Igehirdetések

  2009-04-27 21:01:28
Böjtfői igehirdetés

Lectio: Ézs58,1-14

Textus: Mt9,14-15

Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

Kedves Testvéreim! Böjtöt Ünneplő Keresztyén Gyülekezet!

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet ünnep a böjt, amikor valójában megfosztja az embert valamitől. A bűnbánati istentiszteleteinken nemcsak önmagunkat vizsgáltuk meg az Ige fényében, hanem arra is választ kerestünk, mi az oka, célja és értelme vagy haszna a böjtnek? Az Úr szent asztala megterítve áll előttünk, a hathetes böjti időszak elkezdődött, újra ideje tehát a böjt gyakorlatáról és ünnepi voltáról szólnunk. Ez a nap bevezet Jézus következő szenvedéseibe, ezért ünnepli anyaszentegyházunk böjt első vasárnapját a régi koroktól fogva.

A Babiloni Talmud szerint: „Aki mindig böjtöl, bűnösnek fogják mondani”. Ez a veszély nem fenyeget bennünket, mert öntudatos kálvinizmusunk szabadsága szinte száműzte a mindennapi életből a böjt szigorú gyakorlását. Ha nem is látjuk sokszor lelki hasznát, ha már elértéktelenedett számunkra, ideje végiggondolni az Ige tanítását.

Akkor odamentek hozzá János tanítványai. Odamentek a Keresztelő Jánost követő, valószínűleg szintén aszkéta életmódot folytató elkötelezett hívek Jézushoz. Odamentek, mert amiről tudomást szereztek az felháborító. Már a farizeusok is kifogásolták Jézus részvételét a vámszedők és „bűnösök” lakomáján, elképzelhetjük János tanítványainak megdöbbenését.

Odamentek bizonytalankodva, tele kérdésekkel, mert nem tudták mitévők legyenek. Azt gondolhatták, hogy az új vallás törvényeknek, szabályoknak, szertartásoknak a tiszteletében nyilvánul meg. Emellett elkötelezték magukat, és most lehet, hogy felborul a szépen felépített rendszer?

Mégis van pozitívuma magatartásuknak, mert oda indulnak, ahol választ kaphatnak. A legilletékesebbet kérdezik meg, akiről János azt mondta: „aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem.” (Mt3,11). Ma, amikor az úrvacsorára készülünk, tekintsünk vissza: kihez fordultunk, amikor sokan megbotránkoztak Jézuson? Mi is megbotránkoztunk? Mi is hátat fordítottunk neki? Lelkünkben gőggel „csakazértis” megmutattuk, hogy mi jobb megoldásokat tudunk, mint amit Ő kínál? Vagy pedig készek voltunk meglátni Őt, és megkérdezni alázattal, mutassa meg akaratát, mert szemünk elhomályosult a bűntől és könnyektől, és sokszor csak bizonytalankodunk nemcsak a mindennapi feladatok megoldásában, de még a saját hitéletünk tekintetében is.

Ezen az istentiszteleten menjünk mi is a minket váró Jézushoz, ahogy a János tanítványai tették. Megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Úgy érezhették, az ő böjtölésük jogos volt, hiszen ők bűnbánatra hívták az embereket, és az eljövendő országba. Meg kell tudniuk, miért nem böjtölnek Jézus követői is?

Miért van az, hogy ami Isten népéhez való tartozás feltétele volt (3Móz23,29), és amit személyes buzgóságból gyakoroltak, azt Jézus nem követeli meg? Miért van az, hogy János tanítványai olyan sarkalatos kérdésnek tartják. Ott van velük teljes testi mivoltában az Isten Egyszülött Fia, és ők ilyen kicsi dologgal zaklatják.

Keresztyén Testvéreim! Jézushoz oda lehet menni minden aprósággal, de oda lehet elé vinni minden nagyobb nyomorúságunkat. Soha ne gondoljuk azt, hogy Ő nem törődik, a mi életünk terheivel! Menjünk hozzá őszinte szívvel, és kérdezzük bátran: Miért van az, hogy békétlenség van a szívemben? Miért van az, hogy a betegségemet nem tudom elhordozni: Miért van az, hogy nem értem, miért éppen én veszítettem el szerettemet, és a gyász fájdalma szinte elviselhetetlen? Miért van az, hogy nem találom meg a szeretet hangját, amikor hitvestársamhoz, gyermekeimhez, vagy a szüleimhez szólok? Miért van az, hogy számomra a böjt eddig csak a farsangi időszak végét jelentette?

János tanítványainak életre szóló aszkézise példamutató. A középkorban a karthausiak inkább meghaltak, ha betegség kínozta őket, de akkor sem ettek húst. „De mi történik, ha Isten úgy ítél fölöttük, hogy saját maguk gyilkosai?” (Rudolf Bohren: Böjt és ünnep). Az önnevelés eszközévé lett az idők folyamán a böjt, nem véletlen, hogy népszerűsége egyre csökkent. Luther azt mondja: „Ahol hiányzik a hit, sok cselekedetre van szükség.” Aztán a háborús időszakokban az éhezés mindennapos volt, és újra átértékelődött a böjt gyakorlata. Az ember egyre nehezebben fosztja meg magát önként egy vagy több napra akár a tápláléktól, italtól vagy nemiségtől. Az önmérsékletet, az egészség védelmét mégsem nevezhetjük böjtnek, ahogy a 20. század egyre népszerűbb gyakorlata a „szavak böjtje” sem szoríthatja ki az igazi böjtöt. Miért van az, hogy Jézus nem teszi kötelezővé a böjtöt?

Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? A keresztyének magatartása nem lehet öntetszelgő. Jézus is böjtölt, és tanítványai is, de titokban. Ézsaiás próféta is leleplezi a böjt veszélyét: a formalizmust, a gőgöt és a tetszelgést. A böjtnek önkéntesnek kell lennie, és Jézus tanításából tudjuk, hogy nem választható el az imádságtól és az alamizsnától. Az igazi böjt tökéletesen diszkrét: csak Isten ismeri – akárcsak imádságunkat és adományainkat. Már az is az Atya műve, ha alázatban kitárjuk szívünket felé, és mindent eltávolítunk az életünkből, ami a Vele való közösségünket gátolja.

Keresztelő János tanítványainak válaszolva Jézus itt a böjt kérdésének egy másik oldalára mutat rá. A böjt a gyász kifejezője is lehet: János tanítványai gyászolnak bűneik miatt, és Mesterük igehirdetéséhez híven várják az új kor hajnalát. Ehhez a magatartáshoz illik a böjt. Jézus tanítványai azonban az élet teljességében élnek Mesterük mellett: ezzel a lelki magatartással nem fér össze a böjt. Aki lakodalomban böjtöl, az ünneprontó.

De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Ez van most, Testvéreim! A „hit böjtjét” éljük, mert életünk megfosztott a Vőlegény testi látásától. Állandó keresésben, reménységgel várjuk az Ő eljövetelét.

Hogy tudunk-e böjtölni az azt is megmutatja, mennyire látjuk bűneinket, mennyire vagyunk készek hálát adni? Böjtünknek Isten szeretetéből kell fakadnia, és párosulnia kell a felebarát szeretetével, különben öncélúvá válik. Jézus nem önsanyargatást vár tőlünk, hanem újjászületést. A böjtnek Vele kapcsolatban van értelme és célja; a böjtnek is Őrá kell néznie, a Tőle való távolságot és az Iránta való forró vágyakozást kell kifejeznie.

Amikor az egyházi életben elindulunk a Krisztus szenvedésekkel teli útján nagypéntek felé, amikor belépünk a böjt időszakába, örvendezzünk azon, hogy velünk van a vőlegény Krisztus, és mi együtt vagyunk testvéri közösségben, a násznép sorában. A násznép dolga, hogy örvendezzen, töltekezzen Krisztus jelenlétének minden áldásával. Ámen.

Kósa Enikő - református lelkész
BÖJTFŐI IGEHIRDETÉS

Látogatóink száma a mai napon: 692
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57519798

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat