Igehirdetések

  2009-05-10 14:02:20
Jézus

None

“Íme az én szolgám...-
(Ésaiás 42,1-7)

A bűnös ember megváltására Isten szolgát küldött a názáreti Jézus személyében. Kicsoda ismeri fel őt, hogy az ő isteni személyéhez és küldetéséhez méltó módon fogadhassa?
Jézus fogadtatása korántsem volt egységes. Egyesek nagyétű és részeges embernek nevezték, mert közösséget vállalt a bűnösökkel és megvetettekkel. Miután megostoroztatta, és tövissel koronáztatta, Pilátus így mutatja be őt: “Ímhol az ember.- Noha ártatlannak mondja, szavai nem tartalmaznak erkölcsi elismerést, mintha Jézus lenne az egyetlen igazi ember. Igazából csak ennyit közölnek: erről az emberről van szó. Amikor Péter őt Krisztusnak, az élő Isten Fiának vallotta, Jézus úgy értékelte ezt, hogy Péter tudása nem testi bölcsesség, következtetés, hanem a mennyei Atyától származó kijelentés.
Ilyen kijelentés az Ésaiás könyvéből felolvasott szakasz is, amelyben Isten maga mutatja be Jézust.
“Íme, az én szolgám.- Hogy az Igében említett szolga maga Jézus, kiderül az evangéliumi beszámolókból, ahol vagy Jézus maga olvas hasonló értelmű próféciát, vagy az evangélista emlékezik meg Jézus csodái és alázata láttán a felolvasott jövendölésről. Máskor a mennyei szózat erősíti meg: “Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.-
Jézus Isten választottja. Akkor vagyok összhangban Istennel, ha én is őt választom, Rá mondok igent, akiben Isten is igent mondott rám. Bullinger Henrik, a II. Helvét Hitvallás megfogalmazója, ezt a szívszerinti és állhatatos igenlést nevezi hitnek.
Jézus Isten szívének kedveltje, gyönyörűsége. Hitünk nem lehet pusztán értelmi azonosulás a bibliai kijelentéssel, (noha ez egy fontos követelmény). A hitnek Jézusban való gyönyörködésnek is kell lennie. Egy mondás szerint az ember vallása az ő kedvtelése. Kedveled-e Jézust? Gyönyörködsz-e benne?
Egy gyermek, akit apja az égő házból mentett ki, nem ismert apja arcánál szebb arcot, noha egy életre eltorzították azt a gyermeke mentése közben kapott égési sebek. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos! Utált és emberektől elhagyott volt,- prófétálja később szintén Ésaiás. Azonosultunk-e ízlésünkben, gyönyörködésünkben is Istennel? Hitünkből nem hiányozhat ez az azonosulás!
A prófécia szerint Istennek ez a szolgája szelíd: “nem kiált és nem lármáz.- Megfontolandó ebben a harsány önreklámozástól hangos és fényes világban, ahol minden a vevő zsebére megy. Az effajta magatartás gyakran vaskosan mutatkozik meg egyéni és egyházi-közösségi keresztyénségünkben is.
Gyengéd is ez a szolga: “megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.- Megrepedt, azaz hasznavehetetlen nád a hitem, erőm, bátorságom. Pislogó, azaz inkább füstölgő, mint világító mécses a reménységem, szeretetem. Jézus mégsem keresi a derűlátóbb, férfiasabb, erőteljesebb hitű embereket. Ha hitünkben meggyengültünk, szeretetünkben hasznavehetetlenségünket tapasztaljuk, bízhatunk Benne: a mi megerősítésünk, meggyógyításunk végett jött Jézus! Sőt, ebben a küldetésében el sem késik: a mécses nem pislog, nem lobban utolsót, a megrepedt nád sem törik el végképpen, míg érvényre nem juttatja az igazságot.
Isten szent és visszavonhatatlan igazságát Jézus a kereszten juttatta érvényre az ő érettünk történt váltsághalálával. Habár ez vereségnek, gyengeségnek látszott, mégis ez lett Isten üdvözítő ereje mindazoknak, akik hisznek benne.

Az igeszakasz tanúsága szerint Jézus Isten elhívott szolgája. Isten országában senki sem lehet szolga elhívás nélkül. Nincs helye az önjelöltségnek. Jézus maga is az Atya elhívása alapján lett örök üdvösségünk szerzője. Mennyivel inkább kell nekünk figyelnünk erre a hívásra, sőt előbb fogadnunk kell a nekünk szolgáló Jézust. Amit ő Péternek mondott a tanítványok lábainak megmosásakor, az érvényes ránk is: “Ha meg nem moslak, semmi közöd nincs hozzám.-
Mennyire szükségünk is van az ő szolgálatára, hiszen az isteni szó vakoknak és foglyoknak nevezi azokat, akikhez a mennyei szolgát küldi, legyenek bár a szövetséges nép vagy a pogányok közül valók.
Jézus meggyógyította a testileg vakot. De hatalma volt arra is, hogy meggyógyítsa a lelkében vak, az ő követőit elvakultan üldöző Sault is. Ez a gyűlöletében elvakult farizeus Jézus engedelmes szolgájává lett, aki készséggel kérdezte: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?-
Szabadságot hoz a foglyoknak. Mindig is voltak és vannak ártatlanul raboskodó emberek, de a legtöbben mégis valamilyen bűncselekményért kerülnek fogságba. Keresztelő Jánost nem szabadította ki, Jakabnak is vértanúságot kellett szenvednie Heródes király alatt. Péter kiszabadult csodás módon a börtönből, Pálnak és Silásnak viszont megadatott az a szabadság, hogy ne szökjenek meg, noha a földrengés nem csak a filippii börtön zárait, hanem bilincseiket is megnyitotta. Az eltelt évszázadok, sőt a jelen egyházának története is azt mutatja, hogy némelyeknek a szabadulása, másoknak mártíromsága dicsőíti Istent.
Jézus viszont nem csak az ártatlanul raboskodókért jött. Sokan kerülnek rácsok mögé saját cselekedeteik miatt, de mindannyian saját lázadásunk és engedetlenségünk miatt sínylődünk különféle szenvedélyek, rossz szokások, a harag, gyűlölet vagy egyre jobban követelőző kívánságok fogságában. Ezeknek azután aratjuk is egyre reménytelenebbül keserű gyümölcseit.
Mi is lenne velünk, ha Jézus csak a tudatlan, bár jóindulatú vakokért és az ártatlanul raboskodó foglyokért jött volna? Elvesznénk! Az ő jövetelében éppen az a csodás, hogy vérével eltörli bűneinket, hatalmával feloldja bilincseinket, szeretetével pedig odafordítja szívünket önmagához, hogy benne gyönyörködjünk és leljük meg soha el nem múló örömünket. Ha még nem nyílt meg szemed az ő látására, és nem részesültél szabadításában, hívd segítségül őt, és meghallgat! Ámen.

Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy Fiadat adtad nekünk, hogy legyen gyógyítónk és szabadítónk. Hálát adunk Neked, hogy Te magad mutatod be őt Igédben, hogy az ő megismerésére, és ezáltal az örök életre vezess minket.
Bocsásd meg, hogy gyakran felcserélünk Téged múlandó gyönyörűségekkel. Vedd el állhatatlanságunkat, és segíts bennünket is gyönyörködni abban, aki vére árán szerezte meg számunkra bűneink bocsánatát, és feltámadása erejével tehet erősekké minden kísértéssel és bűnnel szemben.
Kérünk, légy gyógyítója és szabadítója a szenvedélyek, reménytelenség, vagy éppen az elbizakodottságnak foglyainak.
Segítsd gyermekeidet, hogy örömmel tegyenek bizonyságot Rólad, hogy a bocsánat és szabadulás örömüzenete minél többekhez eljusson.
Segíts figyelnünk arra, nehogy hiteltelenné váljék e bizonyságtétel elbizakodottságunk vagy irgalmatlanságunk miatt, sőt inkább éljünk Tőled való függőségben, mint irgalmas szereteted eszközei.
Adj hálás szívet minden ajándékodért, türelmet a próbatételekben, készséget a Te magasztalásodra, a Jézus nevéért. Ámen.

Adorján Kálmán,
Kolozsvár, 2002. Január 31.































Látogatóink száma a mai napon: 2735
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 38856312

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat