None

Szabadulás a magunk szerezte nyomorúságból
Lekció: 2Mózes 16,10-30

Textus:
“A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért és az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket útála az ő lelkük, és a halál kapujáhpz közelgetének. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csoadolgaiért, és áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel.- (Zsoltárok 107,17-22)

Honnan van a betegség, honnan vannak különféle nyomorúságaink? A Biblia nem ad egyoldalú feleletet. Több lehetőség áll fenn. A vakon született esetében, miután Jézus tanítványai azt kérdik, hogy ki vétkezett, a vak-e, vagy annak szülei, hogy ez az ember vakon született, Jézus azt mondja: nem, hanem, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten dicsősége. Jóbot hiába vádolják barátai, hogy betegsége bizonnyal bűneinek egyenes következménye, nem tudja elfogadni, sőt maga Isten sem ad nekik igazat. Olvashatunk viszont olyan esetről is a Szentírásban, hogy a betegség, pusztulás a bűn miatt van: a Mózes által felsorolt átkokban, a falánk nép pusztulásáról szóló történetben.
Ismeretes, hogy sok betegség származik abból, hogy nem úgy élünk, ahogyan kellene. A falánkság elhízáshoz, szív- és érrendszeri, emésztőrendszeri zavarokhoz vezethet. A túlfeszített munka, rendszertelen étkezés gyomorfekélyt okozhat. A túlzott italozás első sorban azért veszélyes, mert függőséget okozhat, ami a maga rendjén idővel komoly szervi bajokhoz vezet, és a szervezet súlyosan károsodik. Rendszerint akkor kezd eszmélni az ember, amikor már fáj valami, vagy emberi kapcsolataiban tapasztal kellemetlen változásokat: veszekedést, békételenséget, elhidegülést a házasságban, családjában, gondokat a munkahelyen, vagy elszigetelődést a barátoktól.

I. A felolvasott zsoltárrészlet azt mondja, hogy a balgatagok nyomorgattatása gonoszságuk, hamisságuk miatt van. A balgatagság meggondolatlanságot jelent: nem figyelünk oda valamire, nem tulajdonítunk olyan jelentőséget egy bizonyos dolognak, amilyet kellene. Ezt még felvállaljuk olykor, azt viszont már nehezebben, hogy e mögött gonoszság, hamisság rejlene. Hányszor lehet hallani: ha nem inna, nem is lenne baj, olyan jó ember. Jó férj, jó szakember, kedves, rendes - amikor nem iszik. Ha viszont megfogja a poharat, kivetkőzik emberi mivoltából.
Hogyan is van ez? Vajon a gonoszság, a hamisság csak az italfogyasztás után következik? Látszólag igen. Az ige viszont mást mond. Itt ugyan nem kimondottan azokról van szó, akik az itallal élnek vissza. Vissza lehet élni sokkal ártatlanabb dolgokkal is. A pusztában vándorló zsidók a mannával, majd a fürjekkel éltek vissza. A fürjekkel világos volt a helyzet: túl sokat ettek, rosszul lettek. De mi baj volt a mannával, a kenyérrel?
Isten nem csupán mannát adott, hanem rendeletet is mellé: mindenki annyit szedjen, amit aznap megehet. Kivétel csupán a szombat előtti napon szedett meg a frigyládába tett manna képezett. Az nem romlott meg.
A gonoszság és a hamisság abban áll, hogy kell a mindennapi kenyér, de nem kell Isten beszéde, nem kell maga Isten. Kell a hús, nem kell az Isten által felállított mérték. Kell a szerelem, a házasság, nem kell a tisztaság gondolatban, beszédben és cselekedetben. Kell a jólét, de önző módon. A legalapvetőbb visszaélés Isten bármilyen ajándékával ez: kell az ajándék, de nem kell Ő, az ajándékozó.
Milyen könnyen észrevesszük az italozás utáni gonoszságot (máginkább, ha más követi el), de milyen nehezünkre esik észrevenni ezt az ivás előtti hamisságot!

II. Mi a következmény? Az első egészségi: “Minden étket útált az ő lelkük.- Amit olyan nagyon kívántak addig, azt megutálták. Mennyi mindennel vagyunk így: előbb nagyon kívánjuk, azután megutáljuk. Ételünket, vagy éppen házastársunkat. Az itallal még veszélyesebb: megutálhatja az ember, és mégis rabja! Mégis fogyasztja! Végül az ember magát az életet, saját magát is megutálja!
A második következmény a lelki. Az Ige azt mondja: “a halál kapujához közelgettek.- Reménytelenség, kilátástalanság. Az Isten nélküli, az ő Igéjét mellőző életnek csak ez lehet következménye. Egy ördögi körbe jut az ember: életmódja miatt reménytelenné válik, reménytelensége következtében felelőtlen életmódot folytat. Az italozó reménytelen ember, még akkor is, ha ábrándozik, reménytelensége viszont további italozásba taszítja.
Hasznos dolog, ha megvizsgáljuk önmagunkat e két dologban: hogy állunk az utálattal? Amit csak kívánunk, azt megutálhatjuk hamar! Ha viszont szeretjük Istent, akitől mindenünk van, megőrizhet ettől. Hogy állunk a reménységgel? Mi felé halad az életünk? Van-e reménységünk az örök élet felől?

III. Mi legyen, ha nincs reménység? Mit tegyen az, aki már eljutott oda, hogy utálják, megvetik, sőt ő maga is megcsömörölt önmagától?
Az Ige azt mondja, hogy lehet az Úrhoz kiáltani! Mikor szoktál kiáltani? Amikor veszélyben vagy, vagy esetleg akkor, amikor másnak a gonoszsága késztet kiáltásra? Akkor is a jobbik eset, ha az Istenhez kiáltunk. De kiáltottunk-e már a saját gonoszságunkkal, hamisságunkkal szemben az Úrhoz? Semmi sem lehet veszélyesebb ránk nézve, mint a saját bűneink. A jó hír viszont az, hogy Isten éppen azt várja: kiáltsunk Hozzá, mert Ő meg tud szabadítani, ki tud gyógyítani, még csak nem is egyik vagy másik betegségünkből, hanem a hamisságainkból, bűneinkből is! Persze, hogy először általában csak a bűneink következménye kezd fájni: a gyomorfekély, a májkárosodás stb. Majd csak azután, hogy visszaéltünk az itallal, és talán legkésőbb, hogy mindez azért történt, mert semmibe vettük Istent és az Ő szavát. Bárhol is tartasz, kiálts Istenhez!
“Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék! ... Beteg-é valaki köztetek? Hívja a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette-, tanácsolja Jakab apostol. Egy ígéretet is fűz e tanácshoz: A hitből való imádság felsegíti a beteget, és ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.-

IV. Mi az Isten gyógymódja? Miféle orvossággal gyógyít? Az Ő Igéjével! "Kibocsátotta az ő szavát, és meggyógyította őket...-, olvassuk. Kibocsátotta: kilőtte, mint egy nyilat. Sebez, de gyógyít is. Egyszerre az kettőt. Szakács Istvánt akkor találta el, amikor már hazafelé tartott: Krisztus érettem is meghalt. Bodó Endrét az a kérdés találta el: az én betegségem vajon hány embernek köti le idejét, energiáját? Egy harmadiknál a 6. parancsolat talált: Ne lopj! Ő megértette: elloptam gyermekeim kenyerét, családom békességét, házasságunk esztendeinek legszebbjeit... Egy másik esetben nem egy ige-vers talált, hanem az Ige által megváltoztatott élet: az italozó férj észrevette, hogy felesége megváltozott, mióta keserűségében elkezdte keresni Istent. Már nem feddőzött, nem korholta annyit férjét, hanem csendben volt. Így mesélte: Jobban fájt, hogy csendben volt, mintha veszekedett volna. “Ige nélkül is...-
Szavak, mondatok, amelyek célba találnak. Téged eltalált-e Istennek szava, vagy még eddig sikerült kivédeni?
“Kimentette őket vermeikből!- A bűn verem. Mélység. Lehet előbb berendezkedni, megszokni, kimagyarázni, de ha valaki meglátja, hogy e veremben lenni egyenlő a halállal, kiálthat: Vonj ki a mélyből engem!
Hogyan teszi Isten? Az Úr Jézus Krisztus által. Ő emberré lett, lehajolt hozzánk, sőt maga is leszállt a verembe, hogy kisegítsen. Nem állt meg a verem szélén, hogy megnyugtasson: nem is olyan nagy baj! Sem azért nem állt meg, hogy azt mondja: úgy kell neked, miért nem vigyáztál, vagy: törődj bele! Sem azt nem mondja: szedd össze magad, majd valahogy kimászol onnan! Leszállt: emberré lett, sőt: magára vette az ítéletet, holott nem volt bűnös. Meghalt éretted, hogy bocsánatot szerezzen vétkeidre! Viszont fel is támadott, hogy kiemeljen a veremből, és hogy ne a halál kapuja felé haladjon életed!
Ezt a szót bocsátja ki most Isten feléd: a bocsánatnak, a szabadításnak szavát, hogy ragadjon ki a pokolból, és adjon új életet.
Ezzel a reménységgel hívogatjuk mindazokat, akiknek már teherré vált szenvedélybetegségük: van lehetőség a megváltozásra, a családtagoknak pedig: nem kell lemondani senkiről.
Cselekedje Isten Szent Lelke, hogy az Ő szeretetének üzenete eltaláljon ma sok szívbe, hogy reménységgel hívják segítségül a Szabadító Jézus Krisztust.

V. Bizonyára arra is kíváncsiak lehetnek, hogy mit tanácsolunk azoknak, akik elindulnak a változás útján?
Általában el szoktuk mondani a három S egyszerű szabályát: “Soha, Sehol, Senkivel.- Elég világos ez a tanács. Lehet, hogy meg is ütköznek ezen némelyek, de minden bizonnyal megértik azok, akik saját bőrükön érezték, hogy nem tudnak ellenállni a kísértésnek. A 3S hasznos lehet, de csak tiltást tartalmaz. Tiltásokból pedig nem lehet sem megélni, sem megállni a kísértéssel szemben. Az Ige utolsó része arról szól: Mit tegyenek azok, akiknek kiáltását meghallgatta Isten? Három H betűt ajánl a zsoltáros.
Az első a hálaadás. Adjanak hálát, azaz köszönjék meg. Szóban úgy, ahogyan a tíz bélpoklos közül tette az egyik. Mondd el Istennek, háládat, örömödet!
A második a hálaáldozat. Ez közel áll az elsőhöz, de míg amaz szóbeli köszönetet jelent többnyire, itt a cselekedetekben, életvitelben kifejezett háláról van szó.
A harmadik Isten cselekedeteinek hirdetése. Eredj, mondd el... Aminek örvendünk, azt elújságoljuk.
Legyen ezekben segítségünkre maga az Úr! Ámen.

Adorján Kálmán
Segítő hét szenvedélybetegeknek
Szilágyszeg, 2002 december 12.