Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Karácsony előtt tele szatyrokkal szaladgáltunk. Csupa új kütyüvel és motyóval: telefonokkal, kávéfőzőkkel, könyvekkel, játékokkal.  Friss műanyag, bőr, fa illatuknál már csak a csomagolás volt újabb. Még a vállamat is sikerült meghúzni velük... Aztán persze majd kicseréljük. Talán azonnal, talán egy év múlva, amikor már van újabb. Bakelitet kazettára, kazettát CD-re, CD-t Blue Ray-re.

Lehet, vitatni, vajon milyen jellemre vall, ha az ember olvas a toaletten. Nálunk minden esetre mindig van egy-két havilap a mosdóban. Általában már unom a látványát a címlapnak, mire egy-egy lecserélődik. Pedig épp a héten rájöttem egy nagy igazságra: A frissnek csak a címlapját, az azon feltüntetett nagycímeket olvasom el, esetleg megnézem, milyen ruhák szerepelnek a divatrovatban. Aztán ahogy múlik az idő, úgy olvasok egyre mélyebbre. Akkor már megtalálom az értelmesebb és hosszabb riportokat is, a rejtvényeket, sőt néhány nappal ezelőtt a társkereső rovaton kuncogtam. Bár nem szép más bánatán mosolyogni, mégis olyan humorral találkoztam, amit a B.U.É.K.  műsorok sosem érnek utol. Átláttam a lap szerkesztését, a feldolgozott témák összefüggését, a benne írókra is tudtam már figyelni. Konklúziókánt rájöttem, hogy nem is baj, hogy csak havonta cserélődik a lap a mosdóban. Talán sose mennék mélyebbre, ha minden olyan gyorsan frissülne, mint a neten. Megelégednék a felszínnel, a képekkel, a szalagcímekkel.

Szendrő Szabolcs hegymászóval utaztam a minap. Mesélte, hogy nagyon szeret fényképezni, de ő bizony már nem fogja lecserélni a gépét digitálisra. Ami azért hátrány, mert így kb. 200 forintjába kerül minden egyes kattintás. Ugyanakkor élvezi azt, hogy csak egy-két hónap elmúltával tudja meg, vajon sikerült-e egy jót exponálni. Szeret vágyakozni. El is képedt akkor, mikor a barátja mesélte, hogy egy randistársa közölte, hogy ha két héten belül nem fekszik le vele, akkor fel is út, le is út. Hogy lehet így hosszú távra tervezni? - hangzott a kérdése ekkor már megérkezvén a Keleti pályaudvar közepére, ahol a rohanó emberek és mozdonyok között különös kontrasztot kaptak a szavai.

Nagyon tetszett a szájából ez a gondolat, hogy az emberek elfelejtettek vágyakozni. Valóban úgy érzem, hogyha mi nem kapunk meg valamit az első üzletben, akkor ahelyett, hogy sóvárognánk rá, elkezdünk frusztrálódni, stresszelni, önrombolni. Új függők lennénk? Új hatás, új élmény, új áru, új társ...új Istenélmény...?

Talán ezért vadulunk el a Bibliától is. Mert ez az üzenet ugyanaz 2000 éve. Ezt ismerték nagyanyáink is. Milyen lehetetlenül hangzik ez, hiszen mi közös van még a minket 3-4 generációval megelőző emberekkel? Használati tárgyaik szinte már régészeti emlékek, régiség boltokban lógnak, használhatatlanok. Mélyebbre kell menni, hogy az ember átélje az újat.

Meg kellene tanulnunk úgy olvasgatni a Bibliát (bocsánat a profán példáért) mint ahogy én a mosdóban a havilapot. A felszín után ugyanannak a szövegnek a mély értelméig kellene eljutni szépen idővel, türelemmel. De amint nem szól hozzánk, vagy másodszor látjuk ugyanazt a „címlapot", rögtön frusztrálódunk, és gyengülünk a hitünkben, a vallásgyakorlatunkban, az imáinkba vetett erőben. Türelmet, kitartást, állhatatosságot kell tanulnunk ahhoz, hogy Bibliaképessé váljunk.  Meg kell tanulni vágyakozni az isteni kijelentés után, a megértés után.

Arra gondoltam eltervezek egy igemeditációs menetrendet mindezek fényében. Egy hetes program egy adott ige társaságában, azzal párbeszédben, megismerkedve. Nem minden igére működnek a leírtak, hiszen nem húzhatóak skatulyába az igék. Nem mindnek van szereplője, kronológiája egyebek. Elsősorban a történetet elbeszélő részekre lehet alkalmazni.nap: elolvasom kétszer a részt, először csak gyorsan, majd akár hangosan, szépen hangsúlyozva, tagolva. Imádkozom megértésért, a szentlélek megvilágosításáért.

1. nap: nyelvtanilag elemzem a szöveget. nem kell részletekbe menően végigkutatnom a jelzők és határozók miben létét, de hogy a mondat mi állít pontosan, ki az alany, vagy kinek milyen jellemzője van, sokat segíthet a megértésben. Darabonként szabad elmeditálnom a szavakon, mi jut eszembe arról, például hogy „szelíd".
2. nap: felállítom a helyszínek és szereplők megjelenésének kronológiai sorrendjét. Megnézem a történet különböző szereplőit. Megpróbálom elképzelni őket kinézetükkel, belső tulajdonságaikkal, nézeteikkel és érdekeikkel együtt. Mintha csak egy regényben olvasnék róluk, vagy filmen látnám őket.
3. nap: az érdekek és nézetek mentén megtalálom a konfliktusokat, szembenállásokat, ellentéteket. Megpróbálok az emberek és szavak mögé nézni. (Nem baj, ha olyat is belelátok, amire a szöveg közvetlenül nem enged következtetni, sejtéseinket később a kommentárok vagy jóváhagyják, vagy felülírják, ám sokkal személyesebbé teszi számunkra a részt.)
4. nap: leírom a leszűrt élményeket, meglátásokat, megértéseimet az igéről. Objektíveket a szubjektívekkel együtt.
5. nap: keresek hozzáolvasási lehetőséget, akár kommentárt, akár az általam felfedezett témához kapcsolódóan. Szóba jöhetnek művészeti alkotások is, amelyek a témában mozognak: énekek, versek, filmek egyéb.
6. nap: leírom az egész heti benyomásokat, ahogyan alakult bennem az ige és üzenete/üzenetei. Ha azon az igerészen meditálok, amellyel a gyülekezetem is foglalkozik, akkor vasárnap van lehetőség egy egész istentiszteleten részt venni, ahol az igével foglalkozunk. Ez klasszul megkoronázhatja az eddigi foglalatosságunkat a résszel. A hét végén mindenképp nője ki magát imatémánkká a szakasz és a benne foglaltak.

Remélem sok izgalmas kalandban lesz részünk az ismerkedés során és sok új gondolatra, és kérdésre bukkanunk!