belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

B. Tóth Klára

Indulj el egy úton

Kirepül a gyermekem. De hová?

Legnagyobb gyermekünk félénk és óvatos volt mindenben, végül úgy indult el, hogy elmentünk egy vállalati mikulásünnepségre, és amikor a hatalmas terem végéből meglátta, hogy a Mikulás kitárt karokkal, mosolyogva hívja a gyerekeket, elfelejtette, hogy nem tud járni, kitépte a kezét a kezünkből és végigszaladt a hosszú futószőnyegen, egy-egy idegen térdére támaszkodva, végül belehuppant a Mikulás ölébe, ahol már egy csomó vidám gyerek kapaszkodott egymás hegyén-hátán a piros köpenybe, nadrágba, hosszú kócszakállba. Akkor rémült csak meg, hogy milyen messze került tőlünk, amikor visszanézett és meglátta, hogy az a két pici pont a terem végében mi vagyunk. Később is félt minden új közösségtől, gyakorolni kellett vele a kapcsolatfelvétel lehetséges formáit, báboztunk, szerepjátszottunk helycserével, egyszer ő volt az agresszor, és én védekeztem, máskor én támadtam és ő próbált védekezni, ahogy sikerült ellesni a módszert, gesztust, szavakat.

Középső gyermekünk talpraesett kislány volt, minden helyzetben megvédte magát, sőt a testvéreit is. Mindennap előadta az oviajtóban, mekkora áldozat neki, hogy békésen ott maradjon a csoportban, és eljátszotta a szenvedő alanyt:
– Aztán nyakadban legyen a lábad, de még a nagyonnál is jobban siess! – mondogatta menetrendszerűen, nehogy túl kényelmesen intézzem a dolgaimat és késve érjek oda, de amikor délután érte mentem, azzal fogadott: most olyan jól játszom, gyere vissza később...
Mindig kiszökött a rácsos ágyból, válogatott ötletekkel rukkolt elő, nem ismert lehetetlent. Olyan korán indult el, hogy meggörbültek a kis lábai, gyengék voltak még a csontok, de aztán a sport rendbe tette. Ő már 10-11 éves korában egyedül csatangolt a városban, egyedül intézte az ügyeit. Gyógytorna, fogszabályozás, egyebek. Nyolcadikban a ballagáskor meghívta az egész osztályt, mert nem engedtük el bankettre valami éjszakai szórakozóhelyre, persze a többi szülő sem, így aztán három napig nálunk bankettoztak...
Egyetemista korában bejárta a világot, mindenféle ösztöndíjakat megpályázott és meg is nyert. Hamar kirepült, autonóm felnőtt lett belőle.

A legkisebb hároméves koráig meg se szólalt. Épp vidéki barátaink voltak nálunk, és mondtam, a gyerek három éves, és nem beszél. Erre ő fölmászott a székre, a barátnőm szemébe nézett, és azt mondta teljesen tisztán: én beszélek. Onnantól tényleg beszélt, szinte mindent. Mesélte anyukám, hogy én is ezt a mutatványt adtam elő, csak kicsit korábban.
Kamaszként nem lázadozott, mint a nővére, kicsit zárkózottabb lett, és most fiatal felnőttként önállóan kormányozza az életét.

Régen a lányok kelengyeládát kaptak esküvőre, benne minden fontos textília, lepedők, szőttesek, terítők, ágyneműhuzatok, ami az önálló háztartáshoz kell. Anyjuk a kislány gyermekkora óta dolgozott a kelengyén, megszőtte a vásznat, szabta-varrta, belehímezte a tudását, átadni való ismeretét a világról.

A ládán olyan faragott, festett motívumok voltak, amik segítették a fiatal párt a világ összefüggéseinek a megismerésében. A virágmotívumba rejtett életfa az ember és Isten kapcsolatát mutatta be, ágain a galamb, a lélek madara, amit a székelykapu tetején lévő galambdúc (ahogy Erdélyben mondják: „galambbúg") is őriz. A láda egyik oldalán a biztonságot és fényt sugárzó nap mintegy jókívánságként ragyogja be a házaspár életét, a másik oldalon az örvény, ami a házastársi kapcsolat buktatóira figyelmeztet. Minden jelentést hordozott, üzenetet közvetített. Az írást, olvasást nem ismerő emberek így értették meg a szakrális jeleket, így adták tovább a fiatal generációnak.

Bérmáltak vagy konfirmáltak, felekezettől függően, először mutatkoztak be a templomban, mint eladó lányok, legalábbis a legények szemében. Később nyoszolyólányok voltak, segítették a menyasszony készülődését, közben maguk is felkészültek a saját asszony-életükre. Ha nem telt új házra, átalakították a ház végét, kamrát, istállót, és új otthont alakítottak ki a szülők mellett, mégis némi függetlenséget kapva. Így alakultak ki a többgenerációs parasztporták, ahol három nemzedék élt együtt békésen. Az udvarlás, lánykérés szigorú szabályok között zajlott, persze mindig voltak kiskapuk, de nagy vonalakban megvolt mindennek a rendje, mértéke, írott vagy íratlan szabálya. Aki nem tartotta be, azt kivetette magából a faluközösség.

Ma a „mamahotel" idejét éljük, a fiatalokat nem tudják a szülők önálló lakáshoz, sokszor még albérlethez se juttatni, nincs állásuk, nem fizetnek nyugdíjjárulékot, esküvőről szó sem lehet, mert senkinek sincs rá pénze. Így a fiatal vagy elmegy valami olcsó albérletbe, és semmi másra nem telik, vagy kimenekül külföldre és jöttmentként küzd évtizedekig a beilleszkedésért, végső esetben otthon marad a családi fészekben, ahol a mama mindent megtesz helyette, tisztelet a kivételnek. A svájci fiatalok 18 évesen elköltöznek otthonról, hogy önállóságot tanuljanak, de az ottani anyagi helyzet ezt megengedi.

A mi gyerekeinknél is alakulófélben van a kirepülés, sőt ki és vissza, minden megoldásra nyitottak vagyunk, persze tyúkanyó-természetem miatt azt szeretném, ha mindnyájan a közelben maradnának...
Igaz, a lakáshelyzetük még megoldatlan, de elindultak a saját útjukon.

Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: Mit együnk, vagy: Mit igyunk, vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek."
Máté 6: 27,31-33

 

 A képeken látható bölcső és kelengyeláda Szák Kocsis Pál munkája.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 1221
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57520327

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat