None

Igeolvasás: Jeremiás 3,19-4,1
"...Ha meg akarsz térni Izrael, így szól az Úr, hozzám térj meg!- (Jeremiás 4,1)

"Milyen jó hálát adni az Úrnak és zengeni neved dicséretét, oh Felséges! Hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel, tízhúros hangszeren és lanton, zengő hárfán, mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram. Kezed alkotásainak ujjongok! Mily nagyok alkotásaid Uram, igen mélyek gondolataid!- Kegyelem néktek és békesség Istentől, ami Atyánktól és az Ő Fiától, a mi Urunktól, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Imádkozzunk:
Felséges Istenünk, Édesatyánk az Úr Jézus Krisztusban! Dicsérünk, áldunk és magasztalunk Téged jóságodért, gondviselő kegyelmedért, Krisztusban megmutatott szabadításodért, amelyet az elmúlt időszakban és az elmúlt héten is átélhettünk, tapasztalhattunk. Köszönjük, hogy velünk voltál! Nem csak akkor, amikor öröm és kacagás töltötte be a házunkat, hanem a bánatban, a fájdalomban és a gyászban is. S köszönjük Urunk, hogy minden lépésünk, minden gondolatunk, minden cselekedetünk Te előtted történhetett. Kérünk Urunk, most áldj meg bennünket, hogy igédnek ne csak hallgatói lehessünk, hanem megtartói is. Arra van szükségünk, hogy szólj hozzánk, hogy beszélj hozzánk Urunk! Szentlelked által tedd meg ezt, és légy közöttünk.
Kérünk hallgass meg bennünket Atyánk, az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Kedves Testvéreim!
Milyen fájdalom az, amikor egy család szétszakad. Mai társadalmunkban sokszor látunk ilyet és a környezetünkben gyakran tapasztalunk is ilyet; egy család tönkre megy. Széthullik minden terv, minden álom. A hűség helyére hűtlenség költözik, a bizalom helyére pedig bizalmatlanság. Szenved a férj, szenved a feleség, szenvednek a gyermekek; szétmegy a család. Óriási fájdalom költözik az öröm és a szeretet helyére.
Amikor Jeremiás próféta könyvét olvassuk, akkor erről beszél a próféta. "...de, ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem is Izrael háza-. Nem csupán egy házasságról van szó ebben az igében, hanem arról a szörnyű hűtlenségről, és szörnyű bizalomvesztésről, amit a prófétának kell hirdetnie és elmondania, és világossá tennie, hogy volt egy nép, akit Isten kiválasztott és utána ez a nép minden ajándék, Isten minden szeretete és jósága, gondviselő kegyelme ellenére, egyszer csak elhagyta az ő Urát. Ezt a fájdalmat hirdeti Jeremiás. Erre hívja Őt el Isten. Szörnyű nehéz ez a feladat, hiszen nagyon fájdalma felfedni és kihirdetni, hogy ti valamit rosszul csináltatok. Nagyon sokan nem szeretnek ilyen konfrontációs helyzetbe kerülni; hogy elmondani a másik embernek a hibáját, amire rájöttek. Jeremiás erre hívattatik el. Ahogyan olvassuk a héten a Bibliaolvasó kalauz igéi szerint; "elhívta őt az Úr erre. Arra hívta, hogy gyomláljon és irtson, pusztítson és romboljon, építsen és plántáljon.- Természetesen Isten akarata, Isten megszólító igéjének üzenete alapján. De akkor is szörnyű feladat! Szörnyű feladat ítéletet hirdetni és kimondani azt, hogy ti vagytok az a "hűtlen asszony-, aki elhagyta a családját, ti vagytok azok, akik elhagytátok Istent, pedig Isten mindenekfelett való módon szeretett, őrzött benneteket és gondoskodott rólatok. S mi lett ennek a hűtlenségnek a következménye? Jól ismerjük Izrael történetét. Néhány év múlva - miután elkezd Jeremiás prófétálni és beszélni - megjelennek a babilóniaiak; elpusztítják a várost, fogságba viszik a népet. Hiába mondják, hogy itt van az Úr temploma, hiába mondják, hogy mi a szövetséges nép vagyunk. Ez nem segít, mert Isten nem ezt nézi, nem a külsőségeket nézi, nem a hagyományt nézi, nem a tradíciót, nem az istentiszteleti kultuszt, hanem a szíveket nézi. S azokban a szívekben látja Isten a hűtlenséget, s azt mondja, hogy; "megérdemlitek az ítéletet-.
Jeremiás prófétának Isten igazságosságát kell hirdetnie, hogy: "megérdemlitek, bizony megérdemlitek! Rosszul cselekedtetek, hűtlenek lettetek, elhagytátok Istent, eltértetek a jó útról, - ahogyan olvassuk - idegen istenekkel paráználkodtatok. Megérdemlitek azt, hogy Isten így viselkedjen veletek!
S mégis Testvéreim, az ige alapján arról szeretnék bizonyságot tenni, és azt szeretném nektek hirdetni, hogy Isten igazságtalan. Isten igazságtalan? Ezt hirdetjük a templomban? Erről beszélünk a szószékről? Noha néhányan így gondolják, hogy Isten valóban igazságtalan, de talán furcsa ez a kijelentés erről a helyről. Hiszen éppen arról beszéltünk eddig, hogy Isten igazságos és megadja a büntetését annak, amit tettek, megkapják azt, amit érdemelnek. Igen, sokan mondják azt, hogy Isten igazságtalan. Ha körülnézünk a világban, nagyon sok ilyen hangot hallunk. Ha figyelünk az emberekre - akik közöttünk élnek -, mondják: hogyan teheti ezt Isten, hogyan cselekedheti ezt?
Testvérek! Bizony én is azt mondom; Isten igazságtalan, de nem úgy, ahogyan mi gondoljuk, nem úgy, ahogyan a világ harsogja, nem úgy, ahogyan a hitetlen emberek próbálnak Istenről beszélni! Hanem úgy, ahogy a Biblia mondja, hogy Isten igazságtalan. Mert mit mond ebben az igében az Úr Jeremiáson keresztül az ő népének, és mit mond nekünk? Azt mondja: "ha meg akarsz térni Izrael, hozzám térj meg-. Hát nem igazságtalan dolog ez? Elkövettek valami rosszat, hűtlenek voltak, megérdemelnék a büntetést, és Isten mégis igazságtalanul cselekszik, mert Ő azt mondja: van még lehetőség. Van még egy lehetőség, hogy vissza lehet fordulni! Ott van ennek a mondatnak az elején az a hatalmas szó, hogy "ha- megakarsz térni Izrael, hozzám térj meg. Isten egy óriási lehetőséget ad ott a nép elé. Megérdemelnék a büntetést, ez volna az igazságosság, ezt érdemelnék, így kellene, hogy történjenek a dolgok. De Isten igazságtalan! Nem azt adja nekik, amit érdemelnek, nem úgy fordul feléjük, ahogyan kellene, hanem igazságtalanul. De értsük jól ezt a szót! Jósággal, nem büntetéssel, nem fenyegetéssel, hanem egy lehetőséget tár fel előttünk.
Kedves Testvérek! Isten igazságtalan, mert sokkal jobbat kapunk Tőle, mint amit érdemelnénk. Sokkal többet ad számunkra, mint amennyi nekünk járna. Az Újszövetségben nagyon sok példa, és nagyon sok történet arról beszél, hogy Isten igazságtalan. Amikor olvassuk a tékozló fiú történetét, azt olvassuk benne, hogy az apa visszavárja a fiát. Az igazságosság nem ezt kívánná! Az igazságosság azt kívánná, hogy büntesse, megleckéztesse, megmutassa neki, hogy hogyan kell egy apának viselkednie a tékozlófiúval, aki mindent eladott és mindene túltett, és mindent eltapsolt. Ez az apa igazságtalan. Nem az igazságot, nem a jogot, a szokást követi, hanem ott áll az ajtóban és várja a fiát vissza. S amikor meglátja; elkezd szaladni, megcsókolja, ruhát ad neki, gyűrűt húz a kezére, sarut ad lábára és vacsorát szerez, mert igazságtalan. Érzi ezt jól a nagyobbik fiú, s azt mondja: milyen dolog ez apám? Az Isten ilyen igazságtalan. Nem azt adja nekünk, amit megérdemlünk, hanem sokkal többet ad nekünk. Vagy ott van a szőlőmunkásoknak a példázata, Reggel, délben, délután, este mennek ki a munkások, felfogadja őket a gazda, s mindenki egyformán ugyanannyi pénzt kap a munkáért, noha a munka nem egyforma volt. Lehetne hőzöngeni - ahogy meg is teszik-, de Isten nem igazságos, Ő nagyon is igazságtalan. Ő azt adja, ami számára kedves, Ő sokkal többet tud számukra adni, mint mi megérdemlünk, vagy ami számunkra járna. Vagy ott van a bűnös asszony, akit elkapnak a házasságtörésen, és odaviszik Jézus elé; megérdemelné a büntetést. Megérdemelné a kövezést, megérdemelné, hogy pellengérre tegyék, de Jézus csak lehajol, ír a homokba és aztán meghozza egész igazságtalanul ítéletét; "eredj el és többé ne vétkezz, mert én sem ítéllek el téged-.
Kedves Testvérek! Ilyen igazságtalan Istenünk van nekünk. Aki nem bűneink szerint ítél bennünket, hanem azt mondja: ha meg akarsz térni, akkor adok egy lehetőséget. Ez nem az igazságosságnak a cselekedete. A bíróságon a bíró nem azt mondja, hogy jól van, tettél valamit, de most még adunk egy lehetőséget, hanem azt mondja; ezt tetted, ezért ez és ez az ítélet.
Isten az Ő szeretetében igazságtalan, mert az Ő igazságánál egyetlen egy dolog nagyobb - az Ő szeretete. Az igazságosság azt mondja, hogy meg kellene, hogy bűnhődjetek, megérdemlitek mind azt, ami reátok várna, de ennél van egy nagyobb dolog; a szeretet. S ez a szeretet vezérli az Ő minden gondolatát, cselekedetét, az Ő minden szavát, és minden üzenetét, mert Isten - ilyen módon értsük meg - igazságtalan Isten.
S ott van Jézus keresztje - nem ez a legnagyobb igazságtalanság? Egy ártatlan ember szenved, aki senkinek nem vétett, még a légynek sem ártott. Akinek minden szava igazság volt, szeretet és jóság, akinek tiszta volt a keze és az élete, aki csendesen beszélt és mindenki figyelt rá, aki meggyógyította a betegeket, aki mindenkinek a példája lehetett volna. Hát Isten miért engedi, hogy Ő ott legyen a kereszten? Miért Ő szenved? Miért ilyen Istenünk van? Isten értünk igazságtalan lesz még a Krisztussal is, mert az Ő igazságosságánál sokkal nagyobb az Ő szeretete. Ő nem kíméli az Ő egyszülött Fiát sem, azért, hogy nekünk kedvezzen.
Mindezek fényében, Testvéreim, azt mondja az Úr; "ha meg akarsz térni, hozzám térj meg-. Ezzel a mondattal egy lehetőséget nyit meg előttünk Isten. Erre a lehetőségre lehet így válaszolni; hogy nem akarok megtérni, nem akarok hozzád fordulni Uram, nem akarom, hogy az életem a Te akaratod szerint menjen, de akkor minden folytatódni fog tovább. Ha szavaiddal és életeddel így válaszolsz: - akkor megmaradnak a félelmeid, akkor tovább ott fog működni szívedben a békétlenség, akkor naponta megharcolod azt a harcot, amit már szeretnél feladni, akkor ott lesz az önmarcangoló magatartásod, vagy éppen vádaskodni fogsz mindenkivel szemben, mert nem akarod elfogadni Isten igazságossággal hozott, igazságtalan döntését. Isten azt mondja, hogyha te meg akarsz térni, és ha te úgy válaszolsz: - én nem akarok! - akkor úgy gondolod, hogy jó úton jársz, hogy a lépéseid, a kezed munkája, a gondolataid jó irányba visznek téged. Igen, erre a lehetőségre lehet így is válaszolni, de Isten mégis fenntartja a lehetőséget, az Ő igazságtalansága megszólal, és azt mondja; ha meg akarsz térni, hozzám térj meg.
Mindannyiunk szívében ott van most a kérdés talán: hogy én akarok-e? Akarok-e valami újat kezdeni, szeretnék valami új úton járni, szeretnék új gondolkodással, új szívvel, új elszánással, új őszinteséggel, új hűséggel járni az életben? Ha valakiben ott van ez az elhatározás és ez a gondolat, ez azt jelenti, hogy szeretne valami újat kezdeni.
A bibliai "megtérés- szó a mindennapi életben is használatos volt. Amikor a Jordán folyóban úsztak a halak lefelé és elérték a Holt-tengernek a környékét, a folyónak a torkolat vidékét, akkor a halak egyre jobban kezdték érezni, hogy a víznek a só-koncentrátuma növekszik és egy idő után érezték, hogy ez a víz számukra nem jó, sőt életveszélyes, hiszen a Holt-tengerben nincsen élet. A bibliai nyelv azt mondja, hogy ezek a halak megtértek. Ez nem azt jelentette, hogy egy "halas- keresztyén egyház jött volna létre, hanem azt jelentette, hogy megfordultak, - úsztak lefelé a folyón és érezték, hogy amikor odaérnek a Holt-tengerhez, az a halált jelenti számukra, s megfordultak és elkezdtek visszafelé úszni.
Testvéreim!
Amikor azt mondja az ige, hogy te meg akarsz térni, és kérdezik tőled, kérdezi Isten tőled, akkor azt kérdezi, hogy akarsz-e más irányba menni?
Érzed-e azt, hogy amerre mész, az nem jó, hogy ott halál vár rád, hogy ott békétlenség vár rád, hogy ott vég nélküli harc vár rád, és nem béke, és nem szeretet, és nem az Isten közelségének a csodája?
Igen, Testvéreim, ez a kérdés van ma előttünk az igében. Isten igazságtalanul felajánlja nekünk ezt a lehetőséget, hogy hozzá forduljunk. A kérdés az, hogy hogyan válaszolunk erre a lehetőségre.
Hadd hirdessem mindenkinek, hadd hirdesse Isten - rajtam keresztül - mindenkinek, hogy a tékozlófiú Apja vár mindenkit. Ő ott áll az ajtóban és várja, hogy mikor megyünk vissza. Ő már kinyújtotta kezét a Krisztusban, hiszen Krisztus keresztre szögezett keze az egész világot akarja magához ölelni. Isten felajánlja ezt az igazságtalanságot; "hogyha meg akarsz térni, jöhetsz hozzám-. S nekem ki kell mondanom, hogy ezt vagy elfogadom, vagy nem. Mondd ki, Testvérem! Legyél őszinte, magadhoz és Istenhez! Mondd ki, ha meg akarsz változni, mondd ki, ha szeretnél valami újat, mondd ki és tegyél úgy, és cselekedj úgy.! S ettől a pillanattól kezdve élj úgy, hogy megtapasztald; Isten nagyon szeret téged Krisztusban, igazságtalanul szeret téged Krisztusban, és valami újat készít számodra. Mondd ki, dönts mellette, döntsd el, hogy mit érdemelnél, ha nem fogadod el ezt a kegyelmet, és döntsd el, hogy milyen jó lesz az, ha erre a felajánlott kegyelemre válaszadással, elfogadással válaszolsz. Mit érdemelnél, ha Isten igazságos lenne, és mit kapsz most, hogy Isten ugyan igazságtalan, de Krisztusban a kegyelmét adja neked? Gondolkozz el ezen, mert Isten várja a válaszodat, hiszen Ő ezt mondja: "ha meg akarsz térni hozzám, térj meg-.

ÁMEN

Imádkozzunk:
Édesatyánk! Megvalljuk előtted, hogy nem értjük sokszor se igazságosságodat, se igazságtalanságodat. De legfőképpen nem értjük azt, hogy miért adsz új lehetőséget - igazságtalanul, meg nem érdemelt módon nekünk Krisztusban. Köszönjük Urunk, hogy nem akarsz lesújtani ránk. Köszönjük, hogy nem akarsz boldogtalanságot és békétlenséget az életünkben. Köszönjük, hogy nem akarsz félelmet, nem akarsz rettegést, hanem szeretnéd, ha az életünk megújulna, ha meglátná az igazi célt, ha megtapasztalná a Veled való közösséget.
Édesatyánk! Köszönjük azokat az emlékeket és élményeket, amikor megragadtál bennünket, amikor megértettük szeretetedet és irgalmadat, amikor egészen közel voltál hozzánk, szinte úgy éreztük, hogy fogod a kezünket és ismered minden gondolatunkat. S köszönjük, ha volt ilyen tapasztalásunk, és tettünk fogadalmat, hogy melletted döntöttünk, Édesatyánk! Mégis, sokszor érezzük, hogy szavaink, a gondolataink, a cselekedeteink mások kellene, hogy legyenek. Igazabbul és őszintébben, nagyobb átadással és odaszánással, nagyobb szeretettel, és nagyobb hűséggel kellene, hogy éljünk. Köszönjük Urunk, hogy most újból meg akarsz erősíteni, hogy Te szeretetben igazságtalan vagy, mert szereteted nagyobb mindennél, még az igazságnál is. Köszönjük, hogy most hívsz magadhoz bennünket, hogy újból a közeledben legyünk, hogy újból odaszánjuk magunkat a Te követésedre, hogy Krisztus tanítványaiként, és Krisztust hirdető emberekként járhassunk ebben a világban. Urunk tudjuk, hogy erre van szükségünk! Pénz, hatalom, siker: olyan kevés ehhez. Kérünk Urunk, hogy azt a belső békét add meg nekünk, ami csak Krisztus által lehetséges. Úr Jézus Krisztus, tehát kérünk, hogy az életünkben légy ott, erősítsd meg a velünk kötött szövetségedet, és hadd erősítsük mi is azt meg Veled.
Urunk! Most azokért imádkozunk, akik még nem tudtak melletted igazán dönteni: Akik vágyakoznak a szereteted után, de még nem volt bátorságuk, nem volt elhatározásuk arra, hogy utánad induljanak. Azokért imádkozunk, akiket körülvesz a kísértés, akik a hit dolgában hajótörést szenvedtek, akik félnek kimondani a döntő szót. Urunk, köszönjük, hogy ismered őket, és szereted őket. Imádkozunk értük, hogy munkálkodj az életükben, és vondd őket magadhoz közel. Kérünk Urunk a gyászolókért, azokért, akiket a nagy ellenség; a halál támadott meg. Kérjük Urunk, hogy vigasztald azokat, akik szeretteiket vesztették el most az elmúlt időszakban, vagy talán sok-sok évvel ezelőtt, de még fájó évfordulókon emlékeznek. Vedd körül őket a Te csodálatos, gyógyító, minden sebet begyógyító irgalmaddal!
Kérünk Urunk most a mi egyházunkért, gyülekezetünkért, hogy hadd tudjuk hirdetni a megbékélés üzenetét minden ember felé. Hadd tudjuk hitelesen tovább mondani az igét, az üzenetet. Hadd legyen a hirdetett ige Tőled vett ige.
Kérünk nemzetünkért, kérünk népünkért, ahol sok igazságosság és sok igazságtalanság van, de ahol e nép nem ismeri a Te nagy szeretetedet. Könyörülj rajtunk! Kérünk Édesatyánk, így hallgasd meg a mi imádságunkat, munkálkodj az életünkben, hogy a felajánlott kegyelemre tudjunk válaszolni, a Te hívásodat Krisztusban tudjuk elfogadni. Ámen.


Budapest-Budai
Református Egyházközség
1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3.

2002. január 13. Illés Dávid