2013. április
58. szám

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Bradák Soma

Kis hétköznapi kegyetlenségek

Társadalmi közérzetünk és szűk skatulyák

Thomas Vinterberg Vadászat című filmje fájdalmasan éles képet rajzol az előítéletek működési mechanizmusáról. Mads Mikkelsen a Zöld hentesek abszurd-szatirikus világa és a Casino Royale rezzenéstelen arcú gonoszának szerepe után most egy érzékeny és tehetetlen(nek tűnő) figurát alakít, akit olyan intenzitással hurcolnak meg környezetében levő emberek a film valóságában, mintha csak egy vudubábut szurkálnának. Nem kívánom ismertetni a filmet, és kritikát sem szeretnék írni róla, csak néhány gondolatot felvetett, amiket a következőkben szeretnék kifejteni.

A Vadászat az előítélet természetrajza. Tökéletesen és megrázóan tárja föl a jelenség egészét: prekoncepciók, féligazságok, összeesküvés-elméletek és pletykák lépnek a valóság helyére, aztán tovább szövődve egy alternatív valóságot hoznak létre az emberek fejében. Ez az alternatív valóság határozza meg aztán előzetes ítéleteiket, melyek tulajdonképp nem előzetesek, mert az alternatív valóság a valóság szerepében tetszeleg, így az ítéletek is a megalapozottság látszatát keltik. Az emberek ráadásul szédületes gyorsasággal képesek magukévá tenni az alternatív valóságot, pláne, ha az egy megkérdőjelezhetetlennek tűnő forrásra vezethető vissza. Később pedig már nagyon nehéz az ebben a valóságban élő embert felrázni, még akkor is, ha szembesítjük az igazsággal.

A különféle alternatív valóságok kialakulása nemcsak az egyes embereken múlik (pl. alaptalan információk tényként kezelése), hanem nagyban a média felelőssége is. Ha politikai tartalomról van szó, akkor mindegyik oldalhoz kötődő sajtóorgánumnak megvan a maga színezete, még ha éppen akad is néhány ettől független írás. A bulvár esetében pedig mindegy egyes mondat valóságtartalmában nyugodtan kételkedhetünk. Persze, mondhatnánk, hogy ott van az MTI, de nem olyan régen egy felsőoktatási fórumot megzavaró (Fidesz-közeli) futballhuligánokról és fenyegetőzéseikről épp a távirati iroda embere szándékosan nem tett említést. Miközben tehát egy minden eddiginél mediatizáltabb társadalom a mostani, maguknak a médiumoknak a valósághoz való viszonya kérdőjelezhető meg sok esetben. Így végső soron a tájékozódni kívánó ember érzi magát nehéz helyzetben.

Akár más – esetenként ismeretlen – emberektől, akár a sajtóból erednek a félinformációk vagy összeesküvés-elméletek, az ezekből keletkező alternatív valóságok (is) gerjesztik a társadalmat jelenleg elképesztő mértékben uraló és fertőző előítéleteket. Gondoljunk bele, mennyire más lenne minden, ha az emberek valós információk alapján, a másik minél alaposabb megismerésére törekedve gondolkodnának a világról. Fehérek, feketék, sárgák, romák, heteroszexuálisok, melegek, keresztények, ateisták, ősmagyarok, konzervatívok, balliberálisok, különböző párthívők, egyedülállóak, nagycsaládosok másként tekintetének egymásra. És valljuk be, szükségünk lenne erre – erre lenne a legnagyobb szükségünk. Mert az előítéletektől vezérelt skatulyákba szorítás, a bizonyos skatulyákban levők leírása és az ehhez kapcsolódó acsarkodás van a legrosszabb hatással társadalmi közérzetünkre. A skatulyákból pedig nem lehet kimozdulni, sőt, össze is van kötve még pár másikkal: a keresztény automatikusan konzervatív és fideszes, az ősmagyar jobbikos és fasiszta, a balliberális dékás-elempés-emeszpés-etizennégyes idegenszívű zsidó, aki ráadásul ateista és a melegek jogait is védi, de gondolom, nem kell sorolnom. Egészen félelmetes, hogy ide jutottunk. És bárki, aki a skatulyákon kívül szeretne élni és gondolkozni, gyanús a többiek szemében.

Ha visszaemlékezünk, Jézus is épp ezért volt gyanús. Mert korának társadalma megpróbálta felcímkézni, ám ő kívül állt ezeken a kategóriákon, sőt, felettük állt. Az előítéleteken alapuló skatulyázás voltaképpen a törvénykezés és farizeusság édestestvére. Jézus arra hívta az embereket akkor, hogy emelkedjenek felül a betűn, inkább a lelket kövessék. Erre hív most is.

Hozzászólások