Igehirdetések

  2009-05-10 14:02:23
Örökélet

None

Textus: Mk 10,17-27

Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?- Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.- Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.- Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.- A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!- A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.- Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?- Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.-




Keresztyén Testvéreim! Emlékező Gyülekezet!



Az örök élet evangéliuma hallatszik ezen a napon a temetőkben, hogy a szépen feldíszített sírok mellett emlékezve, a múlt szépsége mellett helyet kapjon a jelen és az Isten által elkészített jövő.

Emlékezni hit nélkül, imádság nélkül és a bűnbocsánat tudata nélkül nem lehetetlen, de fájdalmas dolog. Talán csak emlékezünk arra, ami volt, ami soha vissza nem hozható, és kesergünk e megváltozhatatlan tényen, vagy az eltávozó után itt maradt hiányon, ürességen. De ettől többnek kell lennie a szívünkben! Mi úgy járhatjuk eltávozott szeretteink emlékhelyeit, hogy szívünkben a hit bizalmat szül Isten iránt, akinek szeretete még a halálnál is erősebb, és akinek hatalmas keze tovább tud vezetni a halál kapuján át az életbe: azokat is, akik már előrementek, és azokat is, akik még itt vagyunk. Úgy járhatjuk a temetőt, hogy nemcsak a gondolataink csaponganak össze-vissza, és nemcsak mi próbálunk azzal beszélgetni, aki már nincs, hanem beszélgethetünk azzal, aki ÉL, és akinek van hatalma, hogy meghalt szeretteinknek is életet adjon. Mi úgy járjuk a temetőt, hogy tudjuk a "tovább- reménysége nem üres, alaptalan vágy, hanem megalapozott bizonyosság: mert van, aki elhárította az életbe vezető út elől az akadályt, van aki megnyitotta az örök élet (bűneset után bezárult) kapuját azzal, hogy bocsánatot adott a kereszten.

Rá figyelünk ebben az órában, amikor kétezer éve köztünk járva egy ifjúval találkozott: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?- Megdöbbentő, hogy ilyesmi egyáltalán foglalkoztat valakit. Jézussal találkozva nekünk ez lenne az első kérdésünk? Mi is találkozunk vele istentiszteleteken, imádságos óráinkban, Biblia-olvasás közben, és Ő figyel ránk, és mi elmondjuk Neki, ami terheli, nyomasztja az életünket. Mi talán ilyeneket kérdezgettünk: Mester, mit tegyek, hogy - meggyógyuljak?

- békesség legyen a családomban?

- a gyermekem szófogadóbb legyen?

- ne nélkülözzünk semmiben?

- jobban megértsem azokat, akiket szeretek?

- türelmesebb legyek:

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseink tömegével elhangzanak az Úr felé, de megkérdeztük-e egyszer is, amit a gazdag ifjú, és ha nem tettük, itt a temetőben tegyük meg: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?- És Jézus nekünk is hasonlókat válaszolna, mert a törvénytisztelő, hitéhez ragaszkodó embernek nincsenek kirívó bűnei. És, ha Jézus mégis talál valamit, ami az elevenünkbe vág, hogyan fogadjuk? Elborul a mi arcunk is, mint a gazdag ifjúé, vagy megdöbbenünk és megrökönyödünk, mint a tanítványok, mert kiderül, hogy nem tehetünk semmit, illetve amit tehetünk az olyan magas isteni mércét követ, hogy az ember számára lehetetlen?

A gazdag ifjú számára a gazdagsága volt kísértés. Amihez leginkább ragaszkodunk, az bálványunkká válhat, nem hiába mondja Kálvin János, hogy az ember szíve bálványgyár. A gazdag ifjú nem tudta elengedni a gazdagságot, mi itt temetőben állva el tudtuk-e engedni, akiket hazaszólított a Teremtő?

A tanítványok ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?- Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.- Lehetséges volt a bűnbocsánat annak, aki már nincs, és nekünk, akik a halál konok véglegessége miatt már nem tehetünk jóvá semmit. Lehetséges így istennél az üdvösség és a reménység. Így járhatjuk a temetőt, és így gyászolhatunk: hittel, imádsággal, a bocsánat evangéliumát ismerve. Ámen

Kósa Enikő - református lelkész
Emőd, 2001.11.01. Halottak napja
Temetői istentisztelet

































Látogatóink száma a mai napon: 17588
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57516127

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat