None

Lekció: Lk 7, 1-10

Textus: Lk 7,9b

Családi hajlékokba lépve rögtön feltűnik, hogy a ház
lakóinak képei ott függnek a falon. Különböző élethelyzetekben
különböző személyek által készített képek. Ebben a történetben
a százados három arcképe néz ránk.

1. Az első kép a zsidók vénei által készített kép.
Az van aláírva, hogy ez egy méltó ember, hiszen a
zsidók azt mondják Jézusnak, hogy méltó, hogy meg tedd néki.

2. A második kép egy önarckép. Az van aláírva: egy
méltatlan ember, hiszen a százados azt mondta Jézusnak:
nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj.

3. A harmadik kép a Jézus által alkotta képe a századosnak,
az van aláírva: Ez egy hitben élő ember, hiszen Jézus
azt mondta a századosról, hogy ilyen hitet nem talált Izraelben sem.

Természetesen ez a történet nem a százados miatt került
bele a Szent Írásba, hanem miattunk. Azért, hogy velünk
beszélgessen, minket kérdezzen, nekünk válaszoljon.
Három kérdése van ennek az igeszakasznak mi hozzánk.
Az első az, hogy vajon milyen képet alkotnak rólunk
az emberek? A második kérdése az, hogy milyen képet
mernénk festeni magunkról? A harmadik, a fő kérdés
pedig az, hogy Jézus elmondja e rólunk, hogy hitben élőnek lát minket?

Az első kérdés tehát az, hogy milyen képet alkotnak
rólunk az emberek? A zsidók a századost méltónak tartották
arra, hogy Jézus segítsen neki. Bár a zsidók nem szívlelték
a római katonákat, ezt az embert becsülték, mert valamiért
szerette a zsidó népet és zsinagógát, istentiszteleti helyet
építtetett nekik. Kicsit irigyelhetjük ezt a századost, mert
mi ritkán találkozunk azzal, hogy jó képet alkotnak rólunk
az emberek. Érdekes dolog, hogyha figyelmeztetek valakit,
aki csak karácsonykor meg húsvétkor jön templomba,
hogy minden vasárnap van istentisztelet, akkor a legtöbben
azt szokták válaszolni, hogy nehogy azt higgyem, hogy
akik járnak templomba, azok különb emberek, mint akik
nem járnak. Nyilván egy ilyen kijelentéssel elárulja az,
aki ezt mondja, hogy fogalma sincs az istentisztelet és
a gyülekezet, az egyház lényegéről, de ez mégis csak
egy kép, rólunk, templomba járó emberekről. De ez az
igeszakasz nem csak azt kérdezi, hogy vajon milyen
képet alkotnak rólunk, mint templomba járókról az emberek,
hanem annak a tovább gondolására is biztat, hogy milyen
képet alkotnak rólam, xy-ról az emberek, de ezt mindenkinek
magában kell végig gondolnia. Természetesen nem kötelező
jelleggel, csak lehetőségként, a tisztán látás kedvéért.
A második kérdés, hogy milyen képet mernénk festeni magunkról?

A nem éppen szent életükről híres katonatisztek egyike,
ez a kapernaumi százados megsejtette, hogy Jézusban
a szent Isten közeledik hozzá és rögtön megfestette magáról
a méltatlan ember önarcképét: nem vagyok méltó, hogy
a hajlékomba jöjj. Kérdés, hogy annyi utalás után, ki-ki
sejti e már, hogy a szent Istennel áll szemben nem csak
a templomban, hanem a hétköznapokban is? És Isten
törvényeire tekintettel, meg csak a kívül állók véleményére
hallgatva, meg is festhetjük magunkról mindnyájan a
méltatlan ember önarcképét. Csakhogy az ebben élenjáró
kapernaumi századosnak a szeretett szolgája meggyógyult,
és Jézus dicsérő szavát hallhatta: Ilyen hitet Izráelben
sem találtam. Tehát új képet kellett volna festenie magáról
a századosnak, valami olyat, amit középen ketté választ
egy függőleges vonal, és az egyik oldalon van a méltatlan
ember a másik oldalon az az ember, akinek a hitét Jézus
dicséri. Ilyen képet festett magáról Luther Márton is,
mikor azt mondta magáról, hogy simul justus sumul
peccato, ami azt teszi, hogy egyszerre igaz egyszerre
bűnös. És ilyen képet merhetünk magunkról mi is festeni.
Igen mi is méltatlanok vagyunk, tudjuk milyenek vagyunk,
tudjuk a kívülállók nélkül is. Bűnösök vagyunk, de Jézus
vére által megtisztított bűnösök, méltatlanok, de elhívottak
és üdvösségre kiválasztottak. És így egyszerre bűnösként
és egyszerre igazként hallgatjuk az igét, nem azért mert
különbek vagyunk, hanem mert bűnbocsánatot, az életünk
gyógyulását hirdeti a számunkra. És mi egyszerre igaz
és bűnös emberek vagyunk Krisztus drága vérén megváltott
gyülekezete, nem különbek másoknál, de az egyház
ura áldozatáért királyi papság, szent nemzet, megtartásra
való nép vagyunk, és nekünk ezt hirdeti minden úrvacsora,
nem csak a karácsonyi és húsvéti, hanem a félböjti is,
a pünkösdi is, és az újkenyérre való is a jövő héten.
3. A harmadik kérdés, hogy Jézus elmondja e rólunk,
hogy hitben élőnek lát minket? Mikor itt vagyunk télen,
olyan hidegben, hogy belefagy a vázába a víz, biztosan
elmondja. Mikor valakit otthon énekelni hall, vagy Bibliát
olvasni lát, biztosan elmondja. Mikor meglátogatunk
egy beteget, mikor valaki a maga hozzátartozóját ápolja,
mikor az igehallgatók egymásnak segítenek, akkor biztos
elmondja, hogy hitben élőnek lát minket. De mikor megszólások,
hazugságok, irigységek vannak, akkor nem biztos. Van
amikor elmondja, van amikor nem. Legyen ezért állandó
imádságunk: Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben.
Mert a keresztyén élet nagy lehetősége, hogy nem csak
a mai önarcképünket festhetjük meg, hanem a holnapit,
a holnaputánit is, melyeken a bűnös oldal egyre kisebb,
az igaz oldal egyre nagyobb.
Ebben segítsen meg minket Isten Szent Lelke. Ámen!

Kovácsvágás
2004. október 3