None

A GAZDAG ÉS LÁZÁR

Lectio: Luk 16, 19-31. v.
Textus: Luk 16, 29. v.

Énekek: 119/1; 240/1-7; 171; 487/3; 231/1-4;

"Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!-

Szeretett Testvéreim!
"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.- Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.- (Lk 16, 13-15. v.) Ezek a bibliai versek előzik meg a gazdag és Lázár történetét, közben a házasság kötelékének Istentől rendelt megőrzéséről van még szó.

Ahhoz, hogy jól értsük a gazdag és Lázár példázatát, látnunk kell, hogy kiknek és mikor mondta el Jézus. A farizeusok pénzsóvárságára és életsóvárságára válasz ez a példázat. Arra a gondolkozásra, ami minden jót, minden sikert úgy vesz, mint kiérdemelt ajándékot, s minden bajt, rosszat úgy vesz, mint megérdemelt büntetést.
A farizeusok - akik között bőven voltak gazdagok - úgy gondolták, hogy a gazdagságuk Isten jutalmazása, hűséges, engedelmes életükre. Ők ezt megérdemelték, és jogosan élhetnek vele a saját javukra. A szegények, az elesettek pedig minden bizonnyal Isten büntetését szenvedik, s ezért meg kell hagyni őket ebben, nem szabad Isten büntetését megakadályozni.
Ezzel együtt azt is tartották, hogy a földi életben megjutalmazottak a mennyben is megjutalmaztatnak, a földi életben büntetettek a kárhozatra jutnak. Ezért annyira éles ez a példázat, azért ennyire szembeötlő a különbség a gazdag és Lázár között. Lázár nevének két jelentése is lehet: vagy az, hogy Isten segít, vagy az, hogy nincs segítség.
Élt egy gazdag, aki a földi életében bőségesen elhalmoztatott áldásokkal. Naponta lakomát rendezett, mert volt miből. Istenfélő ember lehetett, hiszen még az alvilágból is hithű Izraelitaként szólítja meg Ábrahámot és Ábrahám is úgy szól hozzá, mint egy hithű Izraelitát illik megszólítani. A gazdag minden bizonnyal betartott minden vallási szabályt. Semmi rosszat nem mond rá Jézus, hogy elvetemült, istentelen gazember lett volna. Élte a jómódúak dőzsölő életét.
S a kapujában ott volt Lázár, a beteg, a nyomorult, a magatehetetlen, akire mindenki úgy nézett, mint tisztátalanra. S Jézus sem mondja, hogy nem volt az. Jézus sem mondja, hogy soha semmi rosszat nem tett, hogy ártatlanul szenved. Az ilyen emberre úgy néztek, mint Isten ítélete alatt levő tisztátalanra. Ha megérintik, maguk is tisztátalanná válnak. Hiszen kutyák nyalják a sebeit, vagy azért mert maguk közé tartozónak nézik már ezt az embert, vagy azért mert már-már halottnak tartják, s Lázárnak elhajtani sincs ereje már őket...
Egy tisztátalan nyomorult, aki vágyakozik legalább a morzsák után, de azt sem adják oda neki... Lázár tisztátalan, s jaj annak a tisztának, aki megérinti: nem vehet részt egy hétig a gazdag lakomáján...

Szeretett Testvéreim! Ne szidjuk nagyon a gazdagot, s ne szidjuk nagyon a vele lakomázókat! Meg kell érteni őket a maguk korából. Tisztátalannak lenni azt jelentette, hogy kivetettnek lenni, egy időre kiközösítettnek lenni. Nagyon féltek ettől a farizeusok. Aki pedig elkezd foglalkozni Lázárral, biztos, hogy előbb vagy utóbb hozzá kell érnie. S akkor szennyes lesz a keze, vagy szennyes a ruhája. A levedző, talán gennyes sebeinek váladéka rákerül a kezére, a ruhájára. S akkor utálatos lesz. S akkor szégyenkeznie kell. Akkor mit szólnak róla a többiek, a családja?
Ma sem könnyebb a Lázárokhoz közeledni. Gondoljunk egy lezüllött, nyomorult emberre, aki a sárban fetreng. Aki felemeli, maga is sáros lesz. Gondoljunk egy alkoholistára, akihez ha odahajlunk, megcsap a lehelete. Esetleg kezünkre is tapad abból, ami a gyomrából visszajött.
Gondoljunk egy istentelen, elkeseredett emberre, akiből dől, fröcsög a káromkodás, az Isten gyalázása. Vajon nem könnyebb-e nekünk is azt mondani: tisztátalan, szennyes, nem érintem? Pedig lehet, hogy egy vigasztaló szó is sokat jelentene neki. Lehet, hogy egyetlen mondat Isten szeretetéről, egyetlen rövid Ige sokat jelentene neki... Egy kicsiny morzsalék abból a gazdagságból, amit kaptunk... De közelébe sem megyünk, csak elnézzük, megvetjük bűnös, szerencsétlen, nyomorult életét... Mert nem akarunk tisztátalanokká válni...


Aztán meghalt Lázár és meghalt a gazdag is... S haláluk után derült ki, hogy örök életükben nem az számít, hogy mit mondanak, mit gondolnak róluk az emberek, hanem az, hogy hogyan látja őket, miként gondol rájuk az Isten.
Nem az számít majd, hogy hogyan ítéltem meg magam, s hogyan ítéltek meg az emberek, hanem az, hogy hogyan ítélt meg az Isten. S jól tudjuk, hogy Isten előtt nincs egyetlen igaz sem. A mi tökéletlen jóságunk és ártatlanságunk nyomorult, bűnös emberek gonoszsága és szennye az Isten előtt. Egyetlen mentségünk van előtte: Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, meghalt, hogy mi élhessünk. Tisztátalanná lett értünk, hogy tisztaságát adja nekünk. Egyedül Jézus Krisztusért van igazságunk az élő Isten előtt.

S ott, az Istentől való elhagyatottságban, a lángokban ébred rá a példázatbeli gazdag, hogy nemcsak ő, de a testvérei is tévedtek. Hogy nem értették meg az Istent, hogy félreértették, félremagyarázták Igéjét.
S a gazdag segíteni akar az övéinek. Ne jussanak ide, ebbe a kínba. Amíg maga nem szenvedett, eszébe sem jutott mások szenvedése. Most azonban úgy látja, tenni kell.

Megdöbbentő Ábrahám válasza:
"Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!-

2Tim 3, 16-17: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.- - Ez volt az első kívülről megtanulandó bibliai vers emlékeim szerint a hittanórán a Református Gimnáziumban. Vagy ez az, amely a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Hiszen lelkesítő mondat. De a lényegét csak sokára értettem meg. A teljes írás Istentől ihletett. Jóllehet emberi mű, irodalmi alkotás, s jelenleg is több fordítás van az otthonokban, valamint az asztalon a bejáratnál a XVI. és XVII. századból is láthatnak a testvérek fordításokat a magyar bibliafordítás hőskorából (1541, 1590, 1606, 1695). Az, hogy irodalmi mű, emberi alkotás, sok kérdést vethet fel. De a Biblia mégis Isten szava. Szentlelke által ihletett és Szentlelke által mind a mai napig élő szóvá tett Ige. Hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Mindent megkaptunk a Szentírásban, a Bibliában, Isten Kijelentésében, ami szükséges, hogy eligazodjunk az életben, hogy megvigasztaltassunk, hogy erőt kapjunk, hogy az örök életre eljussunk Isten kegyelméből. Nincs ahhoz mit hozzátenni és nincs abból mit elvenni. Sőt éppen akkor nem igazít el bennünket, akkor értjük félre, akkor nem vezet az élet útján, ha hozzáteszünk valamit, ami emberi indulatból, bölcselkedésből, gerjedelemből fakad, vagy ha elveszünk belőle valamit, mert megkérdőjelezzük Isten szándékát, kijelentését, törvényét, ígéreteit.

"Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!-
Bibliavasárnap: A napi Ige által is megkérdezi tőlünk Isten: értjük-e az Igét? Hiszen mindent megadott abban, ami az életre, az üdvösségre szükséges. Természetes, hogy sok része van, amit még nem értünk. Természetes, hogy vannak olyan részek, amelyeket meg kell magyarázni számunkra. De azt, amit megértettünk, megcselekedtük-e, elfogadtuk-e? "Isten minden igaz megismerése engedelmességből születik.- Az engedelmesen megtartott Ige segít, hogy újabb Igéket értsünk meg, s tovább haladjunk az élet, az üdvösség útján, amit Isten Jézus Krisztusban készített mindenkinek.

A példázatbeli gazdag is megérthette volna Isten akaratát csupán az Ószövetség alapján is, s nem lett volna könyörtelen szívű. De rest volt a szíve az Isten szavának meghallására.

"Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!-
Engedjük-e, hogy Isten magyarázza nekünk Szent Lelke által Igéjét, vagy a magunk nézetét erőltetjük rá? A példázatbeli gazdag túl későn ébredt rá, hogy a szíve vágya szerint magyarázott és értett Írás nem segített neki.
Isten Igéje azért figyelmeztet minket is ezen a napon, nehogy túl későn ébredjünk rá, hogy nem Istent, hanem a magunk igazságát akartuk hallgatni... Ezért olvassuk a Szentírást napról-napra alázattal, engedelmeskedve neki még akkor is, ha pillanatnyilag talán nem tűnik kedvesnek az Isten akarata. Ezért mindig imádkozva, a Szentlélek segítségét kérve, engedelmes lélekkel olvassuk, hallgassuk Isten beszédét és cselekedjük meg, amit nekünk mond. Akkor tapasztalni fogjuk folyamatosan, hogy "a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.-
Ámen!

Sarkad-újtelek, 2004. március 7.