belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Turcsikné Révész Judit

Víz, víz, víz...

Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út.

Forgatom a számban, fejemben, lelkemben a szót (nem a vizet), de sehogyan sem akar megérkezni a „nagy gondolat".
Vagy legalább egy kicsi...
Napokig gyötrődöm, sürget a határidő, és nem. Nem és nem.

Egyszer csak odaállok drága barátném elé, és mondani kezdem: „Te, nekem ez most nem megy. Persze a legkézenfekvőbb asszociációk eszembe jutnak az élő vízről, az élet vizéről, de valami oknál fogva mégsem tudok írni erről."
Aztán egyszer csak kiszalad belőlem: „Te, most jut eszembe! Nekem víziszonyom van!"

És mesélni kezdek: öt-hat évesen szüleim beírattak egy úszótanfolyamra. Az első órán kellemesen pancsolgattunk, ismerkedtünk a vízzel, aztán egyszer csak a tanárunk azt mondta: „Most séta a nagymedencéhez!". Reméltem, hogy csak megnézzük, hol fogunk majd úszkálni néhány hét múlva. Ehhez képest sorba állított minket és szép sorjában valamennyiünket beledobott a három méteres vízbe. Pontosan emlékszem, milyen félelmet éltem át akkor. Úgy éreztem, a víz az egész agyamat átjárja. A szememet nem bírtam kinyitni, az orrom tele, fuldokoltam és alig bírtam a medence széléig evickélni. Ez a rövid két perc azonnal meg is alapozta vízhez való (v)iszonyomat. (Azóta is, ha úszom, víz alá soha nem dugom a fejem, még csak nem is érheti víz az arcomat, mert azonnal úgy érzem, megfulladok.)

Évekkel később azért még próbálkoztam. A Tisza-parti lány a Balatonnál végre megtanult úszni. Aztán próbáltam tovább gyűrni félelmemet: elkezdtem kajakozni, amit nagyon élveztem. Mindaddig, míg odáig nem értünk a „tananyagban", hogy: „akkor most megtanulunk borulni, és elmondom, hogyan tudtok kiszabadulni az örvényből".

Elmondani nem tudom, milyen félelmet éreztem, mikor láttam magam körül az örvénylő Tiszát. De a tanárnőnk elmagyarázta: „Ha örvénybe kerülsz, ne kapálózz! Vedd fel a lehető legáramvonalasabb testtartást, engedd, hogy lehúzzon a mélybe, és aztán rúgd el magad! Ugyanaz az erő, ami levitt, ezen a módon ki is dob majd."

Azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, amikor kajakban ültem...

Hihetetlen, hogy most, évekkel később is, mikor ezt elmeséltem N-nek, akkor is milyen erővel hat rám az élmény. Hogy én legyőzhetem az örvényt? Minden ösztönös cselekedet helyett hagyjam magam a mélybe rántani? Egy kedves barát szokta mondogatni: van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út. A Tisza medre is ilyen, ott az örvény alján. És az életben még számos ilyen mélység létezik. Amikor az ember - a magamfajta is - csak kapálódzik, menekülni próbál a saját erejéből és közben épp ez okozza vesztét. Tényleg meg lehet tanulni „bánni" azokkal az erőkkel, amelyek lehúznak, lerántanak, tönkretesznek? Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e erre. Legyen szó akár a Tisza örvényéről, akár az élet valóságáról..

Egyet viszont tudok. Ismerek Valakit, akinek volt hatalma arra, hogy a Vörös-tengert kettéválassza, hogy a nép száraz lábbal keljen át rajta...

Legjobb lesz, ha Őrá bízom magam.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. április 24., szerda,
György napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 9289
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57856495

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat