belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Koczor Tamás

Jánostól Jézusig

Személyek, mozgalmak, üzenetek útján


Rogier van der Weyden: Keresztelő János

Keresztelő János személye ádvent idején kerül igazán a keresztyén igehirdetések homlokterébe. Érthető: ő a Megváltót beharangozó utolsó nagy próféta.
A kezdeti keresztyénség környezetében minden bizonnyal nagyobb szerepet kapott az ő mozgalma. Az evangéliumi történet negatív üzenetei talán éppen ezt hirdetik: Keresztelő Jánostól el kell jutni Krisztusig! Ebben az értelemben nem csupán egyik személytől a másikig, hanem az egyik gondolkodástól, mozgalomtól a másikig.
Lehet találni ehhez hasonló jelenséget még ebben a műfajban. Például Jézus elhatárolódik az esszénus szektától (Lk 14.5). Itt is két szellemi irány, életvitel, törvényértelmezés, kegyesség válik külön.
Ugyanígy könnyen lehet, hogy az evangéliumok szövegei Keresztelőről nem – az egyház által ma hangsúlyozott – pozitívumokról szólnak csak, hanem elhatárolódások, de legalábbis értékítéletek.
Ugyanezt látjuk Apostolok Cselekedeteinek abban a részében, amikor Pálék Efezusba érkeznek (18.24kk) Apollós, egy alexandriai zsidó után, aki maga is megrekedt Keresztelő János tanításánál. Akvila és Priszcilla segítik őt abban, hogy eljusson gondolkodásában Krisztusig. Az ő tanítványai azonban megragadnának a Keresztelő János-féle keresztségnél, és az ebből fakadó hitbéli gondolkodásnál, ha Pál nem beszélne a Szentlélekről nekik. Így válik egyértelművé az evangéliumok szándéka is, János Krisztushoz vezet ugyan, de figyelmeztet: akik Jánoshoz tartoznak, még nem keresztyének.
Ha ezeknek a történeteknek nem a dramatikus vonásait, hanem a kérügmatikus szándékait helyezzük előtérbe, akkor a komplex mondanivaló nem pusztán méltatja Keresztelő személyét, hanem az általa formált mondanivalót elhelyezi a maga helyére, alárendeli Krisztusnak. 

Keresztelő János szerepe 

Lukács evangéliumában találkozunk Keresztelő születésének történetével. Zakariás pap és Erzsébet fia, akinek érkezését angyal jelenti be. Van egy kis áthallás Ábrahám történetével. Egy öreg ember és egy öreg asszony, nincs gyermekük, de bejelentést kapnak arról, hogy hamarosan születni fog, nagy küldetéssel. Fontos a történetben, hogy már a magzatról azt halljuk, hogy dicséri a szintén magzat Megváltót, aminek az édesanyja szavakba öntött zsoltározása ad jelentést.
Eltérnek a vélemények abban, hogy vajon Keresztelőnek mennyi köze van a későbbiekben az esszénus szektához. Az öltözködése – a teveszőr ruha, a bőröv –, a táplálkozása – sáska és erdei méz – aszkéta életmódot feltételez. A pusztában való élés lehet eufemizmus is, amit az esszénusokkal kapcsolatban használtak. Mondanivalójának ereje nagyon is jellemző lehet egy elkülönülő vallási csoportra. Az Isten országának eljövetele központi helyen áll az esszénus tanításban, ennek fenyegető éle különösen is. A törvények kőkemény megtartatása éppen ezzel áll kapcsolatban.
A kapcsolódásokon túl nyilván találunk eltéréseket is Keresztelő János és a szekta magatartásában. Ezek közül a legfontosabb, hogy azt hirdeti, hogy a Messiás már itt van. Ebben van az ő valódi küldetése.
 „Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt mondom nektek prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.”(Mt 11.9-10)
Jézus nagy elismeréssel beszél Keresztelő János hírhozó küldetéséről, de csak erről:
Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.(Mt 11.11)
Mindezt akkor mondja, amikor Keresztelő már börtönben van, ahová Heródes vetette. Mielőtt kivégzik, elküldi a tanítványait Jézushoz azzal a bizonytalan kérdéssel, hogy ő-e a Messiás, vagy mást kell várni, azaz tévedés volt-e az egész.
Nem hiszem, hogy ezt az elbizonytalanodását az okozta, hogy szerette volna, hogy Jézus kimentse őt a börtönből. Sokkal inkább az, amit előtte olvasunk, hogy „a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről”, azaz Jézus cselekedetei nem feleltek meg az ő általa elvárt messiási magatartásnak.
Ez kikerülhetetlen ellentét. 

„Térjetek meg!” 

A tartalmi különbség érdekes módon egy azonos alakú mondatban érhető tetten leginkább. A két mondat Máténál így hangzik: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"  Az egyik a harmadik rész elején János szavaként, a másik a negyedik rész közepén Jézus szavaként hangzik el.
Első olvasatra úgy tűnik, mintha Keresztelő fogságba vitele arra ösztönözné Jézust, hogy folytassa ugyanazt a küldetést, amiben ő ellehetetlenült. A szélesebb vizsgálatban azonban kiderül, hogy Keresztelő ideje lejárt, és most kezdődik Jézus korszaka. Ez a váltás János teljes igehirdetését körülvette. Ő tudta, hogy neki bevezető szerepe van, Jézus lesz a lényeg, még ha ezt a lényeget talán máshogy gondolta is.
A korszakváltásban azonban a mondat jelentése is megváltozik. János azt mondja: változzatok meg, mert jön az Úr napja haraggal, a fejsze már a fák gyökerén van, és aki nincs készen, azt baj éri! Jézus pedig azt: eljött az Isten országa (bennem), ez akkora öröm, hogy meg tudja változtatni az életeket.
A két jelentés mögött természetesen ott van a küldetésük számtalan eseménye is, ami útjaikat jellemzi.
Ez érdekes hangsúlyeltolódásnak tűnik, de mi igazolja, hogy a két mondat valóban eltér, sőt ellentétes, vagy ez csupán a szeretetre éhezők belemagyarázása? Az igazolás egyik eszköze Lukács evangéliumából a názáreti prédikáció lehetne, de még erősebb János evangéliuma, ezért foglalkozzunk mi is ezzel! 

Jézus első jele János evangéliumában 

János evangéliuma elejének jellegzetessége a teremtés történetének idézése. Ugyanúgy kezdődik, „Kezdetben…”. A későbbiekben pedig az események naponként haladnak tovább, ezt mindig a „Másnap” szócskával indítja. Így a hetedik napon van a kánai menyegző története.
A zsidó gondolkodás szerint Isten a hetedik napon megáldotta a világot, akkor teremti a nyugalmat, teljessé teszi alkotását. János evangéliumában Krisztus első jelével megmutatja Isten szándékát. Történetének hetedik napjára helyezésével kiemelten hangsúlyossá teszi. Azt is lehet mondani, hogy ez a jel ugyanazt mondja, mint a szinoptikusoknál a „térjetek meg…” kezdetű mondat.
Miről szól a kánai menyegző? A zsidóságban a lakodalom a tiszta, felszabadult, végtelen öröm szimbóluma. Ez az öröm elromlik. Jézus csodája visszaadja az elvesztett örömöt. Az első megszólalása az, hogy Isten azt szeretné, ha az emberek öröme határtalan lenne.
Ha ez rímel a szinoptikusoknál megjelenő első mondatra, akkor ott is az öröm válik motívummá. Ez választja el Keresztelő mondatától, ami a félelem motivációjára, de legalábbis a teljesítmény orientációjára épül. 

Jánostól Krisztusig 

Hogyan találkozik ez mai keresztyén életünkkel? Elsődlegesen természetesen a keresztség összefüggésében. Ha megkérdeznénk gyülekezetei tagokat, hogy a felnőtt- vagy gyermekkeresztség pártján vannak-e inkább, nagyon sokan választanák a felnőttkeresztséget. Ez egy missziói szempontokat szem előtt tartó egyházi életben természetes, hiszen a gyerekkeresztség a népegyházi formában válik gyakorlattá. Ott a keresztyén családok mintegy hordozzák a gyermeket a hitben. A felnőttkeresztség erősítői azt hangsúlyozzák, hogy addigra az ember már kész elköteleződni a keresztyénség iránt. Ez a tudatosság teszi őt valódi gyülekezeti taggá. Ez a misszió tapasztalata.
A felnőttkeresztség kísértése a teljesítmény. Már elég érett – kiforrott, tanult, hívő, bűnbánó – vagyok, hogy megkeresztelkedhessek. Az ember döntése válik meghatározóvá. Éppen úgy, mint Keresztelő Jánosnál a Jordán mellett. Aki elérte azt, hogy bűnbánattal készül Isten országára, az bemerítkezhet. Jöjj és dönts a bűnbánat mellett!
A gyerekkeresztséget úgy kapja az ember, hogy semmit nem képes érte tenni. Ebben az állapotában fogadja el őt Isten. Ez az elfogadás válik később kiindulóponttá. Éppen úgy, mint Jézus mondanivalójában. Öröm közeledik, akár tudtál eddig róla, akár nem, ez a tiéd. Ez majd megváltoztatja az életed.
A keresztyénség tehát nem beszélhet úgy a keresztségről, mint azt elért eredmények jutalmáról, a törvény teljesítéséért kapott kitüntetésről, hanem csak úgy, mint ajándékról, amiért semmit nem tett és nem is volt képes tenni.  Mivel keresztelünk felnőtteket is, ezért őket arra próbáljuk rávenni, hogy fogadják úgy ezt a szentséget, mint a kisgyermekek.
A keresztségről alkotott képünk határozza meg az Istenhez való közeledésünk minden formáját. Az, amit megtérésnek nevezünk, nem más, mint annak felfedezése, hogy adósságunkat elengedték, hogy Atyánk nem szörnyeteg, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem hazaváró apánk. Ennek a drámának átélése vezet minket ahhoz a meghatott élményhez, ami teljes megváltoztatja sorsunkat.  

„neki növekednie kell” 

Keresztelő János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal arról, hogy mi módon fogadja el Isten az embert. Ezután azt olvassuk, hogy – talán a vita hevében – az odaérkező Jánosnak elpanaszolják, hogy Jézus keresztel. Azaz Jézus máshogy hirdette keresztségével ezt az elfogadtatást. Keresztelő zseniális mondata – az égitestek haladását idéző szavakkal – rendezi el az akkori szellemi harcot: „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”
Mintha a keresztyénség mai belső vitáit hallanánk: kell-e teljesíteni valamit, vagy sem? Persze nem vagyunk a törvény emberei, nem akarunk cselekedetek rabjai lenni, hiszen keresztyének vagyunk. Az érdemszerző jócselekedetek ellen tiltakozunk is, de a protestáns keresztyénség sem lehet meg egy-két előírás nélkül. És burkoltan, minden félrevezető címkét levakarva beúsztatjuk szívünk szeretett rendjét, a törvény gyilkos betűjét Krisztus tanításába. Mi,mai NagyInkvizítorokmegpróbáljuk kijavítani Jézust talán éppen a letűnni vágyó Keresztelő Jánost előhozva a sírból, hiszen ki gondolhatná, hogy az örömöt lehet cselekvési, életvezetési motívummá tenni.
Barth Károly szerint a Nagy Inkvizítor jelenet igazi feloldása, hogy Krisztus megcsókolja a Nagy Inkvizítort. Bár hangozzon el a figyelmeztetés, hogy Keresztelő János mozgalma ma is él az egyházban, hogy könnyebb őt választani, mint Krisztust, és sokan meg is teszik, aközben lássuk meg az őt tagadókat is megcsókoló Krisztust mindenek fölött.

Hozzászólások

1. Dusicza Ferenc - 2012-01-08 12:06:28

Ez jó írás


2. SZAKOLCZAINÉ GÁL ÉVA - 2012-01-26 08:42:35

Sokat kaptam ettől a gondolatmenettől.

Köszönöm.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Boldogabb Új Évet?
Min múlik 2012?

Imahét

Dr. Tokics Imre
Veszteség?
Változás amit Jézus hoz

Dusicza Ferenc
Lett-e Békességed?
Megjelenik a zárt ajtók mögött

Khaled A. László
Látható és hallható
...nem lehet kisebb küldetésünk.

Makláry Ákos
Az apostolok közösségéről
Kell-e szebb érv?

Várady Endre
Felnőni Jézushoz?
Az egyenes út a legrövidebb

Réz-Nagy Zoltán
Egy hét ima
Melyik az eredeti, kell-e eredeti?

Hegyi Balázs
Közösen forgatott ceruza
Tovább...együtt?

Gondolkorzó

Dull Krisztina
Külföld pro és pro?
Kérdés a magyar pályakezdés örök dilemmájáról

Felszín

Pete Violetta
Fék, kuplung, vissza kettes!
Kivel ildomos tartani az iramot?

Szakács Gergely
Lassíts!
Van, amit nem lehet száguldozva…

Magasság

Király Levente
A másfajták és az egységkörök falva
Szekértáborok az ökumené körül

Tóth Sára
Lehet-e változni?
Az igazi növekedés csendes és észrevehetetlen

Mélység

Bölcsföldi András
A hivatal esete a birodalmi lépegetővel
avagy megrögzöttségeinkről és a megújulás akadályairól

Miklya Luzsányi Mónika
Visszakapcsolás
Az elengedés művészete a gyereknevelésben

Teljesség

Koczor Tamás
Jánostól Jézusig
Személyek, mozgalmak, üzenetek útján

Üzenet

B. Tóth Klára
Almás pite a lélek mérlegén
Kell-e részecskegyorsító ahhoz, hogy észrevegyük Istent?

Süll Mária
Most már indulhatunk
Időtlenség és Időhiány összevesznek

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Egy haldokló angyal
Biutiful – az élet tökéletlen szépség

Hancsók Barnabás
A változás szélcsendje – Moszkva tér
Segített-e Széll Kálmán?

Miklya Zsolt
„Ott jön az álomlátó!”
Perspektívaváltó színek és álmok – Ferenczy Károly József-vásznáról

Riport

Hajduk Zsófia
Amikor elmarad a gyermekáldás
Történet a gyermekvárásról az Istenbe vetett bizalom tükrében

Látogatóink száma a mai napon: 13699
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57512244

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat