Igehirdetések

  2009-04-27 20:39:09
Krisztus a Király!

Lekció: Máté 21,1-14

Alapige: Zakariás 9,9

“Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamámak vemhén.”
Zakariás 9,9

Ez a prófécia, amit felolvastam most a Zakariás könyvéből, a legelső elhangzása után 500 esztendővel szinte szóról-szóra teljesedett be. A legapróbb részletekig úgy történt minden, ahogyan Isten Zakariás prófétával évszázadokkal előre megláttatta: szamárháton, nőstény szamárnak a csikaján, ujjongó nagy öröm között, Jeruzsálemben, királyi fogadtatásban részesítve azt a szegény és alázatos embert, akinek a méltósága az egyszerűség és fensége az alázat volt.
Sok félreértés, hamis váradalom és szomorú mellékíz volt ebben az egész virágvasárnapi jelenetben, de az az egy igaz, hogy Krisztus valóban úr és Király. És az egész virágvasárnapi bevonulás talán azért volt, hogy egyszer mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen a Krisztus királysága. A virágvasárnap számomra mindig, most is Jézus Krisztus király voltát hirdeti. És ezért beszélek ma - ki tudja, hányadszor - újra erről, mert alig van valami a Bibliában, ami jobban megaláz, és bűnbánatra indít, mint Krisztus úr voltáról, és királyságáról szóló híradás. Alig van nagyobb valótlanság, - sajnos: hazugság, mint mikor azt mondjuk Jézusnak, hogy Uram, Királyom! Mindig az rémlik föl ilyenkor bennem, amit Jézus a Hegyi beszédben mondott: “Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7,21) Tehát, nem mindenkinek Ura a Krisztus, aki annak mondja, hanem csak annak, aki engedelmeskedik is Neki, aki bizonyságot tesz Krisztus úr és Király voltáról a Néki való engedelmesség által!
A virágvasárnap örök evangéliuma hangzik: “Ímé, jön néked a te királyod!” (9b) Menjünk elébe és lássuk meg, tudjuk-e úgy fogadni, mint Királyt? Mindenek előtt azt szeretném megjegyezni, hogy ez a megállapítás: Krisztus a király, akkor is igaz, ha nem látszik belőle semmi, ha ennek éppen az ellenkezője látszik, és akkor is, ha valaki nem hajlandó elismerni vagy nem tud róla. Tehát nem én teszem királlyá és úrrá Krisztust. Péter apostol az első pünkösdi beszédében mondotta: “Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek”. (ApCsel 2,36) Itt tehát arról van szó, hogy aki még eddig nem tudta volna, az is tudja meg, hogy úrrá és Királlyá tette őt az Isten: “felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2,9-11) - Úgy igaz tehát, ahogy Ő maga is megmondta: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön!” (Máté 28,18b) Mindenki kénytelen tűrni ezt az uraságot, és arra menni, amerre Ő akarja. Még a Sátán is!
Tegnap olvastuk gyermekeimmel együtt a reggeli áhítatunkon Jézus nagy főpapi imáját, amit halála előtt mondott tanítványaiért. Így kezdi: “Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat!” (János 17,1b) Es mondja ezt az Ő elfogatása előtti estén! Akkor, amikor a legnagyobb megaláztatás, leveretés, kudarc kezdődik életében. Amikor legkevesebb látszik az Ő királyi dicsőségéből, sőt, amikor éppen minden királyi dicsősége megsemmisülni látszik. Igen, mert minden látszat ellenére is a kereszten is az Ő királyi méltósága érvényesül, - hiszen a főpapok és farizeusok, amikor Krisztust elítélték és keresztre feszítették, nem tettek egyebet, mint végrehajtották Krisztusnak az örökkévalóságtól fogva meglévő akaratát, megvalósították az Ő eleve elrendelt üdvözítő tervét. Ellenségei tehát, akik keresztfára juttatták: királyi akaratának engedelmeskedő szolgák voltak az Ő isteni terve véghezvitelében. Minden látszat az Ő királysága ellen szólt és mégis minden látszat ellenére is Ő volt a Király és Ó volt a győztes! - És így van ez mindenkor Krisztus királyságával! Krisztus a Király: azt jelenti ez, hogy minden esemény, minden háborúság, minden siker, minden kudarc, minden
öröm és tragédia az Ő terveit érleli, az Ő akaratát valósítja meg. Ellenségei is - öntudatlanul bár, - néki szolgálnak!

Odáig még nincs is semmi probléma, ameddig Krisztusnak a nagyvilágban való királyi igénye elismeréséről van szó. A nehézség ott kezdődik, amikor nem a nagyvilágba, hanem az egyes emberi szívnek a kis világába akar bevonulni Jézus úrként és királyként! Amikor a világ Ura, az én Uram akar lenni! Amikor annak, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, most már adassék át minden hatalom az én életemben is. Amikor annak a Valakinek, Akinek a nevére meghajol minden térd, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké: egyszer az én térdemnek is meg kell hajolnia! Amikor ilyen félreérthetetlenül személyessé válik az Ige üzenete, mint
alapigénk is: “Ímé, jön néked a te királyod!” (9b) Tehát, amikor nem a világról, nem másról van szó, hanem személy szerint rólam és rólad, itt válik problematikussá a Krisztus királysága!
Múltkor egy holland újságban megrendítő történetet olvastam, amely bemutatja, mit jelent a gyakorlatban Jézusnak királyként való elismerése. Elmondja a rövid hír, hogy Stostokovszki rabbi, a tel-avivi zsidó szeminárium Talmud-tanára egyszer Haifából Jeruzsálembe utazott. Szemben ült vele egy fiatalember, aki éppen egy héber újtestamentumot olvasott nagy buzgósággal. A rabbi keményen megfeddette érte a fiatalembert. Ő viszont azzal válaszolt, hogy Újtestamentumát neki ajándékozta a tudósnak. A rabbi még azon az estén, szobájába zárkózva, egyhuzamban végigolvasta a négy evangéliumot. Éjjel három órakor térdre borult és elkezdett imádkozni az Úr Jézus Krisztus nevében. “Több, mint 200 olyan helyet találtam az Új-testamentumban, amelyek a kétség egyetlen árnyéka nélkül bizonyítják, hogy Jézus valóban a Messiás!” - mondotta. Ennek az embernek az életében úrrá és Királlyá vált a Krisztus ettől a perctől fogva. Hogyan vált úrrá? Úgy, hogy meghódolt előtte, megadta magát Neki, olyan lenyűgöző, olyan rabul ejtő módon magasodott föl előtte Krisztus, hogy azt csak térden állva lehetett elviselni és fogadni!
Ismered-e Krisztusnak azt a lenyűgöző hatalmát, ami a szó szoros értelmében véve térdre kényszerít Előtte? Én is akkor ismertem meg először életemben az Ő királyi méltóságát és hatalmát, amikor térden állva kértem Tőle a bűneim bocsánatát, amikor úgy állt előttem, mint olyan hatalmasság, akinek hatalma van megbocsátani a bűneimet! Akkor kezdi valaki megismerni Jézusban az Ő személyes urát és királyát, amikor Jézus a legkirályibb cselekedetet gyakorolja vele, a kegyelmet! gondold csak el, mit jelent a kegyelem? Azt jelenti, hogy neked is, meg nekem is, meg a századik és százezredik embernek is egyszerűen elengedi az úr az összes adósságunkat, amivel tartoztunk neki!
Micsoda hatalmas úr és Király az, aki ezt megteheti! Elengedni, eltörölni ennyi adósságot, anélkül, hogy megkárosodnék, szegényebbé válnék általa, sőt, úgy, hogy még Ő gazdagodik meg még jobban a dicsőségben!

Azt mondja Pál apostol: “A hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik!” (Róma 5,8b) A te bűneid növelték-e már az Ő kegyelmét? Tudtad-e már úgy fogadni valaha Jézust, mint Királyt? Vagyis: tudtad-e már a bűneiddel fogadni, a bűnvallás és bűnbánat készségével várni Jézust? Így jöttél-e ide most is? Vannak-e megbánt bűneid, olyan bűneid, amelyektől meg akarsz tisztulni, meg akarsz szabadulni? Mindenkinek, aki bűnös szívet hozott ma ide a templomba virágvasárnap ünnepén, személy szerint néki szól az örömhír: “Örülj nagyon, ... örvendezz, ... Imé jön néked a te királyod, igaz és szabadító ő... !” (9. vers)
Itt azonban még nem fejeződik be Krisztus királysága, hanem éppen csak kezdődik! A baj ott van, hogy sok hitre jutott embernél be is fejeződik itt, vagyis a kegyelem elfogadásánál! Pedig azért kegyelmezett meg az úr, azért ismertette meg királyi hatalmának ezt a kétségtelen bizonyítékát valakivel, hogy most már ezután néki éljen, a Királynak szolgáljon! Egyetlen egy szóba belefér, amit a hitre jutott embernek minden nap jobban és jobban meg kellene tanulnia! Ez a szó: engedelmesség! - Maga Jézus mondja a János evangéliumában: “Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok!” (7,17. vers) Azt jelenti ez, hogy olyan mértékben ismered meg Krisztust, amilyen mértékben engedelmeskedsz Neki. Azonközben ismered meg az O isteni hatalmát, királyi dicsőségét, életed fölött való úr-voltát, miközben engedelmeskedsz Néki! A Néki való engedelmesség által válik valósággá az O királysága az életedben!

Például úgy lehet megismerni a bűnbocsánat valóságát, hogy engedelmeskedsz az Ő hívásának, annak a szavának, amellyel hív: “Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek.” (Máté 11,28) Tehát engedelmeskedsz: odamész, odaviszed Neki a bűneidet és megköszönöd, hogy néked is így szólt: “Megbocsáttattak néked a te bűneid.” (Máté 9,2c) És miközben elindulsz feléje, miközben kéred, és hálát adsz, azonközben már valóban részesülsz is a bűnbocsánatban. Vagy például hallod a parancsot, hogy szeresd ellenségedet is, - te képtelen vagy rá, te csak utálni tudod az ellenségedet, mert minden okod meg van erre, stb. De mivel Ő mondta: kész vagy engedelmeskedni, és ha igazán kész vagy reá, akkor egyszerre azt fogod tapasztalni, hogy sikerül is!

Amikor egy hívő ember engedelmeskedik az Úrnak, akkor mindig győz! Az engedelmesség az az eszköz, amely által megtapasztalja a hívő ember, hogy valóban úr és Király a Krisztus az ő életében is. Az engedelmesség azt jelenti, hogy elindulok arra, amerre az úr éppen mondta és abban a pillanatban, amikor elindultam, megtapasztalom, hogy máris jön szembe velem az én Királyom, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! “Ímé, jön néked a te királyod” azt jelenti, hogy hozza néked a győzelmet, a bűn, a halál, önmagad természete, hitványsága fölötti győzelmet hozza a
te Királyod, és éppen ezért harcolhatsz most már a bűn ellen, ó-embered minden komiszsága ellen, sőt, a halál ellen is.

Olyanformán van ez, mint ahogyan az Egyiptomból kiszabadult honfoglaló zsidó népnek örökségképpen adta az Úr az ígéret földjét. Es éppen ezért, mert nékik adta, mert a győzelem elvileg már nékik adatott: éppen ezért kellett nékik maguknak fegyveres erővel, kemény, de sikeres harcokban meghódítaniok azt a földet! Tiéd az Isten országa, tiéd a győzelem a bűn fölött, tiéd a Király diadala a Sátán és halál fölött: tehát indulj el és harcold meg a hitnek szép harcát!

“Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Azt mondottuk, hogy szó szerint, a legapróbb részletekig vált valóra 500 esztendő múltán ez a prófécia! Ugyan így szó szerint és a legapróbb részletekig fog valóra válni ez a másik prófétai látás is, amit János apostol írt le a mennyei jelenésekben: “És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.” (Jelenések 19,11-14)

Aki az alázatos, szamárháton jövőnek örülni tudott nagyon, mint Királynak, az örülhet még jobban ennek a dicsőségesen, hatalmasan jövő Királynak. Mindnyájan, akik az alázatos Király népe vagyunk az Ő vére által és a néki való engedelmesség által: ilyen örömmel várjuk, óhajtjuk, reméljük és bizton hisszük, hogy jön, jön felénk a mi dicsőséges Királyunk, Aki “királyoknak Királya és uraknak Ura!” (.Jelenések 19,16)
Ámen


Joó Sándor, 1950. április 2.

Látogatóink száma a mai napon: 4191
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 38850429

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat