None

Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!

Lekció: II. Mózes 17: 1-7
Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az ÚR parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek. A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat? De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!
Ekkor segítségért kiáltott Mózes az ÚRhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek! De az ÚR így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt. Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az URat: Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?

Textus:
Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt. /II. Mózes 17:6./
A naponként lezúduló esőtől kertjeinkben igen buja a növényzet, de olykor a földre paskolja azt, műveletlenné válik a talaj, gyümölcseink létől duzzadva megrepednek. A megduzzadó patakvíz hidakat sodor el, házakat önt el. Kell az eső, de ennyire azért nem. Volt ez esztendőben jeges árvíz, töméntelen hó, belvíz. Kérdezzük: miért?
De volt életünkben olyan, hogy kiszáradt a fű, a talaj megrepedezett, a gabonaszem beleszáradt a kalászba. Miért?
S miértjeink után jön a zúgolódás, és az aggodalmaskodás.

Mintha meg tudnánk érteni a nép zúgolódását. A komfortos Egyiptomból a pusztába vezeti Mózes a népet, ahol ott a nap heve, s elfogyott a magukkal hozott eledel is. Kilátástalan a jövő. Honnan lesz kenyér? Hisz semmi termés, nincs üdezöld növény. A Nílus áradását legalább ki lehetett számítani, s ha az elborította a földeket még a rabszolgákat is bőven etették, hogy legyen erejük dolgozni. A víz pedig nem volt probléma, mert az mindig volt. S ha ehhez még azt is tudjuk, hogy emberi szervezet éhezni tud, de szomjazni nem, úgy látjuk teljesen jogos a nép zúgolódása.

Jogosnak tekintjük a zúgolódást az ember számára. Érthető ha felemeljük szavunkat. Mintegy fegyver az ember kezében, és él is vele. Ki a hibás? Csakis Mózes, aki ezt a változást előidézte, közbenjárván értük a fáraónál. Ez az emberi indulat elmegy egészen addig, hogy jertek kövezzük meg. Szinte lincshangulat uralkodik a táborban. Azonban nem csak ott, és akkor, hanem ma is. De nem csak a világban, rajtunk kívül, hanem szívünkben, egész énünkben, amikor magasra törnek az indulatok.

Minden zúgolódás Isten ellen való lázadás. Nincs jogos és jogtalan harag és lázadás. Az ember nem érti Isten akaratát. Még csak meg sem próbálja azt, amit Jób így mondott: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." Napokban került kezembe egy könyv, s a szerzője azt bizonyította, mennyi áldás származik abból, hogy bosszúságokért, sorscsapásokért hálát tudott adni Istennek. Még nem látta, mi miért történt, de lelke megbékült és hamarosan fény derült a dolgokra. Mert Isten a legnagyobb rosszból is a legnagyobb jót tudja kihozni.

Az ember elégedetlensége csak akkor jogos, ha önmaga felé néz, ha Isten mércéje alá állítom magam, s meglátom magam életében a gerendát. S ha azt eltávolítottam, akkor fordulhatok embertestvéreim felé a szálkát eltávolítani.

Igénkből az is kitűnik, hogy hogyan lehet fogadni egy ellenünk irányuló zúgolódást. Mindenki átélt, kapott már ilyet, a lelkipásztor is. Úgy érezzük, hogy örök elvárások és elégedetlenségek tüzében élünk. Mózes nem vágott vissza indulattal, botját, mely a tenger vize kettéválasztásánál fontos volt, nem fordította a nép felé. Figyelmeztető szaván túl: "Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat?" az Istenhez kiáltott. Beszélt Istennel bajában, a nép látszatigazságából fakadó zúgolódása miatt. Ez a beszéd párbeszéd volt, mert az Isten felelt, válaszolt, utat mutatott. Ez a háborgó, tanácstalan lélek megnyugtatásának az egyetlen útja. Szóval, vagy tettel ellene feszülni egy lázadásnak, csak további sérelem, fájdalom, és megoldatlanság. Ezzel nem lehet viszályt szüntetni. De az imádságban a lélek megnyugszik, feleletet kap, és a tehetetlen ember helyett az Isten cselekszik.

De Mózesnek is cselekednie kellett: "Üss a sziklára!" Ellentmondást nem tűrő parancs. Cselekedj! Ne másoktól várj megoldást! Cselekedhetsz, lesz eredménye, mert "Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép." Isten maga adja az élő vizet. A bot, amely az első csapáskor a vizet vérré változtatta, amely a tengert kétfelé hasította, élő vizet fakaszt a kősziklából. Isten táplálja, felüdíti a népét, elveszi a lázadás szellemét. Pál a Korintusiakhoz írt első levelének 10. részének 4. versében így fogalmazta ezt meg: "s mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt". Ez a kőszikla amelyre fel kell életünknek lelki házzá épülni. S ha jönnek az árvizek, szelek, ezredvég évfordulóinak veszélyei, halál, bánat, gyász, fájdalom, tanácstalanság, a ház nem dől össze, a szomjúság nem újul ki. Jézus ezt mondja a samáriai asszonynak: "de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" /János evangéliuma 4:14./
Így hívja a szomjazókat: " Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" /János evangéliuma 7:37-38./
Isten irgalommal válaszol a zúgolódásra, de figyelmeztet is, és új utat jelöl ki, ez Jézus Krisztus, aki életünket akarja e földön és az örökkévalóságban. A népnek kellett a felfrissülés, mert le kellett győzni Amáleket. Minket is azért akar megelégíteni önmagával, hogy meg tudjuk harcolni a hit harcát, s elnyerjük az örök élet koronáját. Nem mi, hanem az Ő ereje által lehet eredményünk a Sátán minden mesterkedése ellen.

Jézus a kőszikla, az alap. Jézus az élő víz, a feltisztító erő. Bízd rá magad, épülj rá egész lényeddel, s áldás lesz életed.

Ámen

Hajdu Lajosné református lelkész
Elhangzott: Ózd-Sajóvárkony; 1999. 06. 20.