Az Abonyi Gyülekezet rövid története
Abonyban már a Reformáció kezdetén, Szegedi Kis István hatására kezdett el formálódni a református gyülekezet. A település ekkor még kis létszámú volt, de templommal – akkor még római katolikussal – már rendelkezett. A török által lakott szolnoki vár közelségéből adódó állandó fenygetettség miatt azonban a hívek elhagyták a települést, és a templomot. A később visszatérő lakosság már jórészt a Cegléden és Nagykőrösön is munkálkodó prédikátorok hatására a református hitet felvéve tért vissza. Így a gyülekezet megalakulása 1526-ra tehető. Első állandó prédikátora Gyömörey (vagy Gömöri) István volt 1625 és 1652 között.
Néhány évtized elteltével a római katolikus lakosság szaporodásával egy ideig közösen használták a templomot, majd 1740-ben végleg visszakerült az ő tulajdonukba. Ám csakhamar épült református templom is. A szaporodó és erőre találó gyülekezet egy fatemplomot épített, mely az ellenreformáció idején tűz martalékává lett. Ez a templom azonban nem múlt el nyomtalanul, mert a gyülekezet megmentette belőle a jobbágypadokat és ékességét, a festett kazettás mennyezet egy részét, mely ma is a karzatok alatt látható.
A gyülekezet adakozó lelkülete vitte előrébb az egyházközség ügyét. II. József türelmi rendelete után, Imre János jómódú jobbágy nagylelkű telekadománya helyet adott a templom épületének, az őt követő időkben is nyitott meg szíveket Isten Igéje nem csak a templom építésének teherhordozására, hanem állandó, helyben lakó lelkipásztorok fenntartására is. Így vált lehetővé, hogy a legnehezebb időkben is volt igehirdetője, őrállója gyülekezetnek.
A lelkészek mellett az egyik legjelentősebb őrálló, a Sepsi-Rétyről származó Antos János 1848-as táborkari alezredes volt, aki hosszú ideig töltötte be, nem csak az Abonyi Ekklézsia, hanem az Egyházmegye gondnoki tisztét is. Nemesi származása nem tette gőgössé, és nagyon sokat tett a református gyülekezetért. Példát mutatott a tehetősebb presbitereknek, gyülekezeti tagoknak, hogyan segíthetik egyházukat. A ma is használatban lévő klenódiumok egy része is az ő adományából maradt ránk. Rajta kívül természetesen az ősi családok, mint például a Szabó, Varga, Kássa, Magyar, Dobozy, Györe, Kiss, Halasy családok is szívükön viselték Isten országának építését.
A hitélet pezsgő volt az egykori esperesi székhelyen, a megszokott vasárnapi istentiszteleteken és bibliaórákon túl vasárnapi iskola, KIE és Lórántffy Zsuzsanna nőegylet is végezte szolgálatát, de amellett nagy gondot fordítottak a kulturális életre is, hiszen nem csak iskolát működtetett a Református Egyházközség, hanem zeneiskolát is. Ennek köszönhetően elkezdődtek a hangversennyel egybekötött tea-estek, amelyek a mai szeretetvendégségek előképei lehettek. A rendszerváltás után azonban ezek az oktatási intézmények állami fenntartásban maradtak.
Ma az egyházközséghez tartozik szórványként a nagy múltú, egykor szintén esperesi székhelyként működő Vezseny község református gyülekezete, illetve ennek szórványa, Tiszajenő reformátussága.
Gyülekezetünk igyekszik eleink példáját követve méltőképpen őrizni és tovább adni örökségét, és legjobb tudásunk, tehetségünk szerint gyarapítani közösségünket léleben, erőben, ismeretben, s hisszük, hogy ezzel Isten országát is növelni tudjuk a Szentlélek segítségével.
Hadd áljon itt egyházközségünk egykori presbiterének gondolata, akinek neve nem, csupán bölcs mondása maradt ránk: "A jóakarat kevés, ha áldás nincs! Ha áldás van, minden van!"
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 6, összesen: 22286