belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Bagdán Zsuzsanna

Szürke

Embernek lenni

Felhőátvonulásos, fejfájós tavaszi nap volt, de legalább abbahagyta az ólmos kitartással hulló eső. Lassan felszáradtak a macskakövek, a padok, előbújtak a kapualjakba szorult emberek, a járókelők levetették az esőkabátot. A férfi is felkelt a vacokból, ahová mostanában aludni járt, leporolta gyűrött nadrágját, vállára vette hátizsákját, fejébe húzta kopott, sárga baseballsapkáját, és kiült a térre.

Ha jó volt az idő – ez azt jelenti, ha épp nem esett az utálatos, ólmos, szürke eső –, akkor jobban szeretett a téren ülni, nézelődni, olvasni az innen-onnan szerzett újságokat, megfejteni bennük a keresztrejtvényt. Kicsit olyan volt ettől, mintha lenne dolga, és ettől újra helye lenne a világban. Teljesen el tudott merülni a legegyszerűbb rejtvényben is, gondosan, aprólékosan kutatott gondolatai közt a megfejtések után, aztán, ha végzett, csak utána indult útnak, hogy a környék kukáiból megkeresse a napi betevőt. Ez volt az ő luxusa: ülni a téren, rejtvényt fejteni. Már úgy tartozott hozzá a térhez, mint a rossz helyre lerakott betonkockák, amelyeket már észre sem vesznek a járókelők.

Csak annyit észlelt, hogy valaki nézi. Kitekintett az újságból. Mellette pár méterre egy fiatal nő ült le, és csodálkozva nézte a férfi lábainál a földet. Akkor vette észre a madarat. Egy szürke galamb állt a lábainál felborzolt tollakkal. Olyan volt, mint egy nagyon csúnya, kistermetű kutya, amelyet pálinkás kenyérrel etettek annak idején, hogy kicsi maradjon. A madár láthatóan beteg volt. Meredten nézte a kopott cipőorrokat, és akkor sem menekült el, amikor a férfi lenyúlt érte, hogy a kezébe vegye. Teljesen össze volt roncsolódva a feje, valószínűleg egy autó üthette el, úgy állt a csőre, mint a cápafogak. A férfi nézegette, aztán tanácstalanul maga mögé tette a bozótba, ám a madár kétségbeesett csipogással könyörögte magát vissza a földre, vissza mellé.

A férfi felpillantott: a fiatal nő még mindig őket nézte. Furcsa volt, hogy valaki figyelte – már egészen megszokta a láthatatlanságot. A téren egy öregasszony és csúnya, középkorú lánya alig látható kézmozdulatokkal, mimika nélküli arccal szórták szét a madáreledelt – szürke-fehér, hullámzó szőnyeggé lett előttük a föld, szorgosan kapkodták fel a madarak a magokat. Az ő madara nem mozdult a többiek felé, csak állt panaszosan, értetlenül a lábainál. A férfi újra felemelte, megnézte minden oldalról, mutatta a nőnek, hogy valószínűleg elütötték, meg hogy csálén áll a csőre. Mindezt békésen tűrte, talán még kicsit élvezte is a madár, a férfi érezte, ahogy dobog a szíve. Nagyon rég nem érezte már senki szívdobogását.

A téren álló templom előtt emberek olvastak fel, talán a Bibliából. A nő hallgatta őket egy kicsit, aztán felállt, és elment. A férfi visszatemetkezett a keresztrejtvénybe, rosszallóan motyogott valamit a felolvasókra, a galamb komoran állt a lábainál, néha meg-megbillent. Úgy néztek ki, mintha mindig is együtt lettek volna. Pünkösdhétfő volt.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. január 21., vasárnap,
Ágnes napja van.
Tartalom
Vezércikk

Fábián Tibor
Búcsú a fegyverektől
Céltáblás ország, célbalövős jelen, céltáblára szegezett életek...

Gondolkorzó

Szabóné László Lilla
Céltévesztett céltudatosság
Márták és Máriák célkeresztben

Kihívás

Záborszky Zsófia
A legnagyobb kihívás
valóság vs. képmutatás

Felszín

Thoma László
Élet – keret
Megállás egy festmény előtt

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy szék újjászületése
Hétköznapi példázat

Magasság

Bella Péter
Mi szél hozott?
A szél hozott

Farkas Zsuzsanna
A könyv
Porlepte valóság

Mélység

Bagdán Zsuzsanna
Szürke
Embernek lenni

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Mi a célom a rám bízottakkal?
Egy lelkész gondolatai

Üzenet

Czapp Enikő
A tekintet iránya
(avagy egy szem cseresznye, és ami erről eszembe jutott)

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Ó, kapitány! Kapitányom!
A címadó verssorról sokaknak nem Whitman költeménye, hanem a Holt költők társaságának utolsó, ikonikus jelenete jut eszébe. Amikor a „bukott” tanár kilépni készül az ajtón, akkor aratja legnagyobb győzelmét. De mi számít az iskolában valódi sikernek?

B. Tóth Klára
Lélekvetületek
(Pirk László kiállításáról)

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
Fészekhagyók és visszatérők
Mi történik, ha a felnőtt gyerek visszatér a szülői házba?

Szabó Julcsi
Már nem ugyanaz
Janne Teller: Semmi – Budapest Bábszínház

Látogatóink száma a mai napon: 8786
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 39469751

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat