Március 1

Öröm a kivetettnek

"Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik
gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa
meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent
vallanak" (Ézs 66,5).

Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez
szól ezer közül, de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja
felvidítani. Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek
igazságtalanul kitaszítanak. Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!
Ez az Ige azokhoz az igazán kegyes emberekhez szól, akik őszintén
félik az Úr Igéjét. Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és
szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. Milyen nagy keserűség
lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket, és ez
éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében
történik. Mennyi segítséget kap az ördög Isten nevében"! Milyen ravasz
az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen,
és így marása még mérgezőbb legyen.
Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra
értük. Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz
az istenfélő ember számára, az üldözők "azonban szégyent vallanak".
Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik
kigúnyolnak!


Március 2

Adj, de feltűnés nélkül!

"Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami
titokban történik, megfizet neked" (Mt 6,3-4).

Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek,
hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már
megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer
kapjanak valamit.
Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt
is. Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a
szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit
is ebédeltünk. Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni:
"milyen nagylelkű voltam!" Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát,
mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. Áldott az az ember, aki
titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében. Olyan
ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a
királyok lakomája. Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még
ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.
Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók
jutalmáról. Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a
legjobb lesz. Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az
örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.


Március 3

Nem hagy elveszni

"Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved
leszálljon a sírba" (Zsolt 16,10).

Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes
mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás
állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. Ezúttal
azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném
felhívni.
Bánatunkban vagy bajunkban szellemileg nagyon mélyre süllyedhetünk,
szinte úgy érezhetjük, mintha a pokol mélyére zuhantunk volna, de Isten
nem engedi, hogy ebben az állapotban maradjunk. Azt gondolhatjuk, hogy
szívünk, lelkünk, tudatunk szinte már a halál kapujában van, de Isten
nem engedi, hogy ott maradjunk. Elalélhat bennünk a reménység és az
öröm, de nem süllyedhetünk le a végső romlásba, sem a fenyegető
kétségbeesésbe. Nagyon mélyre zuhanhatunk, de nem mélyebbre annál, amit
az Úr megenged. Egy időre belekerülhetünk a kétségek börtönébe, de nem
veszhetünk el benne. A reménység csillaga mindig ott ragyog az égen,
még a legsötétebb éjszakában is. Az Úr nem feledkezik meg rólunk és nem
szolgáltat ki az ellenségnek. Ezért legyünk jó reménységben. Az vigyáz
ránk, akinek irgalma végtelen.
Egy biztos: A halál, a kétségbeesés és a sötétség világából életre,
szabadságra és világosságra támaszt majd fel minket.


Március 4

Dicsőítsük Istent!

"Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek" (1Sám 2,30).

Életem fő célja, viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése?
Ha így van, akkor Ő is �dicsőséget szerez" nekem. Esetleg az emberek
egy ideig nem becsülnek, de Isten nagyon hatásos módon tisztességet
szerez majd nekem. Aki kész a gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten
akaratára figyelve teszi, az végül bizonyosan elnyeri a mennyei
dicsőséget.
Éli nem dicsőítette Istent házanépe jó igazgatásával, fiai sem
dicsőítették Istent szent hivatásukhoz méltó viselkedéssel. Ezért az Úr
sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette családjuktól a főpapságot,
és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává (urává). Ha azt akarom,
hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat. Isten
olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de
azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely
csak Tőle származik, azok számára tartja fönn, akik szent
engedelmességgel csak Őt akarják dicsőíteni.
Mit tehetek ma, amivel dicsőíthetném az Urat? Dicsőségét
szolgálhatom bizonyságtétellel és engedelmességgel. Dicsőíthetem
vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal. Csöndesedjünk el és
gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar szerezni
nekünk.


Március 5

Áldás a házra

"... az igazak lakóhelyét megáldja" (Péld 3,33).

Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten
védelme alatt áll. Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája,
és mennyei világosság sugárzik benne. Főhelyen van benne a családi
oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét.
Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon
nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ.
Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő
ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat
egy egész házra. Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és
felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik �igazak" az Ő szemében,
mert kegyelme már megigazította őket. Szeretteim, fogadjuk be az Úr
Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek és akkor igazán
áldottak leszünk.
Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi
munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban,
egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis
életet nem tudja megáldani.


Március 6

Megőrzi az árvát

"Csak nálad talál irgalmat az árva" (Hós 14,4).

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban.
Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép
Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója. Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már
mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti
le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az
árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk.
E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva
lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet
tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban
elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom.
Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a
helyzetük, mint az árváknak, ezért ők is gazdagok Isten oltalmában.
Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi
pártfogónk volna, de nincs Istenünk. Fájdalmas dolog elveszteni egy
hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom
forrása, addig nem vagyunk igazán árvák. Legyen a mai Ige vigasztalója
minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs
földi támaszuk. Uram, hadd találjam meg Nálad az irgalmat! Minél
gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék Benned,
szerető szívedben bízni.


Március 7

Megszabadulva a bilincsektől

"Kiszabadítja a foglyokat az Úr" (Zsolt 146,7).

Ki is szabadította őket! Gondoljunk csak a Bibliában leírt számtalan
szabadulásra. Meg tud szabadítani most is. Szava letöri az
ércbilincseket, pillantása felnyitja a zárakat. Megteszi ma is. Ezernyi
helyen jönnek elő a megkötözöttek a fényre és a szabad levegőre. Jézus
Krisztus ma is szabadságot hirdet a megkötözötteknek. Ebben a
pillanatban is nyílnak ki börtönajtók és hullanak a földre a bilincsek.
Téged is örömmel megszabadít, drága barátom ha most a szomorúság, a
kételyek vagy a félelem rabságában szenvedsz. Jézus Krisztus számára
nagy öröm, ha megszabadíthat téged. Nem neked kell leráznod a
bilincseidet: az Úr maga végzi ezt el. Csak bízzál benne, és Ő lesz a
szabadítód. Higgy benne akkor is, ha most még csak a kőfalakat és a
bilincseket látod. A Sátán nem tarthat fogva, a bűn nem láncolhat meg,
még a kétségbeesés sem kötözhet meg, ha te most hiszel az Úr Jézusban,
szabadító kegyelmében és a téged megmentő erejének hatalmában. Éppen
akkora öröm Krisztus számára, ha megszabadíthat, mint amekkora a te
örömöd lesz, ha egyszer megszabadulsz.
Dacolj az ellenséggel és legyen ez az Ige a szabadulás éneke
számodra: "Kiszabadítja a foglyokat az Úr".


Március 8

Áldott lesz mindened, amid van

"Áldott lesz kosarad és sütőteknőd" (5Móz 28,5).

Az engedelmesség áldottá teszi mindazt, amit szorgalmunkkal
megszereztünk. Amit azonnal felhasználunk, mint a friss gyümölcsöt,
éppúgy áldott lesz, mint tartós használati cikkeink. Lehet. hogy csak
kevés javunk van és a jövedelmünk is kicsi, esetleg sovány reggelivel
indulunk munkába és szűkös ebéd vár hazatérésünkkor, mégis jó dolgunk
lesz, mert Isten a kosarat áldja meg. Ha csak egyik napról a másikra
élünk, akkor is éppoly jól megy sorunk, mint Izráelnek a pusztában,
ahol az Úr úgy tartotta el népét, hogy mindig csak egy napra való
mannát adott nekik. De mi másra volt szükségük? És nekünk mi másra van
szükségünk?
Ha pedig bőségesen vannak javaink, mennyivel inkább szükséges, hogy
az Úr megáldja őket! Hiszen ha többünk van, mennyi gondot okoz a dolgok
beszerzése, megőrzése, kezelése és felhasználása. De ha nincs az Úr
áldása javainkon, akkor egyszer csak javaink lesznek úrrá a szívünkön,
valósággal bálványainkká válnak, és a velük járó gond felemészt
bennünket.
Urunk, áldd meg földi javainkat! Add, hogy a Te dicsőségedre
használjuk fel azokat! Segíts, hogy a világi dolgoknak ne
tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget, és a keresztyén életünk ne
kerüljön miattuk veszélybe.


Március 9

Imádság békéért

"Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek
benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől
függ a ti békességetek is!" (Jer 29,7).

A fenti igevers alapelve értelmében mindnyájunknak, akik az Úréi
vagyunk, tehát jövevények és idegenek e világban, azon kell
�fáradoznunk", hogy a nép, amely között lakunk, békében és jólétben
éljen. Különösen azért kell közbenjárnunk, hogy saját népünk és
városunk legyen áldott. A hazájáért való komoly könyörgés igenis illő a
hívő emberhez.
Buzgón imádkozzunk otthonunk és tágabb értelemben vett környezetünk
számára a béke nagy ajándékáért. Ha véres viszály támadna utcáinkon,
vagy idegenek törnének katonáinkra, az siralmas volna számunkra is:
ezért imádkozzunk a békességért és buzgón fáradozzunk is érte.
A mi nyugodt életünk is a nemzet békéjétől függ, ezért az nagyon
kívánatos számunkra, hiszen csak így tudjuk gyermekeinket az Úr
félelmében nevelni és az evangéliumot minden akadálytól mentesen
hirdetni. Ezért könyörögjünk ma és ezután is gyakran országunk
békességéért. Valljuk meg népünk bűneit, kérjük azok bocsánatát és az
Úr áldását népünkre, a Krisztus Jézusért.


Március 10

Világosságban járni

"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon
a sötétségben" (Jn 12,46).

Ez a világ sötét, mint az éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy
hit által világosságunk legyen és ne maradjunk tovább az emberiség
többi részét beborító sötétségben.
Az "aki" szónak igen tág az értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt.
Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk többé a halál árnyékának
sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg fényére,
amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a
világosságra?
Olykor egy-egy felhő eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban
hiszünk, nem kell sokáig sötétségben maradnunk. Ő azért jött, hogy
mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha hitben járunk, jogunk
van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért jött, hogy
megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlanságunk,
kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia
kell, hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a
felkelő nap meleget és fényt áraszt.
Ezért félre a szomorúsággal, kedves testvérem! Ne maradj a
sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd, reménységed,
mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és örvendezni
fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az
angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.