Arad megyében kevés helység rendelkezik olyan gazdag és dicső múlttal, mint Borosjenő, amelyet északról és nyugatról az Alföld, keletről a nyugati szigethegység, délen pedig az Erdélyi Érchegység határol. A rómaiak idejében Borosjenőt a Körös-völgy kulcsának tekintették, Valens császár erődítményt, Marcus Aurelius várat építtetett, Hadrian császár alatt fürdőket létesítettek, Probus szőlővel öltette be a mokrai vulkanikus dombot. Kr.u. 270-ben a gótok kiszorítják a rómaiakat, majd a hunok, avarok és szlávok birtokolták a Körös melléki vidéket.
Márki Sándor történész szerint (Arad megye helyiség névtára 229. o.) a helység neve eredetileg Brod (rév) volt, a XIV. sz.-ban már Jeno-ként szerepel (valószínűleg a Dienus monostorról), de előfordul még Nadinew, Ienopolis vagy Ienopoea, Jamen, Jenew néven is. A "boros- jelzőt csak a XVI. sz. után használják. A legrégibb adat a helységre vonatkozólag 1191-ből származik (Imre király oklevele), de hiteles adatokat találunk más oklevelekben is, a helységet 1214-ben, a várat 1293-ban említik. 1387-ben Losonczy István bán Jenőből keltezi okmányait, az ő idejében Jenő Zaránd megye székhelye lesz, ugyancsak az ő idejében építik a jenei várat, amelyet mintegy kétszáz évig birtokol a családja. Jenő vára 1566-ban jutott török kézre, majd 1595-ben kerül az erdélyi fejedelmek (Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György) birtokába, akik hatvanhárom évig mondhatták azt magukénak. A jenei várat 1658-1693 között újra a törökök birtokolják, majd azok kiűzése után osztrák császári tulajdonná válik, katonai jellege 1746-ban szűnt meg, amikor Mária Terézia parancsára a helyőrséget az aradi várba rendelték. 1870-ben restaurálták a várkastélyt, honvéd laktanyaként működött 1901-ig, majd a várba helyezik a gyengeelméjű mindkét nembeli gyermekeket és ifjakat, akik ott különböző mesterségeket tanulnak; ezt a célt szolgálja jelenleg is.
Fontos történelmi adat, hogy a 1626. május 24.-június 17. köztt Gyulafehérváron taraott országgyűlés Arad megyét Zaránd megyébe kebelezi, amelynek székhelye Borosjenő. 1732. április 30.-án tartották Zaránd megye utolsó ülését Borosjenőn, majd 1741-ben véglegesen Aradhoz csatolták. A helység történelméhez két vértanú tábornok neve is kapcsolódik, 1849. augusztus 21.-én Vécsey Károly serege Borosjenőn tette le fegyverét; az itteni r. kat. templom sírboltjában volt eltemetve gr. Leiningen Westerburg Károly tábornok, akinek földi maradványait 1974-ben az aradi vesztőhelyen az obeliszk alá helyezték.

1505-ben Altványi Pál pápai kamarás arról ír, hogy Zaránd és Arad megyékben a községek egy része Massay Imre brandenburgi őrgróf és az erdélyi fejedelmek támogatása mellett az új hit felé fordulnak. Történelmi adatok bizonyítják, hogy Gálszécsi szegedi és Lippai Kristóf prédikátorok többször látogatták a borosjenői várat, és igehirdetésük Zaránd megye nagy részét a reformáció táborába állította. A brosjenői egyházközség megalakulásának idejét Brandenburgi György őrgróf Lutherhez intézett leveléből állapíthatjuk meg, ugyanis ebből kitűnik, hogy a helységben 1523-ban már evangéliumi egyház létezett. Az őrgróf örömmel írja Luthernek, hogy a reformáció mindenütt hódít, név szerint is melíti az áttért zarándi és csanádi községek neveit, köztük Borosjenőt is. Érdemes megemlíteni, hogy az egyházmegyék közül a zarándi egyházmegye tartott először zsinatot. A gyülekezet első lelkésze Ozorai Imre, aki élvezte a Nadányi és Massay főuraak támogatását, a vártemplomban hirdette az evangéliumot. Borosjenőben a reformáció virágzó korszakában három templomban taartottak istentiszteletet: a Dienes monostorban, amelyből eltávolították a képeket, szobrokat, az oltárt pedig felcserélték az Úr asztalával, a várjobbágyok, a városi templomban a nemesek és kézművesek, a vártemplomban a katonaság látogatta az istentiszteleteket. Az evangéliumi hitre tért gyülekezetnek megvolt a maga iskolája is. A borosjenői egyház elsők között volt, akik állást foglaltak az úrvacsora kérdésében a jelentős zsinati üléseken. A török hódítás előtt Borosjenő magyar lakossága teljes egészében az evangéliumi hitet vallotta. A vidék erőteljes reformációját jellemzi, hogy az 1560-as debreceni zsinatig az egyik legnagyobb egyházmegye (több mint 80 egyházközséget foglalt magába) itt volt. 1611-ben a község mezővárosi rangot kapott. Ez időben Zábrági Mihály prédikátorsága alatt megerősödött a gyülekezet, nyomdát tartott fenn.
1658. szeptember 2.-án a törökök megrohanták Borosjenőt és a félholdat kitűzték a református templom tornyára. Ez a gyülekezet halálát jelentette. Az ostrom alatt el nem pusztult lakosság szétfutott, nagy része Kisfalvi Tamás esperes vezetésével Szalontára menekült, másrészük délkelet felé húzódott. Egyes adatok szerint 1667-ben Kolozsvári Istávn prédikátor a nagyon megfogyott számú lelkek számára házaknál tart istentiszteletet, azután már nincs állandó lelkésze a helységnek. Időnként Arday István Feltótról jár igét hirdetni, a gyülekezet utolsó lelkigondozója Érseki András, aki még 1679-ben beszámolt a borosjenői hívek helyzetéről. A második török hódoltság idején elpusztultak vagy elmenekültek nemcsak a reformátusok, hanem a helység többi magyar lakosai is. A XVII. és XIX. sz.-ban minden újjáalakítási kísérletet megakadályoztak az ellenreformáció képviselői. Csak a XX. sz. elején került rá sor. Borosjenő újjáalakult egyházközsége először 1911-ben jelent meg, mint Borossebes filiája. Ebben az évben 337 lelket számlált. Református istentiszteletet az újjáéledés után először 1923 pünkösdvasárnapján tarottak, az akkori járásbíróság egyik termében.
A borosjenői református egyházközség újjáalakulását - 266 év után - 1924. május 11.-től számíthatjuk, amikor Kun Zoltán pankotai lelkész elnöklete alatt összehívták az alakuló közgyűlést. A megválasztott presbiterek között találjuk dr. Balogh Ernő főorvost (gondnok), Diószeghy László festőművészt, Major László egyetemi hallgatót. Megrendelnek 17 templomi padot, szószéket, énekmutató táblát; harmóniumalapot hoznak létre. A fiókegyház 1925. február 15.-én tartott presbiteri gyűlésén a presbitérium elhatározza az anyaegyházzá alakulást. 1926. április 18.-án sikerül megvásárolni a parókiát. 1927. augusztus 14.-én megvásárolnak a főutcán egy gazdasági épületet és átalakítják imaházzá. 1927. november 6.-án a presbitérium elhatározza az egyházközség könyvtárának felállítását. 1928-ban a borosjenői anyaegyházhoz csatolják a béli és seléndi fiókegyházakat. 1931. január 18.-án alakul meg a borosjenői református nőszövetség, Dr. Balogh Ernőné elnöknővel és Kovács Eta jegyzővel, aki fáradhatatlan munkájával, jó szervezőkészségével, rugalmas egyéniségével sokat tett az egyházért, a vasárnapi iskola jó működéséért. 1932. március 26.-án megalakul a "Soli Deo Gloria- Legényegylet. 1933 május 21.-én elhatározzák, hogy az imaház tetejére fából épült tornyot készítsenek, és a két harangot a haranglábról oda helyezzék. 1933-ban Bokszegen is a 18-20 református lélekből gyülekezetet szerveznek. 1937-ben új templom építését tervezik, de anyagi okok miatt nem tudják megvalósítani. 1946-ban harmóniumot vásárolnak. Az 1927-ben imaházzá alakított, XVIII. sz.-beli gazdasági épület állaga az idők során nagyon megromlott, félő volt, hogy bármikor összeomolhat. 2000 júniusában lebontásra került, még ebben az évben sikerült építőanyagot vásárolni és 2001-ben a gyülekezet régi vágya vált valóra: elkezdődött az új templom építése. A még 100 lelket sem számláló gyülekezet szinte minden tagja lehetősége és képessége szerint hozzájárult az építkezéshez. Nagy segítséget kapott a gyülekezet az egyházkerülettől, a GAW alapítványtól, külföldi testvéregyházaktól. 2002. november 9.-én ft. Tőkés László püspök szentelte fel az új templomot.

A templomban öt emléktábla van elhelyezve, melyek időrendben:

BOROSJENŐN VOLT ELTEMETVE / GRÓF LEININGEN WESTERBURG / KÁROLY, ARADI VÉRTANÚ TÁBORNOK / 1849-1974 KÖZÖTT. / ITT RAKTA LE FEGYVERÉT / VÉCSEY KÁROLY, MÁRTIR TÁBORNOK / SEREGE A SZABADSÁGHARC / VÉGNAPJAIBAN,1849. AUGUSZTUS 21-ÉN. / LEGYEN ÁLDOTT EMLÉKÜK! / AZ EMLÉKTÁBLÁT EMELTETTE BOROSJENŐ / MAGYARSÁGA A SZABADSÁGHARC / 150.ÉVFORDULÓJÁN.

ITT RAKTA LE FEGYVERÉT / 1849 AUG. 21-ÉN / VÉCSEY KÁROLY / VÉRTANÚ TÁBORNOK SEREGE / ELHELYEZTE A HELYI RMDSZ 1999-BEN / A 150. ÉVFORDULÓN -KÖZADAKOZÁSBÓL -

PERECSÉNYI NAGY / LÁSZLÓ / ARAD ELSŐ IROJA / 1771-1827 / EMLÉKÉNEK A KÖLCSEY / EGYESÜLET AD 2000

ISTEN IRÁNTI / HÁLÁVAL KÖSZÖNJÜK / E TEMPLOM / FELÉPITÉSÉNÉL / NYÚJTOTT SEGITSÉGÉT / MINDEN SZIVES / ADAKOZÓNAK, / KÜLÖNÖSKÉPPEN / A GENTI BELGA / TESTVÉRGYÜLEKEZETNEK, / A NÉMETORSZÁGI / GUSTÁV-ADOLF-WERK / E.V. ALAPITVÁNYNAK, / VALAMINT AZ ILLYÉS / KÖZALAPITVÁNYNAK, / KOVÁCS ISTVÁNNAK / ÉS NEJÉNEK / CZEISLER ILONÁNAK.

EZ A HAJLÉK / ISTEN HÁZÁVÁ / SZENTELTETETT / 2002.NOV .9-ÉN / FT. TÖKÉS LÁSZLÓ / PÜSPÖK, / NT. KONDOR ENDRE / LELKIPÁSZTOR / SZOLGÁLATÁNAK IDEJÉBEN. / A PRESBITÉRIUM TAGJAI: / TÜKÖR ISTVÁN, GONDNOK, / DR. VAJDA SÁNDOR, / PATAKI GYÖRGY, / PÉTER DEZSŐ, / BLASKÓ GYULA, / KAPUS ELVIRA, / KORCSOG GYÖNGYI, / MURVAI GIZELLA, / NAGY ERZSÉBET, / SZILÁGYI ILONA, / SZŰCS ERZSÉBET, / ŞURTEA LUCIA.

A szabadságharc emlékét két márványtábla is őrzi. A templomépítés előtt a három márványtábla a parókia folyasóján volt elhelyezve.

2002-ben a gyülekezet Pro Ecclesia díjat kapott, mely oklevél az emlékplakettel együtt szintén a templomban van kiállítva.

Mivel 1988 óta nem volt helyben lakó lelkésze a gyülekezetnek, az amúgy is rossz állagú parókiaépület használaton kívül kerülvén még inkább leromlott. A kicsiny, de élni akaró gyülekezet a templomépítés után a parókia külső és belső felújítását és kibővítését végezte el 2003-2004 folyamán a lehetőségek szerint. A 2004 őszétől kihelyezett új lelkészt már a felújított parókia várta.

A gyülekezet lélekszáma ma 78.

A borosjenői egyházközséghez tartozik Csermő leányegyház (valamikor anyaegyház volt, de a nagy arányú fogyás miatt képtelen lett önálló lelkészt fenntartani), Borosjenőtől 21 km-re, 33 lelket számlál. Ezen kívül a következő szórványok gondozását látja el a lelkész: Bél, 18 km-re vegyes lakosságú nagyközség, 1924-ben még 60-70, 1957-ben 39, napjainkban 2 lélek. A 30-as években épült imaházuknak ma már nyoma sincs. Bokszeg 10 km-re levő román falu, a gyártelepen 14 református él. Selénd 18 km-re található község, imaházukat 1949-ben lebontották, ma már nem találunk reformátusokat. Sikula 6 km-re fekszik, 1 református lelket tartunk nyilván.


Lelkészek 1523-tól: Békési Ferenc (senior), Almási János (prédikátor) 1597-1604, Zábrági Mihály (senior) 1605-1628, Rózsa János, Ilosvai Gáspár 1629-1634, Pécsváradi Péter 1634-1637, Medgyesi István (esperes) 1637-1641, Debreceni S. István 1641-1649, Tölcseki János 1649-1650, Kisfalvy Tamás, Gyöngyössy Gáspár, Nagyari Benedek 1650-1653, Szőlősy Izsó János 1653-1655, Szalontay Péter, Barcsay Ádám (a vártemplomban szolgált) 1654-1656, Kisfalvi Tamás (esperes) 1656-1658, Kolozsvári István 1667, Arday István (Feltótból jár Borosjenőbe) 1670, Érseki András (az utolsó lp.) 1679.
Az újjáalakulás utáni lelkipásztorok: Veres Kálmán, Kalmár László, Kun Zoltán (bl. Pankotáról)1924-1926, Szemethy Géza 1926-1927, Bottyán Pál (bl. Erdőhegyről) 1927, Ajtai Gábor (bl. Csermőről) 1928, Bokor Sándor 1928, Liszkay Kálmán 1928-1932, Csép Gergely 1932-1942, Kenéz János 1943-1944, Buthi Sándor 1944-1945, Fehér Lajos 1946-1947, Szabó Endre 1947-1951, Karcagi Sándor 1951-1955, Mester Imre 1955-1958, Oláh Pál 1958, Józsa Árpád 1958-1962, Major Huba 1963, Kovács György 1964-1966, Dr. Sárközy Endre 1966-1971, Bogdán Sándor 1972-1984, Nagy István 1984-1988, Molnár János (bl. Borossebesről) 1988-1989, Jakab László (bl. Pankotáról) 1989-1990, Herdeán Gyöngyi (bl. Pankotáról) 1991-1995, Baracsi Levente (bl. Pankotáról) 1995-1997, Baracsiné Dávid Zsuzsa 1997-1999, Kondor Endre (bl. Pankotáról) 1999-2004, Bodnár Lajos 2004-máig.

A gyülekezetet két harang hívja vasárnaponként az istentiszteletre. A nagyobbik felirata: Nagy Gy. Péter és neje / sz. Jóo Lídia ajándékozza / a borosj. ref. egyháznak. / F. R. - Arad 1930. Méretei: magassága 28 cm, alsó szélessége 33 cm. A kisebbik harang felirat nélküli, magassága 20 cm, alsó szélessége 25 cm. Súlyuk ismeretlen (a leltárban 150 és 100 kg-osoknak vannak megnevezve, ezt cáfolja az a tény, hogy egy ember a két harangot a két kezében viheti).