Igehirdetések

  2009-05-10 14:02:19
Hatalom

None

KÉRDÉS JÉZUS HATALMÁRÓL

Alapige: Mk 11, 27-33

“Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, és így szóltak hozzá: “Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?- Jézus így válaszolt nekik: “Én is kérdezek tőletek, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem.- Azok pedig így tanakodtak maguk között: “Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: akkor miért nem hittetek neki? Vagy talán mondjuk azt: emberektől?- De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért végül így feleltek Jézusnak: “Nem tudjuk.- Jézus erre így szólt hozzájuk: “Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.-


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy mindjárt így az istentisztelet elején arra világítasz rá, hogy nem kell aggodalmaskodnunk, bízhatunk benned, kérdezhetünk téged, s tőled kérhetünk el mindent. Kérhetünk, Urunk vigasztalást annak a családnak, amelyik egy éve veszítette el az édesapát. Kérhetünk vigasztalást azok számára, akik az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett. Adjál reménységet, békességet és vigasztalást a szívükbe.

Köszönjük az édesanyák áldozatos életét, szolgálatát, szeretetét. Azokét is, akik még élnek, s azokét különösen, akik már nincsenek itt közöttünk. Köszönjük azokét is, akik vér szerinti anyák, s akik vállalták azt az áldozatot is, hogy nevelőanyaként szeretettel nevelnek fel gyermekeket.

Köszönjük Urunk a legnagyobb szeretetet, amellyel találkozhatunk, hogy te eljöttél erre a világra, és önmagadat odaadtad értünk, helyettünk és miattunk, hogyha valaki hisz benned, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Így kérünk, hogy áldd meg a mi igehallgatásunkat, hadd legyen a te beszéded élő és ható számunkra is, amely nem tér vissza üresen.

Olyan jó, Urunk, hogy ezt a mai reggelt is hálaadással kezdhetjük mindazért a jóért, amit kaptunk tőled. Kérünk, Urunk, hogy add most is azt, amire leginkább szükségünk van, a te szavad, igéd által hadd növekedjünk lélekben, a te szereteted megismerésében.

Ámen.


Igehirdetés

A politikai, gazdasági és az emberek feletti lelki hatalom mindig is izgatta az emberek gondolkodását. Ki, milyen módon, mikor és meddig birtokolja a hatalmat. A hatalommal bírókat pedig leginkább csak egy kérdés érdekelte mindig, ami óta emberi történelem létezik: minél tovább hatalmon maradni, bármi áron. A hatalom arroganciáját jelzi az is, hogy anyák napján a kábítószer mellett, használata mellett rendeznek tüntetést prominens személyiségek részvételével. Hadd pusztuljon minél több gyermek, és zuhanjon nyomorúságba minél több család. Jaj annak - azt mondja a Szentírás -, aki a jót rossznak, és a rosszat jónak mondja. De hát a hatalom természetéből fakad az mindig, hogy minél inkább kábítani és elnyomni az embereket. Annál könnyebb kormányozni és vezetni oda, ahova a hatalom akarja.

Jézust soha nem izgatta a hatalom kérdése. Ő nem szervezett semmilyen tüntetést, ellentüntetést sem. Ő nem foglalkozott a politikai, gazdasági vagy lelki hatalom kérdésével. Ő nem uralkodni jött, és nem a hatalmát megszervezni. Miért akart volna olyasmit tenni, olyasmit megszerezni vagy megszervezni, ami a birtokában van?

A Szentírás azt mondja, hogy minden hatalom Jézusé. Mennyeieké, földieké, és föld alatt lévők fölött is Jézusé minden hatalom. Így olvassuk a Miatyánkban: “Mert tied az ország - az ország is az övé -¸ a hatalom és a dicsőség mind örökké.- Jézus tehát semmilyen küzdelmet és harcot nem indít sosem az Ő hatalma megszerzése érdekében, mert az övé elejétől fogva mindörökké. Elvenni tőle nem lehet. Soha nem fog megrendülni. Nem kell neki megvédenie. Nem kell féltenie, és nem kell vigyáznia rá egyszerűen azért, mert Ő a teremtő Isten egyszülött Fia, akié minden hatalom mennyen és földön öröktől fogva, és örökkön örökké. Ő az időn és téren kívül áll. Nem öregszik, nem lesz beteg, és soha nem fog meghalni. Nincs tehát miért féltenie a hatalmat. Övé, és az övé marad.

A legfontosabb teendője azonban az embernek az, hogy ezzel a hatalommal közösségbe kerüljön, hogy megismerje Isten mindenhatóságát és szeretetét, hogy kibéküljön Istennel, és belépjen az Ő országába.

Henri Drumond így fogalmazta meg: “Ha először Isten országát keresed, akkor ez lesz a fő problémád. Ha ellenben nem Isten országát keresed elsősorban, akkor egyebed sem lesz, csak problémád.- Mennyire igaz ez. Tessék megnézni a nemzet és nemzet közötti problémákat, a háborúk kérdését, a nemzetiség és nemzetiség, család és családtagok közötti problémákat. Mind ebből fakad.

Ha valaki először az Isten országát keresi, akkor az életének a fő problémája megoldódik. Ha valaki nem kíváncsi Isten országára, ha valaki nem törődik azzal, ha valaki nem akar közösségre jutni Istennel, annak az egész életében csak problémái lesznek akkor is, ha tagadja. Az élet világosan mutatja, hogy az Isten országa nélkül, az Istennel való közösség nélkül egyik probléma jön a másik után.

Jézus úgy mutatkozik be a jeruzsálemi templomban, mint a születő egyház Ura. Hatalma Istentől való, és az is világosan kiderül, s ezért gyűlölik Őt annyira a farizeusok és az írástudók, a főpapok, hogy az ő hatalmuk véget ért. Isten kimondta az ítéletet a hatalmuk fölött, hitetlenségük és bűneik miatt, és Isten egy új egyházat hozott létre, a Krisztushívők egyházát. Jézus Krisztus a templomban az erről szóló, az Ő megváltó szeretetéről szóló evangéliumot hirdeti.

Így olvassuk Lukácsnál, hogy ott volt a templomban, és hirdette az evangéliumot. Jézus fölébe emelkedett Izráel tanítóinak. Azok azt tanították, hogy hogyan kell megtartani a törvényt, Jézus pedig maga volt a törvény betöltése, a szeretet. Mondhatjuk így is, hogy két lábon járó Szentírás. A tanítók tanították a törvényt, Jézus meg odaélte az emberek elé az Ő szent, tiszta és áldozatos élete által az Isten törvényét a legmagasabb rendűt, a szeretet törvényét. Betöltötte azt.

A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk az 1. fejezetben: “Akit mindenek örökösévé tett Isten.- Vagyis Isten mindent átadott Jézus Krisztusnak. Ez a létező világ az övé. Ami nem illeszkedik bele Jézus Krisztusba, az elpusztul. Így olvassuk egy másik helyen: “Ha valaki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre.- Akinek az élete beleilleszkedik Isten tervébe, az megmarad örökre. Akarunk örökké élni? Egyetlen egy lehetőség van erre, hogy az életünk benne van az Isten akaratában, Isten törvényében és tervében. Így maradnak meg a benne hívők.

Amikor Jézus befejezte a Hegyi beszédet, akkor a sokaság álmélkodott a tanításán, és azt mondta: Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Jézus hatalommal tanított, s nem úgy, mint egy egyszerű tanító.

Miben áll ez a hatalom? Valami kívülről kapott tekintélyben? Mert itt is az a központi kérdés, hogyan, milyen hatalommal meri ezt tenni, Jézus? Először is a tények tekintetében. Jézus feltárta az élet értelmét, megmagyarázta, világossá tette, hogy hogyan működik az emberi élet Isten nélkül, és hogyan működik Istennel összekötve. Nyilvánvalóvá tette a valóságot. Jézus nem moralista, és nem filozófus volt. Jézus Krisztus az Isten országát hirdette, mint az élet egyetlen lehetőségét. Az Isten természetét, szeretetét mutatta meg az embereknek. Elmondta, hogyha összekötöd az életedet Istennel, ha helyreáll a vele való közösség, ami megszakadt, akkor helyreáll az életed jó formája, minden lehetősége. Akkor tudsz igazán jó, helyes, emberi életet élni.

Jézus nem erőltetett semmiféle idealizmust az emberekre, most sem teszi. Az egyetlen megtartó erejű realizmust hirdette. Elmondta: Akinek az élete bennem elrejtett élet, aki hisz énbennem, örök élete van annak, és nem megy az ítéletre, hanem átment a halálból az életre.

A kijelentő mód ezért vált a hallgatók sokaságában parancsoló móddá. Nem tudták megtenni, hogy nem követték Jézust. Ő nem kényszerített soha senkit semmire. De ott ül Lévi a vámszedő asztalnál, a kapuban. Elmegy előtte Jézus, és azt mondja: Gyere utánam! Nem volt semmi kényszerítés. Lévi/Máté megdöbben. Megdöbben, feláll, otthagyja a zsidó, római pénzrendszert. Otthagyja az aranyat, ezüstöt az asztalon. Feláll, és megy Jézus után, mert a szíve dobbant az Isten akaratára. Azt mondta, hogy menni kell. Indulni kell Jézus után. Nem is tehetek mást. Ha ezt most nem teszem meg, hogy Jézust követem, akkor elveszett az életem. Milyen tekintély volt Jézus mögött? Isten tekintélye! Amikor Jézus szólt, akkor az Isten szólt. Aki engem látott - mondja Jézus - az látta az Atyát. Aki most hitben látja Jézust, hit által, az látja a mindenható Istent.

Aztán az igazság tekintélye, amikor Ő szólt, az igazság, a valóság szólalt meg. A cselekedet tekintélye, a szeretet cselekedetéé, vagy a cselekedetből fakadó szeretet. Az Isten agapéja, szeretete jelent meg, amikor Jézus szólt és cselekedett.

A Máté 11-ben maga Jézus mondja ki: Mindent nekem adott az én Atyám. Ilyen egyszerű, mindent. Nincsen minősítés, hogy azt igen, azt nem. Eddig igen, addig nem. Hanem azt mondja, hogy az anyagi, a materiális dolgokat, azon belül a pénzügyi dolgokat, a világi és a szent dolgokat, a szentet és a profánt, az egyénit, a szociális kérdéseket, a nemzeti és nemzetközi kérdéseket. Nem lennének háborúk, vagy ennyi biztos, hogy nem, ha sokkal nagyobb tömegek követnék Jézust, mert benne ez a kérdés megoldódna. Akkor nem háborúval akarnának megoldani kérdéseket. Egyik nemzet a másikra ráerőltetve az akaratát, s kipusztítva és kirabolva egy országot. Hanem akkor tárgyalásokkal, szeretet légkörben oldanák meg. Mennyire így van. Nem? Ha nem Isten országán keresztül akarjuk a dolgokat megoldani, csak problémákat támasztunk magunknak. Az egyéni és a közösségi életünkben egyaránt.

Aki először nem az Isten országát keresi, annak folyamatosan problémái lesznek. Mert a föld és a menny ugyanazon törvény alá rekesztetett. Az Isten jó, kedves és tökéletes akarata alá. Aki ezen kívül akar boldogulni, az boldogtalan ember lesz.

A templomban, ahol Jézus a jó hírt hirdette, volt a korabeli vallásos élet központja. Mindenfelől tódultak oda az emberek. A templom volt a zsidó hit központja, a vallásos világ közepe - mondhatjuk így nyugodtan. Mondták is nem egyszer. A hit és a reménység középpontja volt a jeruzsálemi templom. Egyszer csak megszólal Jézus, és azt mondja: a templomnál nagyobb van itt. Akkor a vallásos meggyőződés megrendült. Beleremegett a vallásos érzületű szív. Felháborodott és megbotránkozott. Hogy mer valaki ilyet mondani, aki azt sem tudjuk pontosan, hogy honnan származik, aki egy ács fia, akinek az apja nem is volt igazán az apja, csak nevelőapja. Hogy mer ilyet mondani? A világ közepe fölött áll, a templomnál nagyobb van itt.

Az idő mégis Jézus kijelentését igazolta. A templomot lerombolták, kő kövön nem maradt - megmondta előre Jézus. Ma a nyugati fal, a siratófal, a támfal egy része - nem is a templom fala - áll mindössze. Nem úgy történt, ahogy azt Jézus mondta? A templomnál nagyobb van itt. Jézus örök.

A II. világháború idején egy német tudós ezt mondta: “Az I. világháború végén egyetlen vállalható személyiség volt, Jézus. E mostani háború végére sem maradt senki más vállalható személyiség, mint Jézus.- Az iraki háború után sem marad vállalható személyiség, egyedül Jézus.

Jézus nagyobb, mint a mi rendszereink, a tudományos és a filozofikus rendszerek. Minden relatív, egyedül az Isten, Jézus Krisztus személye abszolút. Mindennek és mindenkinek meg kell állnia az Ő ítélete előtt. S az akkor is így van, ha ezt valaki nem hiszi. Isten nem azért létezik, mert mi hiszünk benne, vagy tagadjuk Őt. Isten tőlünk függetlenül létező valóság. Aki e mellett dönt, aki vele jár, az annak a következményeit látja és aratja, annak a jó következményeit. Aki ellene áll Isten igéjének, az pedig annak a következményeit aratja.

Pál azt mondja, hogy kimondhatatlan ajándék Jézus Krisztus. Azt is tanítja a Szentírás, hogy Jézus nagyobb, mint a Biblia. Nagyobb, mint a Szentírás. A Szentírás Jézusról tesz bizonyságot. A csatorna, amelyen keresztül megszólal Isten, kisebb, mint az, akiről beszél. Jézus nagyobb, mint a Szentírás. A kifejezhetetlent próbálták a Szentírás írói kifejezni. Sokszor dadogó nyelvezettel a kibeszélhetetlent.

A Jelenések könyve 1. fejezetét, ha elolvassuk. János - bocsánat, hogy ezt mondom - keresi a szavakat, és nem tudja pontosan kimondani és leírni, hogy mi az, amit lát. A kimondhatatlant próbálja Isten segítségével kimondani.

Jézus személye nagyobb, mint a sákramentumok: a keresztség és az úrvacsora. A keresztség csak üres aktus, hogyha mögötte nem áll hit. Szép hitvallás egyébként arról, hogyha valaki hisz Jézus Krisztusban, és megkeresztelkedik, ha felnőtt, vagy megkeresztelteti a gyermekét. De ha csupán vallásos cselekedet, akkor üres. Ugyanez áll az úrvacsorára. Ha valaki a bűnét viszi Istenhez, és arra kér bocsánatot, olyan valóságosan, ahogy veszi a kenyeret és a bort, akkor eléri a célját, s akkor nem hiába veszi. Egyébként vallásos cselekedet, ami nem ér semmit sem. Üres szertartás. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor egészen más a helyzet.

Ha az egyház, a keresztyén egyház Jézus elé áll, akkor organizáció lesz és marad. Szervezet. Ha az egyház, a keresztyén egyház Jézus mögé áll, Jézus áll a középpontban - ha ez így lett volna, akkor nem lett volna inkvizíció, s nem lett volna keresztesháborúk sora, és annyi gyilkosság Jézus nevében. Amikor az egyház kerül az előtérbe, és nem Jézus személye, akkor mindig ez a következmény. Jézus nagyobb, mint az egyház.

Mindezeket a tényeket nem tudták és nem akarták elfogadni a farizeusok és az írástudók, sem megemészteni, sem elfogadni. Van valaki, aki mindenek fölött áll. A tanításuk, a tanítók, a templom és a korabeli egyház fölött áll, aki nagyobb mindennél. Sőt, akitől származik mindez, s aki létrehozta mindezt. Nagyobb mindennél. Nem tudták, nem akarták elfogadni.

Ezért akarták tőrbe csalni Jézust a kérdésükkel, s azt mondták: Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezt, vagy ki adta neked ezt a hatalmat? Jézus, igazold magad. Elő a papírokat Jézus! Van pecsétes írásod? Ki bízott meg vele? Hol tanultál? Semmilyen rabbiképzőt vagy teológiát nem végeztél! Hogy jössz te ahhoz, hogy hirdesd az Isten országát? Ki volt a tanítód? Dokument. Gyerünk, elővenni! Majd akkor elhisszük, amit mondasz. Ki bízott meg? Ki hatalmazott fel arra, hogy mindezt tedd?

Jézus ellenfelei Jézus akarták zavarba hozni a kérdésükkel. Jézus messiási szolgálata során találkozott olyannal, hogy valaki nem őszintén kérdezte Őt. Tőrbe akarta csalni. Hazudni akartak neki, s a végén megölni. Nem a választ akarták hallani, hanem azt akarták hallani, amit ők akartak. Mondja meg arra a választ.

A mi kérdéseink elárulnak ám bennünket, meg a mi kéréseink is. Mit kérdezünk az Istentől? Mit kértünk ma reggel, ha kértünk? Mit kérünk most? Mit és hogyan kérdezünk tőle?

Az Ézsaiás 8-ban azt olvassuk, hogy lehet jövendőmondókat is kérdezni. Elkészíttethetjük a horoszkópunkat. Lehet halottidézőkhöz is fordulni. A következmény: sűrű homály és elhagyatottság. A depresszió tökéletes leírása a Szentírásban. (Ézs, 8. fejezet) Lehet kérdezni sötét hatalmakat is, s még válaszolnak is. Vagy lehet kérdezni Istent.

A 2 Krónikák 18-ban azt olvassuk: “Kérdezősködj az Isten beszéde után.- Az egyik átkot, a másik áldást hoz magával.

A 27. Zsoltárban ezt olvassuk: “Egyet kérek az Úrtól.- Ma reggel te mit kértél Istentől? A kérdéseink olyan jellemzőek ránk, meg a kéréseink is. Mi az, amit kérdezünk és kérünk? - mert azok elárulnak minket!

Az üdvösség és a kegyelem, az élet és a halál, a jó és rossz közötti különbségtétel, a kérdéseink tartalma, vagy valami egészen más.

Pilátus azt kérdezi Jézustól, hogy mi az igazság, és ez nagyon jó kérdés volt, csak nem várja meg a választ. Szinte lehet hallani a szövegből, hogy legyint Pilátus. Mi az igazság Jézus? Te azt úgysem tudod. Én tudom. Egy óra múlva megfeszíttetlek. Az az igazság, amit én akarok. A hatalom birtokosa vagyok, azt teszek veled, amit akarok, és így is történt. Látszólag ez volt az igazság, Pilátusé. És mégis Jézus győzött.

Pilátus rettegett attól, hogyha nem végezteti ki Jézust, akkor száműzetésre ítélik, mert feljelentik a császárnál. Jézust megölték. Jézus feltámadott. Ma is él, s a végén Pilátus száműzetésben halt meg. Heródes ugyanúgy vallatja Jézust, mint ezek az írástudók. Amikor elé viszik Jézust, akkor rátesz gúnyból egy palástot, és azt mondja: Király vagy te csakugyan? Kik a megbízóid? Ki bízott meg azzal, hogy hirdesd azt, amit hirdetsz? Honnan jöttél? Mit cselekedtél? Számolj be Jézus!

Ha ma Jézus megjelenne, ugyanez történne. A világ összes titkosszolgálata, katonai, polgári, mindegyik rávetné magát. Elő a papírokat Jézus! Honnan Jöttél? Melyik földrészről? Melyik bolygóról? Ki bízott meg? Hogy mersz ilyeneket mondani? Egyáltalán miért beszélsz így? Ma sem lenne másképpen, mint akkor történt.

Heródes vallatja Jézust, s Jézus nem válaszol semmit. Vannak kérdések, amelyekre Jézus már nem válaszol. Ez mindig az ítélet szava. Hazug, gonosz és hitetlen kérdésekre nincsen válasz.

De Jézus a szívünket nézi akkor is, ha mi kérdezünk. Nézzük csak meg Nikodémusnál! Nikodémus is kérdezett, de a szívével kérdezett, nem csak a szájával. Azt kérdezte: Jézus, hogyan lehet újonnan születni? Az életünk legfontosabb kérdése: Hogyan lehet újonnan születni?

Micsoda jó kérdés, és Jézus szépen és türelmesen elmagyarázza. Az úgy működik Nikodémus, hogy; és elmondja, hogy hogyan lehet újonnan születni. Mert ez a kérdés nem hitetlenségből fakadt, hanem a kereső szív nyomorúságából.

Aztán kérdez a gazdag ifjú is: Mester, mit kell tennem, hogy az örök életet elnyerjem? Mit kell tennem? Az egyik egy teológiai jellegű kérdést tesz fel, a másik egy gyakorlati jellegűt. Mit kell tennem, tehát mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus neki is a megfelelő választ adja. Azt mondja, hogy neked a szíved helyén is pénz van. Add el minden vagyonodat, osztd szét a szegények között! Ezt a gazdag ifjúnak mondta Jézus. Tedd meg ezt, és ha majd én leszek a szívedben, és nem a pénz foglalja azt el teljesen, akkor tudsz engem igazán követni.

Jézus hitet vár, és bizalmat igényel. Nem fogja magát igazolni senkinek sem. Őt nem lehet kérdezgetni, és nem lehet számon kérni. Ő a mindenható Isten, aki ott volt a teremtés hajnalán. Jézus nem teremtmény, hanem Teremtő. Ott volt az Atyával együtt, mikor ezt a világot megalkották. De alázatosan elmondhatjuk neki a kérdéseinket. Hálaadással, ahogy az ige mondja a Filippi 4,4-ben, feltárhatjuk neki a kívánságainkat. Ha akar, akkor majd válaszol, és azt fogja válaszolni, ami számunkra a legjobb.

Jézus annak az Istennek a hatalmával cselekszik mindig, aki nem azért küldte Jézust erre a világra, hogy elveszítse a világot, hanem azért, hogy üdvözítse azt.

Jézus a farizeusok kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekszi, amit cselekszik, kérdéssel válaszol. Keresztelő János keresztsége a mennyből való volt, vagy csak emberi hatalom volt? - kérdez vissza. A csapdát készítők csapdába kerülnek. Félrevonulnak és tanácskoznak, s azt hiszik, hogy Jézus nem hallja. Azt is hallotta, amit húsvétkor Tamás mondott, pedig nem volt ott. Majd hiszem - mondja Tamás -, hogyha az oldalába bedughatom a kezemet, az ujjaimat. Majd akkor elhiszem, ha a sebeibe bocsátom az ujjamat. Nyolc nap múlva Jézus ott van, s azt mondja: Tamás, gyere ide, s dugd az oldalamba a kezed! Ott se volt Jézus, amikor ezt mondta, s mégis hallotta? Ő mindenható Isten, nem? Idő, tér, mindenfajta dimenzió fölött áll. Ő mindenható Isten. Hisszük mi ezt igazán? Félrevonulnak itt - olyan szánalmas - az írástudók meg a farizeusok, és elkezdenek tanakodni, hogy mit mondjunk neki? Ha azt mondjuk, hogy mennyei volt János szolgálata, akkor megkérdezi esetleg, hogy miért nem hittünk. Próbálnak Jézus eszén túljárni. Olyan félelmetesen szánalmas megpróbálni überelni az Istent. Elképesztő gondolkodás, de hát az ember ilyen. Ha azt mondjuk Jézus szavára, hogy emberektől volt, akkor meg szembe kerülünk a tömeggel. A tömeg a nép, mert néha a nép józanabb, mint a vezetők, akkor a nép azt mondja, hogy világos, hogy János Istentől rendelt próféta volt. Vagyis nincs más hátra, mert ha a vereségüket szavakkal nem akarják beismerni - hazudnak. Azt mondják, hogy nem tudjuk, pedig tudták. Jézus szemébe hazudnak. Micsoda arcátlan istenkáromlás.

Jézus pedig válaszol a kérdésükre. Azt mondja, akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket. Jézus nem azért válaszol így, hogy kárhoztassa ezeket az embereket, hanem azért, hogy eszméltesse őket. Hogy világossá tegye a számukra azt, hogy Isten szereti őket, hogy maguk fölött mondják ki az ítéletet, ha a hitetlenséget, a hazugságot és a bűnt választják Isten helyett.

Nem akartak hinni János útkészítő beszédeinek, Istenről szóló bizonyságtételeinek, s ennek a bűnnek az lett a következménye, hogy nem tudtak hinni Jézusban. A hazugság következménye mindig nagyon súlyos és sötét dolog. Bűnbánat és Istenhez fordulás helyett a kérdezők számításból hazudnak. Fontosabb volt számukra a saját igazságuk, mint Istené. A hit döntése elől kitérnek. A tömeg véleményétől félnek, az igazság ellen a hazugság mellett döntenek. Így nem marad más hátra, mint Isten ítélete.

Olyan jó, hogy ma még lehet kérdezni Istent. Itt, most feltárhatjuk a kívánságainkat. Sorakoztathatjuk a kérdéseinket, és Isten válaszol. Lehet szakítani minden hazugsággal és hitetlenséggel, s ilyen őszintén odafordulni hozzá.

Testvérek, ma délelőtt Jézus is kérdez minket. Kinek mondasz engem? Kinek tartasz engem? Mikor vallottál rólam utoljára az emberek előtt? Ki vagyok én a számodra? Mit hiszel rólam? Ismered az én igémet, a Bibliát? És ha igen, akkor miért nem a szerint élsz? Akkor miért nem úgy intézed a dolgaidat? Miért nem úgy folyik az életed? Hiszed, hogy a Szentírás Isten szava? Akkor a szerint kellene folytatni mostantól kezdve, ahogyan azt az igében Isten az Ő szeretettörvényét elénk adja.

Hagyjuk a csendben Jézust kérdezni. Hadd kérdezzen minket. Olyan jó, hogy a csendben válaszolhatunk. Ő rámutat a helyes válaszra is. Hogyan élsz, mit hiszel, mit tagadsz, min mosolyogsz, mire legyintesz, miről mondtál le már végképp? Rákérdez a bűneinkre, az egész életünkre, a házasságunkra, a szerelmi életünkre, a gyerekeinkkel kapcsolatos dolgainkra, a munkavégzésünkre. Ha engedjük, hogy Jézus kérdezzen, akkor a válaszok is megszülethetnek majd bennünk. És akkor a csendben megértjük és megvallhatjuk. Hisszük, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. Övé a hatalom, az ország és a dicsőség örökkön örökké.


Imádkozzunk!

Urunk, olyan hálásak vagyunk azért, hogy még kérdezel. Nem hallgatsz úgy, mint Heródes előtt. Az maga az ítélet lenne. Köszönjük azt is, hogy te mindig nagy szeretettel és nagy irgalommal kérdezel, s ehhez nem kéred a mi engedélyünket. Köszönjük, hogy mi is kérdezhetünk téged, és feltárhatjuk előtted hálaadással a mi kívánságainkat.

Kérünk, hogy válaszolj nekünk úgy, ahogy te azt jónak látod. Akkor, amikor te jónak látod, s azt a választ add a mi kérdéseinkre és kívánságainkra, ami szerinted számunkra a legjobb.

Köszönjük, Urunk, hogy nincsen még végünk, s nem a mi bűneink szerint bánsz most sem velünk, hanem a te irgalmas szereteted szerint. Így kérünk arra, hogy hadd tudjunk egyre jobban beleilleszkedni a te jó, kedves és csodálatos tervedbe! Hadd legyünk polgárai a te országodnak! Köszönjük, hogy hit által beléphetünk abba. S ezt a döntést most is meghozhatja bárki.

Így kérjük azt is, Urunk, hogy te áldd meg majd a keresztelőket, hadd legyenek egyszer ezek a kicsiny gyermekek is a te országodnak polgárai, a te követőid.

Ámen.

Pasarét, 2003. május 4.
(vasárnap)





































































































































Látogatóink száma a mai napon: 4312
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57523414

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat