 

2015 decemberétől működik a Fejér megyei Ráckereszúron a református egyház fenntartásában lévő tini drogrehabilitációs otthon. A tinirehabon 30 függőségben szenvedő gyereknek segítenek egyénre szabott terápiával. A terápiáról és a feltételekről a drogterapia.hu oldalon olvashatnak bővebben.

Az alábbi linkekre kattintva elolvashatja a Parókia portál néhány korábbi írását a témáról.

http://www.parokia.hu/hir/mutat/2366/ - Drogosok futószalagon

http://www.parokia.hu/hir/mutat/3375/ - Az új fiúknak mindig igazuk van

http://www.parokia.hu/hir/mutat/5542/ - Egyébként jól vagyok?

http://www.parokia.hu/hir/mutat/6515/ - Instant boldogság helyett

http://www.parokia.hu/hir/mutat/6522/ - A kávé csak alibi

http://www.parokia.hu/hir/mutat/7205/ - Az egyensúly

http://www.parokia.hu/hir/mutat/7233/ - Kiűzni a gonoszt. Kösz.


2017. szeptember 22., péntek,
Móric napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 187
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 38351478

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat