|
2009-05-10 14:02:24
Böjt
None
Lekció: Jeremiás 36, 1-9 Textus: Lukács 5, 33-39
A régiek elmúltak, imé újjá lett minden
Alapigénkben Jézustól megkérdezik: Mi az oka annak, hogy Keresztelő János és a farizeusok tanítványai gyakran böjtölnek, a Jézus tanítványai pedig esznek és isznak? Ebből a kérdésből világosan látszik, hogy az Úr Jézus korában a hitélethez szervesen hozzátartozott a böjt. Az is kiderül ebből a kérdésből, hogy a böjt abból áll, hogy a böjtölő nem eszik és nem iszik. Pál apostol is figyelmeztet arra, hogy Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. A felolvasott ige pedig azt mutatja, hogy már Isten ószövetségi népe életében is voltak böjti napok, és mikor Izráel népe elhajlott az Úrtól, böjtölésre és megtérésre szólították fel a vezetők a népet.
Jövő vasárnap böjt első vasárnapja. A böjti időszak előtt tudatosítani kell magunkban, hogy Isten népe életéhez kezdettől fogva hozzá tartozott a böjt. Böjtölt maga az Úr Jézus is, az újszövetség korában böjtöltek mind a zsidók, mind a keresztyének. Böjtölt az Óegyház és legalábbis teológiai szinten tartja a böjtöt a mai napig mind a római katolikus mind a görög katolikus egyház. A református egyház eltekint a böjtnek attól az értelmezésétől, melynek szoros kapcsolata van a gyomorral. Lelki-szellemi jellegű böjtről szokás beszélni minálunk. De alapvetően a böjt az böjt. A gyomor megüresítése annak érdekében, hogy az ember fogékonyabb legyen Isten dolgaira. Teli hassal kevesen vágynak lelki áldásokra. A kijelölt böjti időszak eredeti értelme, lemondani a jóllakottság öröméről, hogy az ember közelebb kerülhessen a Szent Lélek által való örömhöz.
Természetesen a böjtnek van lelki-szellemi értelme is, melyben egyéb lemondás dominál. Van, amikor ez a lemondás nem ütemezhető be, mert együtt jár az elvétetéssel. Jézus is azt mondja a válaszában, hogy a tanítványai most esznek és isznak, mert a vőlegény, azaz Ő maga, velük van, de majd fognak böjtölni, ha Ő elvétetik tőlük. A Füzérradványi és a Kovácsvágási gyülekezet úgy kezdi meg 2005. böjti időszakát, hogy az elvétetés idejét éli. A tavalyi év utolsó hete óta, a mai napig a két gyülekezetben összesen hét halálesettel kellett-kell szembenézni. A két gyülekezettől elvétettek gyülekezeti tagok, a családoktól szeretett hozzátartozók. A be nem ütemezhető lemondás idejét éljük. A gyülekezeteknek le kell mondaniuk tagjaikról, a gyászoló családoknak elhunyt szeretteikről. Jó, ha ennek a böjtnek az idején mondogatjuk magunkban a feltámadás igéit. Ámde Krisztus feltámadott, zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Én vagyok a feltámadás és az élet. Kérjük Isten Szent Lelkét, hogy a számunkra már megkezdődött böjtben több hittel és több reménységgel tudjuk várni Isten Országának beteljesedését, melyben nem lesz többé gyász, halál, sírás és szenvedés, és Isten letöröl minden könnyet. Jézus válaszából az is kiderül, hogy földi tartózkodása viszonylagossá teszi tanítványai számára a böjtölés idejét. A tanítványok az öröm idejét élték, mert Isten Fia emberré lett és ők vele lehettek. Alapigénk ezzel hangsúlyozza Jézus földi jelenlétének páratlanságát. Hangsúlyozza, hogy nem természetes az, hogy az ige testté lett, nem természetes az, hogy a földi Jézusban Isten emberközelbe jött, nem természetes az, hogy Jézus tanítványaként meg lehetett ismerni a teremtő Istent. Jézus földi jelenlétének páratlanságáról semmit sem tudnak azok, akik Jézust kérdezik a böjtről. Ők nem tudják, hogy Betlehemben Isten Fia született meg. Ők nem tudják, hogy a názáreti Rabbi a testté lett ige. Mi mindezt tudjuk. Mi nem rég is megünnepeltük a karácsonyt, jelezve, hogy nekünk fontos, hogy Jézus születésével a menny és a föld egybeért. De fontos e februárban? Legalább vasárnap felmelegíti e a szívünket, hogy milyen páratlan, egyedül álló esemény az, hogy az Isten Fia a földön járt, és életéről, szavairól tudósítanak az evangéliumok, és vasárnapról- vasárnapra az ige által részesévé válhatunk az Ő életének? Kérjük Isten Szent Lelkének segítségét, hogy egyre jobban megértsük Jézus földi életének páratlanságát. Mert Jézus születéséve, földi életével, halálával és feltámadásával új világkorszak kezdődött Isten és az ember kapcsolatában. Jézus példázatában az ó posztó és az ó tömlő az ószövetségi világkorszak. Az újposztó és az újbor az újszövetségi világkorszak. Jézussal nem az ó szövetség foltozgatására kerül sor, hanem az úrvacsora szereztetésekor újszövetség köttetik. Az új világkorszak keretei túlfeszítik az ó-ét, mint ahogyan az újbor szétfeszítené a régi tömlőt, ha abba töltenék. Jézusban Isten Országa közel jött. Jézus halála és feltámadása döntő csapást mért a sötétség erőire, megszületett a megváltás, legyőzetett az örök halál, megnyílt az út Isten szenvedés mentes jövőjébe. Jézust követni azt jelenti: keresztet hordozva is hitben látni ezt a jövőt és örömmel, reménységgel e felé a jövő felé haladni. A szentháromság Isten segítsen meg minket ezen az úton. Ámen!
Kovácsvágás-Füzérradvány 2005. február 4.
|