Igehirdetések

  2009-05-10 14:02:22
Irgalom

None

Textus: Lk 6,36 “Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.-

Kedves Testvérek!


Keresztyén hitünkben nem csak a dogmatikai rész nehéz - mit és miért hiszek, és miért éppen úgy, hanem az etikai rész is - hogyan legyen életgyakorlat, a mindennapok cselekvése mindaz, amire az Úr tanít minket, kér minket. Mai igénkben egy nagyon nehéz kérést fogalmaz meg Jézus: Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas.


Ennek hallatán egyből ellenvetések sora szólal meg bennünk, vagy rögtön letesszük a Bibliát, talán abbahagyjuk az igehirdetésre való figyelést, mondván: ez lehetetlen, ezt nem lehet megvalósítani, ez egy teljesíthetetlen vágyálom, utópia.


Az igehirdetésben három felmerülő kérdésre szeretnék válaszolni, ami sokunk kérdése lehet:

1. Valóban irgalmas az Isten?

2. Van-e helye ebben a világban az emberi irgalmasságnak?

3. Hogyan lehetek irgalmassá?

1. Valóban irgalmas az Isten?

Sok kérdésünk van ezzel kapcsolatban. A világ eseményeit naponta figyelve felmerül ez a kérdés bennünk: Valóban irgalmas az Isten? Amikor emberek pusztulnak el ártatlanul, amikor házak dőlnek alvó emberek, amikor egy élet munkáját elviszi az árvíz, vagy alámossa a belvíz, ezt kérdezzük újból és újból: Valóban irgalmas az Isten? És ott vannak személyes sérelmeink is az Istennel kapcsolatban. Számtalan esetet tudnánk felsorolni, amikor másképpen szerettük volna Isten cselekedetét megtapasztalni, és nem éreztük, hogy Isten könyörült volna rajtunk. Miért mindez? Valóban irgalmas az Isten? Hordozzuk betegségeinket, szenvedjük magunk és mások rossz természetét, imádkozunk körülményeink változásáért, és nem tapasztalunk segítséget, kétkedően kérdezzük: Valóban irgalmas az Isten? Próbálunk dadogó szavainkkal másoknak beszélni Istenről, megváltásról, hitről, s akkor hallgatóink kérdeznek vissza: Valóban irgalmas az Isten? Emberi tapasztalataink arról vallanak, hogy amit Jézus mond, - Atyátok irgalmas, - mintha másképpen lenne. Megromlott világunk mindent megfordít. Ahogyan a matematikai műveletekben a negatív szám megfordítja a művelet irányát (összeadásból kivonás és fordítva lesz), úgy negatív elïjelű világunk szorgalmasan fordítja át a pozitív és negatív dolgokat az ellenkezőjükre. Isten ajándékait koloncnak, kötelezettségnek érezzük. Isten szeretetéből önzést formálunk. A lényegtelen dolgokat felnagyítjuk, s a lényegest apróságnak állítjuk be. Ugyanakkor, ami Istennek nem kedves, azt mi hangsúlyossá, életünk irányító elvévé tesszük. Így írjuk át Isten irgalmát is. Ahol Isten csodálatosan cselekszik, ott mi ezt természetesnek vesszük, ahol azonban Isten akarata szerint csendben marad, ott mi követeljük irgalmasságát és könyörületét. Isten igéje sokat beszél arról, hogy Isten irgalmas. Az irgalmasság lényege, hogy nem azt adom, amit érdemel, hanem többet, néha másképpen: De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 2Móz. 20.6 Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! 2Móz. 34.6 Isten nem úgy bánik embereivel, népével, ahogyan megérdemelnék, hanem irgalmasan. Érdekes, hogy Isten irgalmassága összehasonlítható az emberével: Dávid ezt felelte: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 1Krón. 21.13 Isten legnagyobb irgalmát azonban az üdvtörténet csúcsában, Jézus Krisztusban mutatta meg. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! Ef 2,4-5 Isten tehát irgalmas, mást ad, többet ad, mint mi érdemlünk.

2. Van-e helye ebben a világban az emberi irgalmasságnak?

Világunk a viszonyosságra épül fel. Annyit adok, mint amennyit kaptam, vagy várhatok. Az adósnak kamatot kell fizetni a kölcsönért vagy a késedelemért. A világ látható rendje erre épül, és minden felborulna, ha másképpen lenne. A kommunizmus irgalmasságra épülő ideája azt akarta: legyek irgalmas, csak annyit vegyek el a közösből, amire nekem szükségem van - de ez szörnyűségbe torkollott. A munkavállalók úgy érzik, hogy ki vannak használva, a köz szolgálatában járók is hasonlóan éreznek. A gyermek kihasználja szülőit, és néha fordítva. Nem tapasztalunk irgalmasságot, így kérdezzük: Van-e helye ebben a világban az emberi irgalmasságnak? Jézus példázataiban is bemutatta az ember irgalmatlanságát: Amikor az adós szolgának elengedik adósságát, akkor ő azonnal szorongatni kezdi azokat, akik tartoznak neki. A szőlőművesek fel vannak háborodva a különbözï időt dolgozó munkások egyforma bérén. Az irgalmas samaritánus egy irgalmatlan világban csak kivétel, akit nem értenek meg, aki csak a példázat fikciójában szerepel. A világban nincs meg az irgalmasság, de szükség van rá. A világ vágyakozik arra, hogy valami jót, újat, igazit találjon. Jézus minket egy új etikára, új fajta cselekvésre hív. Ez elsőre lehetetlennek tűnik. Imádkozni ellenségért, áldani az átkozót, szeretni azt, aki gyűlöl engem. Lehetséges?

3.Miért és hogyan legyek könyörületes?

Könyörületességünk alapja a könyörülő Atya. Rá kell nézzünk, és rá nézve kell új etikával járni világunkban. Nem a másik ember etikánk alapja, s nem is csak én magam: maga az élő, könyörülő Úr. Nem kiszolgáltatottá akar tenni bennünket Isten, hogy mindenünkbïl kiforgatott, földönfutók legyünk: hanem empatikus, beleérző, másokra figyelő emberekké akar tenni minket. Hogyan lehetek ilyenné? “Legyetek- - mondja Jézus, és az ő szava teremtï szó. Ahogyan a világ teremtésekor Isten “legyen- szavára állt elő minden, Jézus így akar minket könyörületes emberekké alakítani. Ő tesz minket azzá - ha kívánjuk, keressük ezt. És akkor sok minden mássá lesz bennünk, körülöttünk. Ámen.

2000. január 16.





























Látogatóink száma a mai napon: 2870
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 38856447

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat