None

Lekció: Lukács 7, 11-17
Textus: Lukács 7, 16

A naini özvegy fia

Húsvétkor, Jézus Krisztus feltámadásakor, felragyogott
Istennek az örök halált legyőző diadala. Nem történt
ez előzmény nélkül. Jézus élete folyamán jelezte, hogy
Isten országának erői legyőzik az örök halált, az embert
Isten kit tudja, és ki akarja szabadítani a halál rabságából.
Ezt jelezte Jézus, amikor feltámasztotta Lázárt, amikor
feltámasztotta Jairus leányát, és ezt jelezte, amikor feltámasztotta
a naini özvegy fiát. Ezekkel a jelekkel és Jézus feltámadásával
nem sok mindent tudtak kezdeni az emberek, de a tanítványok
sem, pünkösdig. Lázár feltámasztása után sokan elkezdték
hinni, hogy Jézus a Messiás, de azt nem, hogy Lázár
feltámasztása a mi feltámasztásunkat is jelenti. Jairus
lányának a feltámasztása után semmilyen emberi reakcióról
nem számol be az evangélista. Mai történetünkben sem
jutnak el oda a szemlélődők, hogy Jézus az, aki meghódoltatja
a halált, hanem csak annyit érzékelnek, hogy nagy próféta
támadt közöttük. Istent halált legyőző diadala pünkösd
után válik kézzelfoghatóvá. A Szent Lélek kiáradása
után hirdeti Péter apostol teljes bizonyossággal, hogy
Jézust feltámasztotta az Isten és Úrrá és Krisztusság
tette Őt. Pünkösd után, a Szent Lélek által vált kézzel
foghatóvá, hogy a feltámadott Krisztus zsengéje mindazoknak,
akik elalusznak. A Szent Lélek által válik érthetővé,
hogy egyszer nekünk lesz mondva, hogy kelj föl, és hogy
egyszer minden édesanya visszakapja elveszített gyermekét
és minden gyermek visszakapja elveszített édesanyját.

Mi most húsvét és pünkösd közt vagyunk. Húsvétkor
rátekintettünk Istennek az örök halált legyőző hatalmára.
Mai történetünk jelzi, hogy Jézus nagyobb úr a halálnál.
Pünkösd felé haladva könyörögjünk Isten Szent Lelkéért,
hogy tegye számunkra kézzelfoghatóvá a feltámadás
valóságát.
Történetünk egyik főszereplője az élet fejedelme, Jézus
Krisztus. Másik főszereplője egy özvegyasszony, akinek
Jézus Urunk visszaadja legdrágább kincsét, a fiát, jelezve
ezzel azt, hogy Istennek gondja van az özvegyekre. Hogy
Istennek gondja van az özvegyekre, azt mutatja az Ószövetség
is. A Mózesi törvények előírják, hogy az aratáskor a
mezőn felejtett kéve az özvegyeket illeti, a szőlőt nem
szabad mezgerélni, mert ami rajta marad az özvegyeket
illeti. Jeremiás próféta ezt hirdeti: "Ezt mondja az Úr:
Tegyetek ítéletet és igazságot és mentsétek meg a nyomorultat
a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet
ne nyomorgassátok...- (Jer 22,3) Mai igénk üzenete
az özvegyasszonyok számára ezért ez: Minden gondotokat
Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok! Az Újszövetségben
Jézus példaként állítja az özvegyasszony adakozását,
sok beteget meggyógyít, ebben a történetben pedig visszaadja
ennek az özvegyasszonynak a fiát. Ezzel nem csak a
könnyeit törli el, hanem a megélhetését is biztosítja.
A bibliai korban nem volt ugyanis nyugdíj. A fiú nem
csak az özvegyasszony lelki támasza volt, hanem a megélhetését
is ő biztosította. Ezt a fiút adja vissza Jézus. Ez pedig
azt az üzenetet hordozza magában, hogy Jézus megélhetést
biztosító Úr. 2005.-ben is.

Könyörögjünk Isten Szent Lelkéért, hogy Ő szabadítson
meg minden özvegyet bánatoktól, félelmektől, aggodalmaktól.
Ne sírj, mondja Jézus a naini özvegynek. Könyörögjünk
Isten Szent Lelkéért, mert általa lesz a naini özvegyhez
szóló vigasztalás vigasztalássá minden özvegyasszony
és minden özvegy ember számára. Ne sírj, mondja az
ige ma minden özvegynek. Ne sírj, mert én te rólad
el nem felejtkezem! Íme az én markaimba metszettelek
fel téged. Ne sírj, mert megváltottalak, neveden hívtalak
téged, enyém vagy! Istennek van vigasztalása a jelenben.
Van vigasztalása az özvegyasszonyok számára, van vigasztalása
az özvegyemberek számára, van vigasztalása a nagymamák
és a nagyapák számára, van vigasztalás az édesanyák
és az édesapák számára, van vigasztalása a keresztyén
gyülekezet számára a jelenben. Az, hogy Isten nem felejtkezik
meg rólunk, sőt a tenyerén hordoz minket. Vigasztalásunk,
hogy mi az Ő megváltott gyermekei vagyunk. Vigasztalásunk,
hogy a mindeneket teremtő és fenntartó Isten személyesen
ismer minket és mi hozzá tartozunk.
És
a Szentháromság Istennek van vigasztalása a jövőnkre
nézve is. Történetünkben Jézus élve visszaadja az édesanyának
a megholt fiát. Azt jelzi ez, hogy van visszaadatás. Lesz
visszaadatás. Afelé a nap felé megyünk, amikor a halált
legyőző Urunk visszajön, és visszakapja gyermekét a szülő,
visszakapja szüleit a gyermek, visszakapja férjét az özvegyasszony,
visszakapja feleségét az özvegyember. A Szentháromság
Isten vigasztalása a jövőre nézve a visszaadatás. Dicsőítsük
hát mi is Istent, mert Isten minket is megtekintett.
És
mivel az özvegyasszonyok édesanyák is, hangozzék
el most anyák napján minden édesanya számára egy
anyák napi vers, mely a feltámadás és az örök élet fényében áll:

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

Isten áldjon meg minden életet adó édesanyát! Isten áldjon
meg minden gyermeket nevelő édesanyát! Isten áldjon
meg minden felnőtt gyermekét támogató édesanyát!
Isten áldjon meg minden unokáját váró nagymamát!
Isten áldja meg a mennyekben lakó édesanyákat! Ámen!


2005. május 1.
Kovácsvágás-Füzérradvány