belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth Sára

Az új és a régi

Hogy lehet, hogy Isten nem változik, mégsem unalmas?

„Ha valamit sokszor megismételünk, ha valamit sokszor megismételünk, ha valamit sokszor megismételünk, az egy idő után elviselhetetlenül idegesítővé válik." Sosem felejtem el azt a évekkel ezelőtt hallott előadást, amelyet a fenti emlékezetes módon kezdett el az előadó. Ugyanakkor, érvelt, az ismétlésnek lehet nagyon pozitív szerepe is, a visszatérő ritmusok, motívumok nemcsak a képzőművészetben, de az irodalomban, és leginkább a zenében meghatározó jelentőségűek.
Előadónk az ismétlés pozitív jelentőségét magára Istenre és az ő teremtő tettére vezette vissza. „Isten kezdettől fogva ismétlést teremt", írja, hiszen az első nap magával hozta a második napot, majd napok sorozatát.  Isten nap nap után megismétli teremtő aktusát, és végül megteremti az embert saját képére és hasonlatosságára. „Általunk alig felfogható módon Isten megismétli önmagát Ádámban és Évában."
Talán egy ilyen kiindulópont segíthet megérteni, hogy mi, emberek, miért szenvedünk a monotóniától, és miért habzsoljuk az újdonságot és a változatosságot. Az, amit mi két végletre szétszakítottunk, Istenben egységet alkot. Az isteni kreatív ismétlés, ahogy az emlegetett Michael Edwards (De Poetica Christiana című művében) találón írja, azonosságot és különbözőséget egyaránt magában foglal.
Az azonosság és a másság, az állandóság és az újdonság, a megszokás és a meglepetés együvé tartozik és egymás által nyer értelmet. Ha eltávolítjuk egymástól, a pokol köszönt ránk. Ha az ismétlés kizárólag csak az ugyanolyan megismétlése, az valóban elviselhetetlen. A körkörösség, a bezártság érzetét kelti. A konvenciókba és a monotóniába zárkózott megkövesült kispolgár talán tudattalan félelmeiből, szorongásaiból menekül az unalom biztonságos börtönébe. Nem véletlen, hogy a huszadik század legpokolibb drámája, a Godotra várva a monoton ismétlődésre épül: két felvonás egymást tükrözi, értelmetlen cselekedetek ismétlődnek szimmetrikusan, semmi nem változik, vagy ha igen (kilombosodik a fa), a szereplők nem veszik észre. „A várakozás a semmi ismételt előfordulása." Michael Edwardsnak ezt a meglátását mintha egyenesen Beckett darabjából szűrte volna le (pedig nem). Talán inkább a Prédikátor könyvéből: „Ami volt, az lesz újra." (1,9)
De gondoljuk csak el, milyen lenne, ha a világból hiányozna az azonosság, ha semmi nem ismétlődne! Mindig minden napomat máshogyan kellene végigélnem, mindig mindent a nulláról újrakezdenem. Szűz és új kellene hogy legyen minden gondolatom. Sőt, amit egyszer láttam, többé nem láthatnám. A világ folyékonnyá és megragadhatatlanná oldódna. Nem számíthatnék arra, hogy reggel a fogkefémet a mosdó megszokott balsarkán találom. Nem tudhatnám, ki mellett ébredek fel reggel. Sőt, ha nekem is minden percben másmilyennek kell lennem, akkor nem fogom tudni, ki vagyok. Az azonosság fonala, amelyre felfűzhetem önmagam, megszakad. Talán a pokolnak efelé a változata felé tartunk ma. A hírportálokat naponta háromszor (!!!) frissíteni kell, csillapítandó a folyékony webvilágban hajózók csillapíthatatlan újdonságsóvárgását. Villódzó, örökmozgó információáradat vesz körül, idegrendszerünk által egészségesen már rég fel nem dolgozható ingermennyiség zúdul ránk. És mögötte, tán nem is oly mélyre temetve, a borzalmas, tompa unalom.
Hogyan egyesíthetnénk, ami szétszakadt? Küszködve, kudarcok árán, rátalálhatunk a létünk forrásához visszavezető útra. Ha Istenben egységben van állandóság és változás, azonosság és különbözőség, akkor őbenne mi is rálelhetünk e teljességre. Mert hogy lehet az, hogy Istenben nincsen változás, sem változásnak árnyéka, mégsem unalmas ő? Hogy lehet, hogy ő „ugyanaz marad" (Zsolt 102,28), és mégis mindig újat cselekszik? Megfogalmazni is nehéz azt a paradoxont, hogy Isten lényében és munkájában a meglepő és az új sincsen előzmény nélkül, mindig valami korábbi fonál továbbfűzése. A beteljesedés mindig meglepő, egyszersmind valami réginek és hiányosnak a teljessé tétele, egy „előkép" beteljesülése. Ezért is ismerhetünk rá az Isten munkáira, bármennyire meglepőek is olykor. Az azonosság fonala húzódik végig rajtuk.
Ezért például Isten egyik legnagyobb csodája, a megtérés sem az, aminek sokan gondolják: az emberi egyéniség és karakter teljes kitörlése, kilúgozása, és egy új, üres lap megnyitása. (Ha ilyen, akkor az beteges, szektás torzulás!) A megtérés óriási változás, de éppen legmélyebb önmagához, legeredetibb, ősi és eredendően emberi rendeltetéséhez tér vissza az ember. Új teremtés, de nem a régi leradírozása. Az Isten szerinti „új" mindig magában hordja a „régit". És az Istenbe belegyökerezett ember pont erre talál rá. Ez a paradoxon elevenedik meg a keresztény liturgiában, ahol hónapról hónapra, évről évre ugyanazok az aktusok ismétlődnek, de nem pokoli monotóniával, hanem azért, hogy a jelenbe emeljék, új és személyes jelentőséggel telítsék megváltásunk nagy eseményeit.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Szegény január
Esélyegyenlőséget - de legalábbis empátiát - az év első hónapjának!

Felszín

Nagy László
Új söprű jól seper!
Szolgálati közlemény: Kovács Kázmért munkaeszköz átvételre kérjük a főmenedzseri irodába!

Turcsik Ferenc
Fa, madár, lélegzés
Mese a dombok közül

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A döntés megelőz Téged!
Újévi fogadalmak előtt és után

Mélység

Bölcsföldi András
Három banán
Szimbólumból a kukába: egy déligyümölcs átértékelt élete

Hegedűs Márk
Visszaülni a lóra - megújult hittel
Isteni biztatás koszos rendszámtáblákon keresztül.

Szakács Gergely
A gyász
"Az életem szétvált azelőttre és azutánra."

Teljesség

Tóth Sára
Az új és a régi
Hogy lehet, hogy Isten nem változik, mégsem unalmas?

Dull Krisztina
Posztmodern zsoltárok
A karmesternek, Krisztáé

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor csak az új az érték
Patchwork-család nevelte konzum-fogyasztó

Pete Violetta
Újfüggők és felújítók
A Bibliának ne fogyasztója, hanem megélője légy!

Áthallások

Miklya Zsolt
Dömdödöm a határon
Melyikünk a Medve?

Miklya Luzsányi Mónika
Új világok felfedezése
Achetípusok: Avatar, Pocahontas, Szegény Dzsoni és Jézus Krisztus

Kitekintés

Dobóczky László
Új munkahely
Zöldfülűből elfogadottá - talán nem is olyan hosszú az út, ha tudatosak vagyunk

Pete Violetta
Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?
Isten GYIK-ja: egykerdes.hu

Látogatóink száma a mai napon: 1363
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57520468

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat