2010. augusztus
26. szám
Woodstocktól a mai napig esőben és kánikulában is üvölt a hangfal és üvölt a fiatalság - csak a stílus változik
Déri Tibor még csak egy képzelt riportot írhatott egy amerikai popfesztiválról, a mai negyvenesek részesei lehettek néhány fergeteges bulinak, fiaink, lányaink számára pedig életformává vált a fesztiválozás. De valójában mi is ez az egész? És főleg: mi keresnivalója van a rockfesztiválokon egy keresztyén embernek?
Woodstocktól a Voltig
Akkor talán kezdjük az elején: kezdetben volt Woodstock. Illetve pontosabban Monterey 1967-ben, amelynek folyománya az 1968-ban megrendezett több százezer embert megmozgató woodstocki, s fájdalmas lezárása lett a hatvankilences altamonti fesztivál, amelyet mi magyarok jobbára csak hallomásból vagy Déri regényéből ismertünk. Az azért hozzánk is eljutott, hogy a hatvanas évek legnagyobb sztárja léphettek fel ezeken a fesztiválokon, úgymint Janis Joplin, a Who, a Jefferson Airplane, Joe Cocker, a Ten Years After, a Crosby, Stills, Nash and Young, és záró attrakcióként Jimi Hendrix, valamint Carlos Santana és Ravi Shankar, Altamontban pedig a fősztár a Rolling Stones volt. Igazság szerint Montereyvel ellentétben Woodstockot belépősre tervezték a szervezők, ám a biztonsági őrök egyszerűen féltek a kétszázezres tömeg reakciójától, s ők maguk is segítettek a kordonok lebontásában.
Hazánkban az 1973-as Tolcsvay Béla által szervezett miskolci fesztivált emlegetik "kis magyar Woodstockként", ahol a felhozatal finoman fogalmazva is elég vegyes volt. A slágerzenét játszó Corvina vagy Bergendy zenekartól a beatkorszak klasszikusain (Bródy, Konz, Illés), az akkor feltörekvő keményrock zenekarokon (P. Mobil) vagy a dallamos diszkózenét játszó Neotonon keresztül az improvizatív jazzig (Mini) sok minden megtalálható volt. Egy dolog azonban összefogta ezt a sokféleséget: az akkor már puhuló szocialista eszméknek való ellenállás. Hogy a hatalom mennyire érezte a miskolci fesztivál veszélyét, mi sem bizonyítja jobban, mint a fesztivál színhelyére kivezényelt több száz rendőr, munkásőr és ifjúgárdista, valamint az, hogy egyetlen médiumban sem eshetett szó a több ezer fiatalt megmozgató rendezvényről.
A kulturális vezetők sokáig nem is engedélyeztek egyetlen komoly könnyűzenei fesztivált sem. Ám a nyolcvanas évek elején a szinte a semmiből feltámadó rocknemzedék nyomására be kellett adniuk a derekukat. A Hajógyári szigeten 1980. augusztus 23-án megrendezésre kerülő Fekete Bárányok (Beatrice, P. Mobil, HBB) szuperkoncert több mint huszonötezres tömege egyfajta erődemonstrációt is jelentett, csak úgy, mint az LGT ellen-május-elsejének számító tabáni koncertjei. Mert ezek a csőfarmeres, kockásinges fiatalok már nyíltan szembeszegültek a hatalomnak, ha csak egy rockkoncert erejéiig is. Az eredmény természetesen nem maradt el: a fesztiválok végén gumibotos rendőrök tizedelték meg, s kísérték őrszobára őket. A nyolcvanas évek rockzenekarai (a Piramis, P. Mobil, EDDA, Hobo Blues Band) és alternatív kultúrája (Bizottság, Európa Kiadó, Vágtázó Halottkémek) a rendszerváltó generáció élni akarását és másként gondolkodását fejezték ki.
S nincs ez másként ma a Sziget, a Volt, a Hegyalja vagy éppen a Balaton Sound fesztiválok idején sem. A fiatalok magukat akarják meghatározni most is egy zenei világon keresztül, s ez sok esetben ellentmond az előző generációk elképzeléseinek.
Jézus a Szigeten
Bár a mai fesztiválok árai igen borsosak, azt azért el kell ismernünk, hogy a rockkoncertek, s ezen belül a fesztiválozás mindig is az ellenkultúra részeként voltak jelen még Magyarországon is. A woodstocki kordonbontás ugyanis mára jelképpé vált. A korlátok lebontása nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is jelen volt és jelen van a fesztiválkultúrában. Ahogyan egykor a hosszú haj, a baboskendő vagy a csőnadrág nem csak egy zenei ízlés, hanem egy világlátás kifejezése is volt, úgy ma is a fesztiválokon való részvétel egy életérzést képvisel.
Egy olyan világot, amelynek határai egyszerre biztosak és megfoghatatlanok. A rockkultúra gyermekei azt mindig is nagyon tudták, mit nem akarnak: hazug társadalmi normáknak engedelmeskedni. Azt viszont ritkán tudták és tudják megfogalmazni, hogy mi is a céljuk. Keresnek valamit, ami felemeli őket a hétköznapok fölé, ami értelmet ad az életnek, s igen, talán még ma is sokan keresnek egyfajta szellemi tisztaságot, amin keresztül megtalálhatják valódi énjüket. A szakralitáshoz való vonzódást mi sem bizonyítja jobban, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek magyar rocksztárjai közül sokan megtértek. Illés Lajos, Tolcsvay Béla soha nem rejtette véka alá hitét, de a kemény rock képviselői közül Révész Sándor (Piramis), Slamovits István (EDDA), Fortuna László (EDDA), Takáts Tamás (Karthago, East) vagy akár a rapper Ganxsta Zolee is a hitben talált választ kérdéseire.
Ezt a fajta keresést kiválóan mutatja be a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Fináléja. Nem kell sokat magyarázni ahhoz, hogy felfedezzük a szövegben a bibliai párhuzamokat. S aki csak egy kicsit is ismeri a hetvenes évek elejének felpuhuló diktatúráját, az tudja mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy egy nemzedéket megmozgató musicalt ilyen szavakkal zárjanak:
Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
S boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.
Mint a mécses, világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.
S ha feltesszük a klasszikus kérdést, hogy mit tenne Jézus, hova menne ma el szórakozni, akkor könnyen beledöbbenhetünk, hogy nem feltétlenül a művészfilmklubban vagy az operabálon találkoznánk vele elsősorban. Hanem mondjuk a Szigeten, a bűzlő Toi-Toi vécék, a dobhártyaszaggató hangerő, a por és mocsok közepette.
Horváth Dániel
Ki szórakozik kivel?
Botránkozások az istenkapcsolatunkban vica és versa
Kutasy Zsolt
Savanyú a szőlő?
Miért nem mer, miért nem tud a keresztény ember szórakozni?
Rusznák Emese
A tuti módszer
Éjszakai kaland négykeréken egy kis szórakozásért
Bálint Katalin
Keresztény-kompatibilis szórakozás
Embernek maradni a korpa között is
Kádár József
Holy Dance Club
Te elmennél egy keresztény diszkóba?
Réz-Nagy Zoltán
Ki/-be/ kapcsolódni - kalandozás a kapcsolóktól a lelki megnyugvásig
„Balzac sétapálcáján ez állt: minden akadályt összetörök. Az enyémen ez: minden akadály összetör." /Franz Kafka/
Gueth Péter
Látványtechnika
Blaszfém istentisztelet a fesztiválok színpadján?
Nagy László
A tékozló fiúk-lányok áldottsága
A különbség mulatozás és vigadozás között épp csak a kegyelem
Dobóczky László
Fél/ELEM
Őszinte önvizsgálat: mi vezet Istenhez?
Szerkesztő
Pál apostol nyoma - ahogy én beleléptem
Török és görög állomások, ahol valamikor régen megszólalt az ige
Sági Endre
Halleluja
Az istendicséret maga turnézik az ajkakon világszerte
Bagdán Zsuzsanna
A keresztyének hippik?
Békejel és kereszt, communio és kommuna…
Bölcsföldi András
Ne szórakozz!
Szórás helyett lehetne gyűjtés?
Rusznák Emese
Nem kell mindent agyonsózni!
Keresztény szórakozás az, ha keresztények szórakoznak
Miklya Luzsányi Mónika
Ha nyár, akkor fesztivál!
Woodstocktól a mai napig esőben és kánikulában is üvölt a hangfal és üvölt a fiatalság - csak a stílus változik
Kovách János
Újjászületés beatritmusban
A táncdalfesztiválos időkből a mába Kovács Katival
Kovách János
Szentlelkes rock
Amikor a gitárzúgás Isten erejét sugározza - Delirious?
Kádár József
Bolyki Brothers és a szórakoztató ipar
Négy férfihang egy komplett produkció
Bella Péter
Humorista és az egyház - Bödőcs Tibor parókiális poénjai
A főállású nevettetőt Ágoston olvasása közben értük utol
Katona Viktor
Soli Deo Gloria üdülő
Ige és szórakozás kettősében töltött szabadidő
Miklya Luzsányi Mónika
Könnyű nyári olvasmány
Humoros keresztény könyvek az „erősen ajánlott" polcról
Pete Violetta
Öltözz kereszténybe!
Kiütközzék-e kívül a belső, avagy milyen divatot kövessen a hívő ember?
Látogatóink száma a mai napon: 4500
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57838832
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.