2011. december
42. szám
Igemeditáció gyertyákkal
1.
A társtalanság szomorú sors
Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is:
Prédikátor 4,7
Már vagy egy hónapja kajtattam meleg télikabát után. Mindig nagyon fázom.
Át-meg átfújtak a hideg novemberi szelek az átmeneti kabátom vékony szövetén. Dideregve baktattam plázából plázába, üzletből üzletbe egy meleg kabátot, egy kis melegséget keresve. Valamiért a mostani téli divat a vékony kabátokra esküszik. Van belőlük pufi, kámzsanyakú, átkötős, hajszálvékony irha, szinte az ujjam bőrredőit is érzem, amikor megdörzsölöm az anyagukat. Illúziónak is kevés ez mind. Vajon azért tervezték őket ilyenre, hogy állandóan a vásárlás óriási templomaiba meneküljünk a hideg elől? Végül találtam egyet, olyan nagykönyvit, A Kabátot. Úgy érzem, mintha legalábbis körbejártam volna azért a kabát-adta éppen nem-didergésért a világot.
Egy gyertya ég.
Melengeti a lángja a tenyeremet.
2.
Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.
Prédikátor 4,9
Az egyik barátnőm december elején ment férjhez. Amikor kis félcipőben, koktélruhában botladoztam a házasságkötő terem felé, mint az ifjú ara tanúja, borzasztóan aggódtam, hogy zörgősre fagy az egész násznép, különösen szegény barátnőm. Engem a fagyhaláltól éppenséggel óv az új szerzeményem, de velük mi lesz? Aztán ahogy a menyasszony megérkezett, és egymásra néztek a vőlegényével, megértettem: ők ma biztosan nem fognak semmit érezni a hidegből. Hogyan is érdekelhetné őket pár percnyi valódi hideg, amikor évek várakozása után immáron hivatalosan és örökké egymáséi lesznek? Két lángoló tekintet. A közösség egysége. Olyan melegség, ami csak a szeretetből nyerhető.
Egy gyertya, kettő.
Megmelengetem a másik tenyeremet is.
3.
A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
Prédikátor 4,12b
Körbeplázáztam a fővárost azért, hogy legyen egy kis melegség körülöttem ebben a hideg világban. Illetve pontosabban azért, hogy ne legyen hideg. Nincs a boltok által oly nagyra becsült vásárlóerőnek semmiféle melege – ami van, az még a hideg tagadásához is bőven kevés. Csak annak van igazi hőértéke, ha valaki önmagát adja – egy mosolyban, egy saját készítésű ajándékban, egy történetben, a házassági esküben. A minket belülről átjáró meleg interakciókból születik – ha valakit teljesen elfogadunk úgy, ahogyan ő adja magát. Ugyanis az elfogadáshoz ugyanúgy önátadás is kell. Olyan jó lenne adventben így, sóvárogva, szerelmesen várni Jézusra, mint egy menyasszony: Jövel, Uram! S tudni, hogy Jézus örül, és várva várja, hogy találkozzon velünk.
Egy gyertya, kettő, három.
Lépésről lépésre közelebb jön szerelmesünk.
Ha ideér, felszámolja a jeges űrt a szívünkben.
Ő a tökéletes fényesség.
Ő a tökéletes szeretet.
Jövel, Uram Jézus!
2. Bagdán Zsuzsanna - 2011-12-13 22:20:08
Kedves István,
a karácsony valóban nem a vásárlásról szól, de ez a cikk sem a karácsonyi ajándékvadászatról, sem pedig a magyar könnyűipar szomorú helyzetéről. Azért azt nem tagadhatja, hogy egy igazi, hagyományos, fehérre meszelt falú református templomba ilyenkor télen igenis kell egy jó meleg télikabát... Nem tudok olyan református templomot mondani, ahol árulnak télikabátot, nem is ezért járok oda. A plázába sem azért megyek, hogy imádkozzak. Más kérdés, hogy értem, hogy az a sok ember, akiket magam körül láttam, valószínűleg mást keres a bevásárlóközpontokban. Nekik írtam, hogy rossz helyen keresnek. Nem gondolom, hogy nézőpontjaink között bármiféle különbség lenne.
3. Nagy István - 2011-12-17 13:02:10
Nincs is... De azért szerintem a templomokban szoktak fűteni felekezettől függetlenül...
Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!
BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...
Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár
Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal
Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet
Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből
Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?
Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek
Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?
Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…
Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?
Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?
Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?
Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés
Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…
B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…
Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata
Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?
Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl
Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról
Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?
Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink
Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának
Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…
Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből
Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.
Látogatóink száma a mai napon: 2666
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57801965
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Nagy István - 2011-12-12 18:28:50
Mondjuk én a plázák helyett a templomba mennék...
ilyenkor meg főleg...
Egyrészt aki oda megy, az a külföld zsebébe adja a hasznot, másrészt a karácsony nem a vásárlásról szól. Bizony ám.
Valaki tud egy magyar multit mondani???
mert én nem...