None

Bírói székben ülve...

Mt 27, 11-26.
Napi szakaszunk Pilátust hozza elénk, az ő döntését, ill. döntésképtelenségét, motiváltságát, a döntéshozatala előzményeit, vagyis a bírói székben ülve látjuk őt.
Látszólag övé a hatalom, az ő kezébe van letéve az Úr Jézus sorsa. Pilátus maga is úgy érzi, úgy tudja, és ezt el is mondja, hogy hatalma van Jézus fölött, hatalma van szabadon bocsátani, és hatalma van megfeszíttetni is. De mi tudjuk, hogy Jézusnak mi erre a válasza, azt mondja Pilátusnak, hogy "semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked...-(Jn 19,11). Jézus így látja. A hatalom Istené, ő adta Pilátusnak is.
A bírói szék
Pilátus a bírói székben ül, a hatalom gyakorlásának jelzéseként. De nem is olyan könnyű ez a bírói székben ülés. Kívülről a hatalomgyakorlás mindig vonzóbbnak, szebbnek tűnik. Elképzelhető, hogy amikor kinevezték Pilátust helytartónak, akkor ez számára megtiszteltetést jelentett, lehet, hogy tett is érte, biztos, hogy karrierjének ez egy fontos állomása volt. Örült neki, örült, hogy hatalomra jutott. Az is elképzelhető, hogy többen is pályáztak erre a posztra, és akik lemaradtak erről, azok irigységgel néztek Pilátusra. Kívülről, az alattvalók is irigylésre méltónak találták a bírói széket. Mert kívülről csak a bársonyszéket látja valaki, ez azóta is így van. Akik a hatalmat gyakorolják pl. a politikában, azokra sokan irigységgel néznek: milyen jó neki. Aztán amikor döntést kell hozni, amikor egy emberre nehezedik a felelősség, amikor nehéz a bírói székben ülni, és fontos döntést hozni, amikor a lelkiismerettel ütköző döntést kell hozni, azt már senki nem vállalná szívesen. Nézzük csak, hogy milyen hatások is érik Pilátust, amikor a bírói székben ül, és a Jézus-perben döntést kell hoznia, milyen nyomás nehezedik rá a döntéshozatalban?
Először a felesége üzenetét hallja. Azt üzeni, hogy álmot látott, s ez az álom gyötrő volt, Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába...-üzeni. Az álomlátás, vagy mondjuk a női megérzés. Pilátus felesége talán megérzi, hogy férjét eszközként akarják fölhasználni, és ettől szeretné megóvni férjét. Igaz embernek nevezi....ebből a mondatából egy résnyi rálátásunk lesz, hogy a mértéktartóbbak, akik ugyan nem voltak Jézus követői, mégis hogy gondolkoztak Róla. Biztos nem hagyja hidegen Pilátust, ismeri feleségét, ő nem szokott csak úgy üzengetni. Hogy tehetné Pilátus, hogy ne avatkozzék bele ennek az igaz embernek a dolgába? Megtehetné? Van rá módja, hogy kimaradjon ebből? Nyilvánvalóan nincs, ezt a felesége is tudhatná, hogy nem tehet ilyet. Neki kell dönteni. Emlékeztetik erre a felelősségére a kívülről jövő hangok is, a sokaság hangja. Igen kicsi mozgástere marad Pilátusnak.
Mégis eszébe jut egy mentőötlet. Azért is mentő ötlet, mert ezzel esetleg Jézust megmenthetné. Ő legalábbis így gondolja. Azt olvastam, hogy nincs máshol nyoma a helytartói kegynek, hogy páska ünnepen ilyen különös kegyet, amnesztiát adhatott valakinek a helytartó, mégis lehetett ez gyakorlat, hiszen az evangélium írója tud erről a szokásról. Úgy tűnik, tudja Pilátus is, és tudja a nép is ezt a szokást. És a nagytanács tagjai, akik erre előre felkészítették bérenceik által a népet. Ilyen a néphangulat. És ezzel Pilátus nem számol. Ő maga nem találja bűnösnek Jézust, és valóban menteni próbálja. Csak azon csodálkozhat, hogy Jézus nem próbálja magát menteni, hallgat, amikor válaszolnia kellene. Ezen igen meglepődött Pilátus. De azon is meglepődhetett, ahogy a nép kiabálni kezdett. saját honfitársát, saját prófétáját küldené inkább halálba, mint azt a nagymúltú, hírhedt foglyot, "nevezetes foglyot-, aki feltehetően szélsőséges zélóta lehetett, szikárius, gyilkolástól sem riadt vissza, s miután az un. szikáriusok tőrt hordtak maguknál, inkább féltek tőlük az emberek, most mégis a nép, a hangadói után Barabbás szabadon bocsátását követeli.
Ilyen a néphangulat. Könnyen befolyásolható. Nem igaz az a mondat, amit sokan elmondtak már a rómaiak óta, hogy a nép szava Isten szava. Ez egyáltalán nem így van. Születtek már így rossz döntések a történelemben, a népre, a népakaratra hivatkozva. Hát itt látszólag a népakarat Barabbást akarja szabadon engedni. A köztörvényest, a hírhedtet. Mintha ez a nép most nagypénteken önmaga ellensége lenne. Mintha nem gondolkoznának az emberek, hogy milyen következményekkel jár, ha Barabást engedik szabadon. Ezen Pilátus is meglepődik, hogy az ártatlant ítélik halálra: De hát mi rosszat tett? -kérdi. Itt jelenik meg saját lelkiismeretének hangja. (milyen őrlő malomban van tehát Pilátus? Milyen nyomás alatt a döntésben? 1. a felesége üzenete; 2. a kívülről jövő hangok, a nép hangja, 3. saját lelkiismerete hangja. És ne felejtsük el: 4. Róma, mit vár tőle. Hogy legyen rend, béke, ne legyen lázadás...5. És még ott vannak a nép vallási vezetői, a nagytanács, a főpap, Kajafás, és a többiek. Mit várnak a helytartótól? Vele akarják kimondatni a halálos ítéletet. Lám mekkora nyomás nehezedik egy emberre. A bírói szék súlya.
Egy vonatkozási pontot hadd találjunk: a mi bírói székeinkről. Amikor döntést kell hoznunk. Vannak ilyen helyzeteink. Kicsiben rendelkezünk bizonyos hatalommal: családban, munkahelyen, a másokkal való kapcsolatunkban. Milyen nyomás nehezedhet ránk egy -egy döntésben? Milyen hatások, elvárások vannak, és miknek engedünk? Néha népszerűtlen döntések elé vagyunk állítva. Mi a fontos? A népszerűségünk vagy a jó döntés? Olyan nincs, hogy mindenkinek megfeleljünk.
De nézzük meg Pilátust, mit tesz ebben a sarokba szorított helyzetben? Mentő kérdést tesz föl: De hát mi rosszat tett? Jézust próbálja ezzel védeni Erre nincs ésszerű válasz, csak az érzelmek, a felhergelt nép üvöltése. Feszítsd meg!
És a bírói székben ülőnek szembe kell néznie azzal, hogy a néphangulat ellen nem tehet semmit. Itt véget ér az ő hatalma. Elferdített, manipulált tények, félrevezetett nép, fölpaprikázott néphangulat....A tömeg már nem gondolkozik. Gondolkoznak helyettük is azok, akik manipulálják ezt a tömeget. Mindenki, aki feszíts meg-et kiált, azt hiszi, hogy ez az ő véleménye. Észre se veszi a többség, hogy manipulálták, hogy eszköznek tekintették őket. A látszat az, hogy a döntést a nép hozza. Ez a mindenkori hatalom egyik jellemzője.
Pilátus ki akar maradni ebből a döntésből. Ezért engedi át a népnek a döntés jogát. A felelősségét is. Az ártatlansága felmutatására mossa kezeit, ez szintén gyakorlat volt abban az időben. A felelősség azonban nem hárítható el ilyen könnyen, egy kézmosás nem menti föl felelőssége alól. De ő ezt már nem hajlandó tudomásul venni. Ő is igaz embernek nevezi Jézust, és itt visszacsengnek a felesége üzent szavai. Mégis ha valóban igaz embernek tartaná, vagy annál is többnek, tehetett volna érte, hozhatott volna más döntést.
Most Pilátusnak meg kell tapasztalnia, hogy nem könnyű a bírói székben ülés. Talán élete legkínosabb döntése volt ez. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem felejthető az ilyen döntés. Ha valaki fölött igazságtalan döntést hozunk, ha ártatlan embert ítéltünk el, az nem felejthető el. (Emlékeztetnék itt József történetére. Testvérei, akik valamikor eladták, most ott állnak előtte, a fáraó embere előtt, inkább hajlonganak, mint állnak, és eszükbe kell jusson, hogy mit tettek testvérükkel annakidején. Még emlékeztetik is egymást, hogy könyörgött és sírt, és mi nem engedtünk neki. Amikor egy ellen sokan támadnak...) Mert az igazságtalanul meghozott döntéseknek súlyuk van, évekig, akár évtizedekig nyomnak. Megjelennek gondolatokban, álomban, bűntudatban.)
Soha ne felejtsük: A nem döntés is döntés. Pilátus nem akar dönteni, ezzel rosszul dönt.
Nem vállalja fel az Igaz Ember ügyét. Gyilkos kezekbe teszi le a döntés jogát. A mosom kezeimet azóta is szállóigévé vált. (és nem éppen pozitív magatartásra utal).
A bírói székben mostantól a felhergelt nép ül. A csúfolók székébe ül...Nagy átkot vesz magára azzal, amit mond, amit skandál: nagy vakmerőség is kimondani: hogy Jézus vére szálljon rájuk és gyermekeikre. Mégis kimondják. Itt már kicsúszott az irányítás a tanácsbeliek kezéből is...a néphangulat mindent elsöpör.
Jól jön ez a nagytanácsnak, a tagjainak, mert így ők is moshatják kezeiket. És jól jön Rómának, a hatalom gyakorlóinak. A néphangulat ezúttal nem a hatalom felé, nem Róma felé, nem is a vallási vezetők felé irányul, hanem saját népük egy tagja felé...minden indulat rávethető egy emberre. Minden feszültség ráhányható egy emberre. Ez a bűnbakkereső szándék azóta is megmaradt.
Térjünk egy kicsit vissza saját döntéseinkhez. Saját bírói székeinkhez. Milyen lehetőségeink vannak, amikor mások felett döntést hozunk? Lehet elodázni, lehet áthárítani, ma sokan teszik. Gyermeknevelésben, vagy egy közösség életében az időben meg nem hozott döntések visszaütnek. Lehet a döntést egy személyre áttolni. Mosom kezeimet. Fordítva is igaz: Lehet az egy személyes döntést másokra hárítani, mosom kezeimet alapon. És lehet a lelkiismeretünk hangját elhallgattatni...Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de a Jézus ügyben is hozunk döntéseket. Elfogadjuk, vagy elutasítjuk? Amikor olyan idők jártak, hogy nem volt díjazott, aki hűséges maradt Krisztushoz, hűséges hitéhez, egyházához mégis voltak hűségesek. Akik Jézus mellett döntöttek. És hitükből fakadóan igaz ügyek mellett kiálltak. Nem engedtek a többségi akaratnak, vállalták hitüket, vele a hátratételt. Népszerűtlenséget, akár kigúnyolást is. Isten különös ajándékának érzem, hogy a gyerekkoromban sok ilyen hűséges embert ismerhettem. A szüleimet is beleértve, és az akkori nehéz helyzetben hűséges Krisztus követőket. Ma sem könnyű ezt a döntést vállalni. Más a történelmi helyzet, mégis kerülhetünk döntési helyzetbe: vállaljuk-e Jézust, ott, ahol a többség elutasítja? Milyen hatásoknak engedünk? Vállaljuk-e az igaz, az igazság melletti kiállást...akkor is, ha ez népszerűtlen, vagy talán egyedül maradunk? Mennyire engedünk ilyenkor a külső elvárásoknak, és mennyire a lelkiismeretünk, vagy hitünk szavának? A keresztyén ember felelőssége nagyobb. Közügyek gyakorlásában éppúgy, mint családi döntéshozatalban, kisebb-nagyobb közösségi döntésekben. Hitünk kötelez bizonyos értékek melletti bátor kiállásra. Ennek elmulasztása pilátusi magatartás.
Végül ez a történet egy kicsit nagyobb összefüggésbe ágyazva kell, hogy előttünk legyen. Az önként odaáldozott Életet jó látnunk, Isten akaratának való teljes engedelmességet, és Isten akaratának megfelelően alakulnak így az események is. Tulajdon Fiának nem kedvezett, hogy nekünk életünk legyen, hogy nekünk kedvezzen. Ezt Jézus is így látja, hogy nem véletlenszerűen alakulnak így az események, Ő leteszi az életét az Atya kezébe, Ő látja, hogy a próféciáknak kell beteljesedniük. Nem hárítja át ezt a döntést, nem menekül el. És hogy Isten adott hatalmat Pilátusnak is, hogy azt tegye, amit tesz. Ő nagyobb összefüggésekben látja az eseményeket, és nekünk is így kell látnunk.
Istennek terve, szándéka van az Övéivel, szándéka van velünk is, népével, a mi népünkkel is, és ezzel a világgal. S ha látszólag földi hatalmak irányítanák, manipulálnák is az eseményeket, el kell hinnünk, hogy Ő ott van az események hátterében, az Ő világkormányzói terve nem szűnt meg, Ő a világ Ura. Kié a hatalom? Kié a bírói szék? Végül az Örökkévalóé. Aki ítél élőket és holtakat.
Legyen ez a bátorságunk és bizonyosságunk, így a nagyhéten, és legyen a mi hitvallásunk is az Úri ima zárása: Tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké: Ámen

Urunk Jézus, köszönjük, hogy mi tudhatjuk, hogy Neked adatott minden hatalom mennyen és földön. Köszönjük, hogy így láthatjuk az életünket, a történelmet, és köszönjük, hogy az üdvtörténet mélységeibe is bepillantást engedsz különösen ezekben a napokban, amikor készülünk a Te váltsághalálod és feltámasztatásod emlékünnepére. Te munkáld bennünk a tisztánlátást, a hitet, és a hitünkből fakadó döntéseket, cselekvéseket. Bocsáss meg, ha valamikor is megzavart minket a földi hatalom, ha azt hittük, hogy az a legnagyobb, bocsáss meg, ha nem láttuk tisztán a Te hatalmadat, ha kétségbeestünk földi hatalmasságok láttán. Ne engedd, hogy meginogjunk hitünkben. Adj hűséget, és alázatot, a mindhalálig való engedelmességed késztessen minket is mindhalálig való engedelmességre.
Könyörgünk Hozzád mindazokért, akik a húsvétra készülnek szerte ezen a világon. A Te engesztelő halálod hadd indítson el sokakat az élet felé, hogy sokan megtalálják Benned az Életet, a reménységet. Áldd meg országunkat zaklatott helyzetében.
Elhangzott Óbudán, 2006. ápr 12-én szerdán