Korábbi számok Szerzőink

Bemutatkozást írni nem is olyan könnyű. Az ember szeretne szerény lenni, így legyárt egy klasszikusan semmitmondó szöveget, tele kegyes közhelyekkel. Nem tetszik.  Kitörli.

Akkor legyen valami egyedi. Elkezd kissé ködösen, negyedik szám ötödik személyben beszélni magáról, s közben rájön, hogy ezzel csupán másokat utánoz, akik szintén egészen egyedi bemutatkozást akartak magukról írni, így mindannyian meglehetősen hasonlót alkottak. Mi szükség egy sokadikra?  Ez sem jó, kattintás, kuka.

Mire kíváncsiak az olvasók?  Hány éves vagy, hol dolgozol, miért kezdtél el írni? Olyan családból származol, ahol kétszáz évre visszamenőleg mindenki lelkész volt, vagy az édesapád szobafestő, édesanyád takarít? Ötgyermekes mintaanya vagy, vagy Pál apostol intelmeivel takarózó, savanykás hajadon?

Van-e három diplomád, két munkahelyed, ismernek-e országszerte, tagja vagy-e nyolcféle missziónak és bizottságnak, hány helyen vagy egyszerre önkéntes, segítő és oszlopos tag? Vagy csupán a léggömbgyárban vagy betanított lufihámozó? Mind-mind egy-egy szempont, ami alapján reális vagy éppen teljesen téves képet lehet alkotni rólad és az írásaidról.

Szabad csak annyit mondani magamról, hogy írok, mert az Úristen úgy látta jónak, hogy adott a kezembe billentyűzetet, fejembe gondolatokat, és készséget, hogy ezeket másokkal megosszam?