Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Szeretem a fantasy és sci-fi regényeket. Az Éhezők viadala, A hetedik fiú nekem elsősorban könyveket, regényciklusokat jelentenek, és csak utána jut eszembe róluk a mozikban most futó film. Tolkien, George R. R. Martin, de akár Dmitry Glukhovsky és még sokan mások „jó barátaim”.

Mind a fantasy, mind a sci-fi műfaja elsőre ponyvának, amolyan szórakoztató, időt elütni jó irodalomnak tűnik. Ám a jól megírt, más világba helyezett történet igazából tükröt tart elénk, megfogalmazza mély vágyainkat, félelmeinket, keresi a legmélyebb kérdéseinkre a választ. Olyan, mint egy modern mese, amit felnőtteknek írtak, akikben ott él a kíváncsi gyermek, aki képes rácsodálkozni minden újra, és ott van a felnőtt is, aki tud olvasni a sorok között. Paolini regényciklusa ezek közé tartozik.

Mikor először vettem kezembe az Eragont, két komoly előítéletem volt a regénnyel szemben. Az egyik, hogy egy tizenöt évesen írni kezdő amerikai fiatal kétséges, hogy tud jó regényt írni. A másik, hogy előbb láttam a regényből készült filmet, aminek egyetlen pozitívuma, hogy Celldömölk mellett, a Ság hegyen forgatták néhány jelenetét. A film összességében siralmas. Ha a történetből csak ennyit tudtak kihozni vizuálisan, akkor a regény sem lehet sokkal jobb. Az első pár tucat oldal után magával ragadott a történet, és Christopher Paolini meggyőzött, hogy tud regényt írni, ami a további három kötetben csak még inkább megerősödött bennem.

Az Örökség ciklus – ahogy a neve is mutatja – az örökségemmel való azonosulás rögös útját járja végig. Eragon küzdelmes felnőtté válását láthatjuk – mégsem tiniregény. Nem csak a kamaszoknak szól, sokkal inkább a bennünk élő, beavatatlan, az örökségét kereső gyermeknek.

Eragonnak nincs könnyű dolga. Szülők nélkül nő fel. Tele van kérdésekkel, haraggal, félelemmel. Olyan, mint egy a felnőtté válás kapujában álló fiú. Akkor vesz érdekes fordulatot az élete, mikor talál egy sárkánytojást. Már ez rengeteg bonyodalmat és nehézséget hordoz magában, mely aztán csak fokozódik. Igazából itt lép be azon a kapun Eragon, ami után egy teljesen új világban találja magát. Ez a világ tele van érdekes, veszélyes, megmagyarázhatatlan dolgokkal, amik a regény végén a helyükre kerülnek, akár egy óriási kirakós játék apró darabkái. Ahogy az utolsó darabka is a helyére kerül, Eragon felnőtt férfivá érik.

Eragon, a kamasz szembetalálja magát a világ uralkodójával, aki gonosz és egyenesen az életére tör. A világ kibillent az egyensúlyából, mert a sárkánylovasok, akik őrizték a békét, az egyensúlyt a fajok közt, eltűntek, meghaltak, legyőzettek. Galbatorix, a főellenség mindent összezavart, tönkretett. Eragon belső világa is felborul, mikor szembesül azzal, hogy az élete soha nem lesz olyan ezután, mint eddig volt. A beavatás itt kezdődik, mikor a gyermek rádöbben, hogy soha többé nem lesz az, aki volt. Az eddigi gyermeki világ kifordult sarkából, romba dőlt, elenyészni látszik és csak füstölgő romok vannak. El kell indulni, hogy új világot lehessen teremteni, amiben újra van egyensúly, van remény, van béke, van cél.

Az út hosszú, sokszor erőt próbáló, néha reménytelennek tűnő. Számos döntést kell hozni, harcolni kell, veszteségek érnek. Eragon az út végére felnőtté válik, de ami még fontosabb, a felnőtté válás során azonosul családi örökségével. Apja sárkánylovas volt, ő is az lett. Anyja jóságos volt, ő is a jó felé húz. Mindketten harcoltak Galbatorix ellen, ő is ebben a harcban leli meg élete értelmét. Eragon azzá vált, akivé válnia kellett. Örökössé lett. A kaland elején egy tapasztalatlan, földet túró, ismeretlen származású parasztfiú indul útnak. Végül az örökség által kijelölt útra rátaláló, felnőtt férfitól búcsúzunk el.

Eragon története az ideális férfivá válás története. Az apai örökség továbbvitelének, kiteljesítésének, felhasználásának története. Az örökség beépül az új világ rendjébe, az új egyensúlyba, az új reménybe, az új békébe, az új célba.

Az Örökség ciklus sokban hasonlít a népmesei vándorláshoz, próbákhoz, felnőtté váláshoz. Amiben különbözik, az Murtagh személye. Murtagh Eragon féltestvére. Apja gonosz sárkánylovas volt, aki rosszul bánt a fiával. Ennek következtében Galbatorix könnyen hatalmába keríti és magához láncolja. Murtagh azonban képes megváltozni, megtöri Galbatorix felette gyakorolt hatalmát és megváltoztatja saját, előre kiszámítható sorsát.

Murtagh, bár a regényben negatív figura, mintegy ellentéte Eragonnak, mégis pozitív, ha nem a legpozitívabb szereplője a történetnek. A fiú, aki képes megtörni az átkot, megtagadni a negatív apai örökséget és a saját útján járni. A beavatás, férfivá válás itt a negatív örökséggel való szakítás mágiájában jelenik meg. A képesség, hogy legmélyebb bensőmet, legmélyebb világomat megváltoztassam, ezáltal szabaddá váljak az apai átoktól.

Az igazság valahol az Eragon és Murtagh közti keskeny ösvényen található. Eragon az örökséghez való ideális viszonyulást szimbolizálja. Murtagh a belső gyötrődést, a küzdelmet az örökséggel és végül a teljes szakítást és homlokegyenest más értékrend követését jeleníti meg. A felnőtté válásnak, a beavatásnak, az örökség helyes beépítésének az új világrendbe mindkettőt tartalmaznia kell. Nekem kell eldöntenem, mi az, amit követek az örökségemből és mi az, amit megtagadok. Mi az, amit örökségként tovább adok a gyermekeimnek.

Ahogy Eragon és Murtagh saját örökségük által meghatározottan élnek – akár tudatosan vagy tudattalanul –, ugyanúgy engem is befolyásol az örökségem. Valahogy viszonyulnom kell hozzá – így vagy úgy. Valamit kezdenem kell vele. Meghatároz és kijelöli az életpályámat, a világnézetemet, befolyásolja a gondolkodásmódomat, az elveimet. De ahogy Murtagh is képes volt megváltozni, úgy én is képes lehetek arra, hogy a negatív örökségtől megszabadulva, saját örökségemet mérlegelve azt kövessem, ami épít, ami a teljes élet felé segít.