belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Bölcsföldi András

Három királylány

Hogy legyünk társak a társtalálásban?

A cím kísértetiesen hasonlíthat arra az általam is elismert és támogatott mozgalomra, amelyet Három Királyfi – Három Királylányként ismerünk. S nem is egy mesének a szereplőit szeretném ideidézni, bár ez nem áll távol a cikk szellemétől.

Van nekem három igen jó ismerősöm. Huszonéves lányok. Nevezzük őket Ágónak, Gyöngyinek és Borsinak. Mindhárman egy osztályba jártak, méghozzá jó nevű református gimnáziumba, tanítottam is őket, és csodák csodája még utána is megmaradt a kapcsolatunk, sőt még talán javult is, mert a hivatalos hittantanári státusz elmúltával egészen jó, mondhatni baráti viszonyt ápoltunk, sőt az év egy-egy részét (ünnepek, nyári napok, szilveszter) még együtt is töltjük. Egy ifikörbe is jár(t)unk, így hitbeli fejlődésükre, újabb-újabb megvilágosodásaikra és kóborlásaikra is rálátással maradtam.

Mindhárom leányzó meglehetősen szép, csinos, arányos, diplomá(ka)t szereztek, nem ejtették a fejükre őket és jól elboldogulnak az életben. Van munkájuk, családjukkal jóban vannak, van baráti körük. Tudtommal nem drogoznak. És még egymással is jóban vannak.

Egyetlen hiányt fedezhetünk fel csak életükben, ez pedig a társ. Nem mintha ezen a téren semmi mozgás nem lenne életükben, vagy folyamatosan ezzel foglalkoznának, vagy fölöttébb neki lennének búsulva, ahogyan Erdélyben mondanák.

Voltak komolyabb és reményteljesebb kapcsolataik, de így 25 és 30 között jelenleg nincs kilátásban, hogy bármelyikük esküvőjén végre táncolhatnék egy jót. És kötelezően sem írom le azt a műszót, amelyet amerikaiul ejtünk és írunk, s amivel a magányos, harminc körüli női létformát és életérzést szoktak jellemezni. Mert nem azok. 

Az én kérdésem az, hogy vajon miért nincs társuk? Ez az én dilemmám, nem az övék. Máshogyan feltéve a kérdést, hol vannak (fizikailag, lokálisan és egyáltalán) azok a korosztályos fiúk, akik hozzájuk illenének. Vannak? Nincsenek? Léteznek? Elbújtak? Szóval van-e olyan tér, közeg a református egyházban, ahol ilyen és hasonló korúak megismerhetnék egymást. Akik tudatosan szeretnének hívő lányokkal ismerkedni. Vagy a lányok túl képzettek? Túl csinosak? Túl igényesek, hogy esetleg diplomás, dolgos (normális) és még esetleg rendes és hívő fiút találhatnának? Aki még esetleg jóképű is?

Mi az, ami mindebben az én szerepem, hibám? Esetleg felelősségem. Nem valamiféle egyházi kerítésre gondolok. Sokkal inkább arra, hogy mi az, amit én képviselek, sugallok, amire hivatkozom a társkérdéssel kapcsolatban. Nem gondolom magamról, hogy túlságosan merev lennék e területen, s azt sem, hogy rissz-rossz tanácsokat adnék bárkinek is. Sok jegyespárt igyekeztem becsülettel felkészíteni a házasságra még azzal együtt is, hogy az együttélésre vonatkozó tanácsaim többnyire már későnek bizonyultak.

Mit rontunk el (mi lelkészek) ezzel kapcsolatban? Felelősek vagyunk egyáltalán? És most ne különböző fokozatokra gondoljunk csupán, hogy még azt is mi mondjuk meg egy párnak, hogy mikor foghatják meg egymás kezét. Nem a kegyességbeli különbségekre gondolok. Mit közvetít a személyiségünk, a társunk, a házasságunk másoknak?

Van-e egészségesen megélt párkapcsolat? Jó minta a fiatalok előtt? Egy családi ebéden végigelemeztük családunk tagjait, és megállapítottuk, hogy szinte nincs is benne normális. Jellemző ez?

Nem csak a közvetlen tanításról beszélek, mert abban szerintem még nagyjából egységesek is vagyunk talán az egyházban. Mit közvetítünk a fiatalok felé? Többször találkoztam már azzal, hogy valaki a saját szüleinek vagy rokonainak a rossz házassága miatt nem vágyik a szent kötelékre. De ha lelkészek nem egészséges családi életére gondolok (és most is ne a bűnökre gondoljunk elsősorban, mert az nyilvánvalóan gáz, hanem a „normálisnak” tartott lelkészi attitűdre), akkor már van min gondolkozni. Amikor a szolgálat megelőzi a családot, a gyülekezet legyőzi a harmóniát, az elvárások pedig torz családmodelleket szülnek. Mert az sem egészséges hogy a lelkész gyermeke eljön ugyan az istentiszteletre, de a karzaton indiánregényt olvas (és nem Winnetou a tettes!), de az sem, hogy az esperes gyermeke úgy emlékszik édesapja hivatali idejére: „nem volt apánk”, vagy időpontot kérnek a gyerekek a lelkésztől (aki egyben az apjuk is), mert úgy látják, hogy akkor ők is bejutnak hozzá. Ismerek olyan lelkészt (+család) is, aki évekig a gyülekezettel együtt ment szabadságra (?), majd sokkal később jött rá, hogy az azért mégsem ugyanaz.

Elkanyarodtam kicsit az eredetei témától, ami csak annak a bizonyítéka, hogy mennyire szerteágazó ez a terület. De most csak magamról szeretnék írni, a saját dilemmáimról. Szóval hol vannak a fiúk? Miért társtalan a három lány? Hol vannak a királyfiak? Mit tehetek én? Mi a szerepem? Hogyan lehet ezt a kérdést egészségesen tálalni? Hogy ne az a kérdés legyen az ifi fő kérdése, hogy elmehet-e valaki a Szigetre? Mint korábban a diszkóba? Alhat-e egy keresztyén fiú és egy lány egy sátorban? Mindenki csak egy társsal próbálkozhat és azt várja meg? Máshogy kellene feltenni a kérdést. De hogy? 

Ez a cikk minden látszat ellenére nem a három lányról szól. Nem félek attól, hogy Ágó, Gyöngyi vagy Borsi ne találna társra. Bízom benne, hogy megtalálják a maguk társát, és aztán mehetünk a táncba. Inkább az kérdés, hogy én mit tehetek. Mit tehetünk? Hogyan tudjuk ezt a kérdéskört egészségesen kezelni? Hogy a királyfiak találják meg a maguk királylányait és ne fordítva. De ahhoz fel kellene szerszámozni az állítólagos királyfiaknak. És el kellene indulniuk. Hogy kezdődhessen a tánc.

Addig pedig maradnak a kérdéseink.

 

 

Hozzászólások

1. Adamek Norbert - 2012-09-06 12:00:37

Ez elég erős probléma. Az elmúlt pénteken ifin 17-en voltunk velem együtt, ebből 16 lány. Azaz én képviseltem egyedül az erősebb nemet. A lányok csinosak, szemtelenül fiatalok (jórészt 16 évesek) és mégsem jöttek még a közelbe sem a fiúk. Márpedig először meg kéne jelenjenek... S persze igyekszem becserkészni a srácokat, de komolyan - ha a 16 év környékén lévő fiúkat a lányok nem vonzzák, akkor mi? Persze 26 körül is kérdés ez: ha a csinos, értelmes lányok nem, akkor mi? Fiúk vagy matchboxok?

Bevallom, hogy fogalmam nincsen, mit tudnék én tenni lelkészként. A srácok fejét nem tudom átprogramozni, hogy 25 évesen keressél már magadnak nőt és ne játsszál 30 éves korodig, mint egy dedós, akinek még mindig anyu főz és akire még mindig anyu mos (Mama Hotel-jelenség)!

Csak figyelni tudom az eseményeket és örülök az örülőkkel, sírok a sírókkal. Nem látom, hogy bármi más módon felelősségem lenne, hacsak az nem, hogy amennyire hatással tudok lenni rájuk, az ifis közösségbe hívok fiúkat.


2. Pete Violetta - 2012-09-07 09:53:50

Azt azért szerintem fontos meglátni, hogy a tipikus bibliaóra szerű ifi, amikor ülünk és beszélgetétünk az elsősorban lány dolog. Főleg ha érzelmeket, meg saját tapasztalatokat is osztunk meg. Kérdés nekem, ha templomi számháborút, horgászatot, vagy bobozást hirdetünk, akkor sikerül-e őket megmozdítani?


3. Török Ágnes - 2012-09-08 18:17:14

Meg kell keresni őket, mint sz elveszett bárányt a példázatban. Sajnos annyit változott a világ, hogy az egyet kell bezárni és 99-et kell megkeresni... Nagyon rossz mentális állapotban vannak általában azok a megmaradt egyszemek is...

Aggszűz-sorsra vannak kárhoztatva, akik nem veszik észre, hogy el kell indulni. Misszionálni, lelkigondozni a neten, a bulikban, a játékbarlangokban, a gólyatáborokban (ahova épeszű egyetemista nem megy el), addiktológia, drogrehab, hajléktalanszálló... Aki másra vágyik, lemondhat a kapunyitási pánikról, kezdheti rögtön a kapuzárásival...

Ha felütöd az Újszövetséget, rájössz, Jézusnak nem volt gáz az elveszettekkel bajlódni...

Kedveseim! Irány a bozótos! :)

Ja, és nem én vagyok durva, hanem a helyzet...


4. Hegedűs Márk - 2012-09-19 00:58:21

Ágót, Gyöngyit, Borsit és a sorstársakat tárt karokkal várja a "Hozzunk össze 100 megtért református szinglit" blog&kezdeményezés.

A probléma tapinthatóan korprobléma, ennek ellnére, több mint 1 év alatt még nem jött össze 100 érdeklődő - persze van egy (szerintem) jelentős réteg, aki óckodik az internetes és/vagy szervezett párkereséstől).

A másik sokkoló dolog pedig az, hogy a meglévő jelentkezők 2/3-a nő.

A blog: http://szazszingli.blogspot.hu/
Parókiás cikk: http://www.parokia.hu/beszamolo/mutat/89/


5. D K - 2012-09-24 23:42:13

Várom, hogy kezdődhessen a tánc...

Egy királylány


6. Kovács Ági - 2012-10-19 20:22:34

ez a cikk szuper

pont ezeket a kérdéseket szoktam feltenni magamnak, barátaimnak

nem szeretnék őszinteségemmel megbotránkoztatni senkit és természetesen a felvetésemre vonatkozik az is, h akinek nem inge...

azt tapasztaltam az ifi közösségekben, h valamiért olyan fiúk vannak jelen, azok a fiúk tagok, akik bátortalanok, félénkek ... tapasztalatom szerint sokszor szélsőségesek

nem találkozom ilyen helyeken: karakán, szókimondó, bátor + jólöltözött igényes fiúval/férfival

ez az igazság, legalább is az én észrevételem

azért mertem ilyen őszintén leírni problémámat, mert a cikk szerzője is nagyon őszinte volt, kimondta, amit és ahogyan gondolja

szép napot:ági



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. július 20., péntek,
Illés napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A bizonytalanság dicsérete
Kreált kapaszkodóink és a valóság

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Három királylány
Hogy legyünk társak a társtalálásban?

Felszín

Székely Tamás
(Be)biztosítások
Megváltható nyugalom

Pete Violetta
Az üres befőttes üveg és az idegen szilva
Városba szakadt vidék, jelenbe szakadt múlt

Miklya Zsolt
Jeles napok
Születésnapodat várjuk...

Magasság

Tóth Sára
A bizonytalanság kora
A kereszténység felnőtté válása

Miklya Luzsányi Mónika
Múltvesztett nemzedékek
Búsongás és felelősség

Mélység

Moldován Norbert
Néma-téma
Ki beszéljen a szexről keresztény fiataljainkkal?

Teljesség

Koczor Tamás
Illés és a hollók
Egy pakli kártya mellől…

Szakács Gergely
Lesz ez még így se!
Harcban a ráhagyatkozásért

Üzenet

Pete Violetta
Az az egy
Feláldozandók

Thoma László
Burokszótár
Az életünket körülvevő

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A komfortérzet kalitkájában
Bűn és bűnhődés Woody Allen módra

Bradák Soma
Kerülőutak nélkül?
Amerikai szépség és isteni gondviselés

Hancsók Barnabás
Butaságból jeles
Egy égető társadalmi probléma könnyfakasztó feldolgozása filmen

Kitekintés

B. Tóth Klára
Biztonságos otthon
Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc

Szakács Gergely
Hit és vallás: mankó vagy erőforrás?
A labilis ember kapaszkodója Isten?

Látogatóink száma a mai napon: 3762
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 41113443

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat