II.) Kötődéseink: A Filadelfia emlékére

ÉVSZÁZADOK FÉNYEI
(Megjelent a Confessió 2003.3. számában)
KOVÁCS BÁLINT

Százéves a Filadelfia magyar diakonissza szolgálat

"Szeretettel szolgáljatok egymásnak." (Galata 6,13)

Csendes és egyben meghitt ünnepségre gyűltek egybe a Schweitzer Otthon nagytermében 2003. május 25-én egykori dia-konisszák, hogy megemlékezzenek a Filadelfia Diakonissza Egyesület alapításának 100. évfordulójáról. Csanády Andrásné dr. Bodoky Ágnes, az alapító Biberauer család képviselője, mint az ünnepség szervezője, bevezető szavaiban utalt arra, hogy 1903. május 21-én, áldozócsütörtökön szűk családi körben a Biberauer család Pauler utcai lakásán alakult meg a Ma-gyar Filadelfia Diakonissza Szövetség. Biberauer Richárd lelkész ezen a napon, áldozócsütörtökön prédikált a Szilágyi Dezső téri templomban a Jelenések Könyve 3,7-12 versei alapján, kiemelve a 2. vers üzenetét: "Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót-. A megbeszélésen az új lehetőséget mutató nevet, az újszövetségi gyülekezet nevét, Filadelfiát fogadták el a diakonissza szövetség lényegét kifejezőnek. Ezzel kezdetét vette egy háromszobás lakásban az első magyar diakonissza szolgálat.

A második világháború után bekövetkező események sorozatában sor került ennek a diakonissza munkának a feloszlására is 1951-ben, és a diakonisszák világi állásokban helyezkedhettek el. A Biberauer-Bodoky család e nehéz idők után is igye-kezett a volt diakonisszákat összefogni és számukra - sokszor külföldi, elsősorban svájci - adományokból segítséget adni. Egy idő után lehetővé tudtak tenni külföldi üdülésüket is. Ebben dr. Bodoky Ágnes már szülei életében, de különösen eltá-vozásuk után élen járt, mint ahogyan ennek az alkalomnak a megszervezése is igazolta.

A Filadelfia Diakonissza Intézet munkatársai és diakonisszái közül még számosan élnek. Most is sokan jöttek el és együtt emlékeztek a diakonissza szolgálat barátaival, támogatóival. Őket köszöntötte dr. Bodoky Ágnes, majd így folytatta: "Sze-retnék megemlékezni azokról, akik e láthatatlan és egyre nagyobb Filadelfia-beli gyülekezetnek adott isteni ígéretet -íme, nyitott ajtót adtam elődbe - hit által magukévá tették, és egyedül az Úrba vetették reménységüket, Tőle vártak erőt és segít-séget. Gyertek, ünnepeljünk és emlékezzünk együtt!- Ezekkel a szavakkal nyitotta meg az összejövetelt és ismertette azok levelét, akik betegség miatt vagy más okból nem jöhettek el. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a Fialdelfiát 100 éves életútján, annak legkülönbözőbb szakaszaiban, sok viszontagság közepette Isten szolgáiként és ügyének segítőiként végig-kísérték. Gondolatban felidézhetjük mindazokat - és ilyenek sokan vannak -, akik az anyaház és annak működtetését vé-gezték, vagy kívülről az egyházban, az országban, és külföldről támogatták a Filadelfia ügyét. Most a hálaadás ideje van.

Ezután D. Adorján József ny. esperes imádkozott, dr. Bolyki János ny. teológiai professzor igehirdetéssel szolgált, majd Kovács Bálint emlékezett meg dr. Bodoky Richárdék szolgálatáról. Felolvasásra került Dömötör Ilona 1971-ben írt verse, a Diakonissza emlékvers, amelynek első sora így hangzik: "Szétszóródtunk most húsz éve közelségbe, messzeségbe-.1

E csendes hálaadásra és emlékezésre indító ünnepség kapcsán illő és kötelező magunk elé idézni a Filadelfiát, ennek az Istent dicsőítő és az egyházat, közelebbről a református egyházaz építő sokirányú szolgálatát. Idézzük magunk elé az alapí-tókat, a magyar belmisszió és benne a diakónia elindítóit és életüket felölelő munkásságuk sokoldalúságát. Segítségünkre van számos írásos emlék, irodalmi feldolgozás és személyes élmény a diakonisszák szolgálatát illetően.



A Magyar Filadelfia Diakonissza Szövetség előzményei

A magyar belmissziói mozgalomban a vasárnapi iskolai munka, a KIE és az evangelizáció megindulása közben fontos diakóniai intézmények születtek meg. Elsősorban kettőről emlékezünk meg. 1859-ben alapítják meg az Evangéliumi Árva-ápoló Egyesületet, amely aztán létrehozza a Protestáns Árvaházat az akkori Szegényház téren (ma Rózsák tere). Onnan járnak az árva diákok közül az evangélikusok a Fasori evangélikus és a reformátusok a Lónyay utca 4/c alatti református gimnáziumba.2

Ebben is, de különösen a Bethesda Kórház megalapításában fontos szerepe volt a Német Református Leányegyháznak, személy szerint Biberauer Tivadar vasúti mérnöknek. Dr. Bakody Tibor orvos javaslatára 1865-től több helyen lakást bé-relnek, hogy a betegeket kórházi körülmények között gyógyíthassák. Sok próbálkozás után 1872-ben a Hermina úton na-gyobb épületet és tekintélyes telket vehettek meg. A kórházban Kaiserswerthből érkezett német diakonisszák végezték az ápolás szolgálatát.3 1899-ben a német lelkész távozása után Biberauer Richárd fiatal lelkészt kérték fel a szolgálat végzésé-re. Ő közben külföldi tanulmányútjain Németországban és Svájcban is tanulmányozta a diakonissza munkát. Biberauer Richárd Szabó Aladár tanítványi köréhez tartozott, és az ő ösztönzésére foglalkozott diakóniai kérdésekkel. Már 1896-ban cikke jelent meg Az Új Óramutató című, Szabó Aladár által szerkesztett könyvben, ezzel a címmel: A mértékletességi mozgalmak és a Kék-Kereszt Egylet. Cikke alá még így írta foglalkozását: lelkészjelölt.4 1891-ben Bernben megismeri az egyik jónevű patrícius család lányát, Vischer Mártát, és feleségül veszi. Vischer Márta azután a diakonissza szolgálatban leghűségesebb társa és segítője volt lelki és anyagi értelemben is.

A Bethesda Kórházban sok megoldatlan kérdés között az egyik az volt, hogy a mind jobban elmagyarosodó fővárosban magyar diakonissza munkára lett volna szükség. Biberauer Richárd azonban nem tudta érvényesíteni elgondolásait és 1892-ben kilépett a Bethesdából.5 Ő maga közben foglalkozott a gondolattal, hogyan lehetne megvalósítani a magyar diakonisz-sza munkát. Az alkalom, mint a bevezetésben is említettük, 1903 áldozócsütörtökén érkezett el, és 1903. május 21-én meg-alakult a Magyar Filadelfia Diakonissza Szövetség, amely 1906-ban Filadelfia Diakonissza Egyletté alakult át, hogy az akkori idők jogi követelményeinek megfelelhessenek. Ezután Filadelfia címmel havi lapot indítottak és Pestújhelyen telket vettek, ahol előbb árvaházat, majd iskolát nyitottak. A Bethesda Kórház mind nehezebb helyzetbe került, ezért 1909. május 24-én a Német Református Leányegyháztól megvehették, így a Filadelfia tulajdonába kerül.6 Ezzel valójában új korszak kezdődött el a magyarországi diakonissza munka területén.



A Filadelfia fejlődése és küzdelmei

A továbbiakban az immár kórházzal is rendelkező anyaház életét az egyházhoz és a Bethániához való viszonya szabta meg. A Bethesda Kórház megvételénél Szabó Aladár azon fáradozott, hogy az egyház, közelebbről a budapesti egyház vegye meg. Szabó Aladár a budapesti egyház 1906 decemberi gyűlésén olyan határozatot fogadtatott el, hogy ha a "Bethesda eladásra kerül, senki másnak, csak egyedül a budapesti református egyháznak szabad és kell megvennie, annál is inkább, mert a Bethesdával szorosan összefügg a diakonisszák képzésének és munkába állításának feladata, s ez egyházi jog és kötelesség.- Fájdalom, a hosszas tárgyalások után sem tudta a budapesti egyház megvenni, mert az Egyetemes Konvent nem adta meg a szükséges segítséget. Így 1908-ban az egyház végleg visszalépett az ajánlattól. A Filadelfia viszont csak a Biberauer család, pontosan Vischer Márta anyagi segítségével vehette meg a kórházat. Igaz, néhány egyesületi tag, különö-sen Vargha Gyuláné nagyobb adománya is segített. A református egyházközségekhez kiküldött gyűjtőívek közül 115 érke-zett vissza.7

Az anyaház másik problematikus kérdése a Bethániához való viszonya volt. Különösen azóta, hogy 1905-ben diakonisszá-nak jelentkezett Pauer Irma, aki nem sokkal később, 1907-ben vezetőtestvéri megbízatást kapott. Pauer Irma buzgó tagja volt a Bethániának is. 1912 tavaszán bejelentette, hogy kilép a diakonissza szolgálatból és külmisszióba megy. A Sudán Misszió munkásaként szolgált egy ideig. A Bethánia és a Filadelfia elnöke Szabó Aladár volt, aki 1912-ben lemondott a Filadelfia elnökségéről, utódja dr. Kováts Lajos lett, aki 1921-ben bekövetkezett haláláig ellátta az elnöki tisztet.

A diakonisszák számának növekedése folytán szükségessé vált különálló diakonissza anyaházra. Ez a nagy kérdés 1914 nyarán úgy oldódott meg, hogy a szomszéd 1693 négyszögöl területű ingatlan a rajta levő villával eladásra került. Mind a terület, mind az épület alkalmas volt ennek a fontos célnak, és a további fejlődés biztosítására. A vétel tekintélyes kölcsön felvételével sikerült.

A fejlődés menetét rendkívüli módon megzavarta és visszavetette az 1914 nyarán kitört I. világháború. Nem sokkal a hábo-rú megindulása után a sabáci csatában megsebesült katonák töltötték meg a kórház termeit. A diakonisszák egy része hadi-kórházakban kapott beosztást. Ez a helyzet azonban a Filadelfiát anyagilag nagyon nehéz helyzetbe hozta. Ezen gyűjtések-kel igyekezett segíteni a vezetőség. Benkő Viktort utazó titkárnak alkalmazták, azzal a céllal, hogy vidéken kérjen segítsé-get. Még ilyen gondterhes körülmények között is gondoltak arra, hogy a Bethesda alapításának 50 éves jubileumát megün-nepeljék. Bethesda c. lapjukban Balthazár Dezső tiszántúli püspök írt vezércikket. Ez az időközben a külmisszióból vissza-tért Pauer Irma vezetésével sokaknak nem tetszett, és támadást indítottak Biberauer Richárd ellen. A küzdelem sok keserű-séggel járt, de a diakonisszák egységesen mellette álltak, és az egyház is megszüntette az ellene indított fegyelmit. Ez vi-szont azt jelentette, hogy a Bethániával véglegesen megszakadt a kapcsolat. Ez a harc egyidejűleg felvetette az egyesület és az egyház egymáshoz való viszonyulásának kérdését.8 Az egyháztól megkapták az anyagi ügyek rendezésére Bácsy Gyula ny. lelkészt. Ő jelentős ideig hűségesen végezte nehéz feladatát.

A háborús helyzetet súlyosbította az a körülmény, hogy tífuszjárvány érintette a kórházat, így a diakonisszákat is. Volt diakonissza, aki a járványnak áldozatul esett. A háború végén megrázó esemény volt az egyik szomszédos villában Tisza István miniszterelnök meggyilkolása. A kórház orvosai és diakonisszái siettek hozzá, de segíteni már nem tudtak rajta. Súlyosbította a helyzetet a spanyol járvány is.

A proletárdiktatúra ideje alatt a Genfi Nemzetközi Vöröskereszt vette védelmébe a kórházat és az anyaházat. Ez Biberauerné svájci kapcsolatainak volt köszönhető. A Filadelfia így olyan embernek is menedéket tudott adni, mint Dará-nyi Ignác miniszter, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnokának, és természetesen másolnak is.

A nehéz hónapok alatt sem szünetelt a munka, mert a diakonisszák a környékbeli lakosokat, elsősorban a reformátusokat látogatták, és az összejövetelekre hívogatták. Így eleven gyülekezeti élet, ahogyan ők nevezték, városi misszió alakult ki. Számos gyermek járt a vasárnapi iskolába, élénk volt az ifjúsági munka, beleértve a cserkészetet is.

A rendkívül nehéz helyzeten a külföld segítsége változtatott. Hollandiából látogatást tett Abraham Kuyper két leánya: Henriette és Johanna. Ők jelezték, hogy Hollandiában Bethesda segítőbizottságot hoztak létre. Megindultak a gyermekvo-natok Hollandiába és Svájcba. A gyermekek kíséretére mindig diakonisszákat kértek, akik készséggel vállalták. Maga Bodoky Richárd igazgató is megfordult Hollandiában, és előadásaival jelentős gyűjtés indulhatott meg. Fia, ifjú Biberauer Richárd is kijutott több hónapra - ekkor sajátította el a holland nyelvet, amelynek később nagy hasznát vette az intézmény is. Biberauer Richárdné svájci lapokba írt beszámolóira is hathatós segítség érkezett több ízben is. E nehéz időkben fiúár-vaház nyílt Pestújhelyen, és 1923-ben leányárvaház Gödöllőn. Ez utóbbi létrehozásában jelentős szerepe volt ifjú Szabó Aladár gödöllői lelkipásztornak. Új színt hozott az intézmények életébe az Erdélyből áttelepült Szabó Miklós szolgálata.

Egyházi vonatkozásban igen jelentős volt Ravasz László püspökké választása 1921-ben. Ő rövid idő múlva komoly szemé-lyi és hivatalos kapcsolatba került előbb a Biberauer családdal, majd a diakonissza munkával is. Kezdettől fogva tőle telhe-tő módon támogatta azokban a nehéz években, amikor a pénz elértéktelenedése miatt is óriási gond volt a kórházat és az anyaházat működtetni.

Ezekben az években jelent meg a Bethesda és általában a diakonissza munka körében Czeglédy Sándor, aki egy ideig Pá-pán teológiai tanár volt, majd győri lelkipásztor; ezekben az években azonban már a ceglédi gyülekezet élén szolgált. A Hit és Szolgálat mozgalma is támogatta a Bethesdát. A Filadelfia 25 éves évfordulóján, 1928-ban országos nagygyűlést tartot-tak. A Czeglédy Sándor által szerkesztett Keresztyén Család is nagy támogatója volt a diakonissza ügynek. Itt mondhatta el Biberauer Richárd a 25 évről szóló beszámolóját, amelyben egyik jelentős megállapítása az, hogy "az egykor német Bethesda ma tősgyökeres magyar intézmény, amelyet a magyar szó, és magyar szellem hat át, s amely mindvégig a magyar református egyházunkat kívánja szolgálni komoly evangéliumi lélekkel.-9 Igen sokat jelentett, hogy Czeglédy Sándor 1928-tól elvállalta a Filadelfia elnökségét. Bodoky Richárd az önéletrajzi sorozatában, az Aranyhíd című kötetében így jellemzi: "Szegedi Kis István kései utóda: Czeglédy Sándor.-10 Nagy elismeréssel ír nemcsak a nagy tudósról, hanem a bölcs vezető emberről. A vele való találkozás mind teológiai szempontból, mind személyi hatást illetően megragadta az akkor még teológiai hallgató Bodoky Richárdot. A későbbiekben is méltatja mindazokat az áldozatos szolgálatokat, ame-lyeket ő végzett az anyaház érdekében, azzal is, hogy a Sylvester Nyomda Budapestre telepítésével és a nyomda számára való építkezéssel sok nehézségen átsegítette az anyaházat.

Ravasz László püspökék nyaranta gyakran együtt töltötték szabadságukat Biberaurékkal Balatonlellén. Itteni tartózkodásuk egyik eredménye volt 1928 augusztusában a Református Figyelő megindítása. Fénykép is igazolja, hogy kik voltak ennek az új egyházi lapnak az alapítói: Ravasz László, Czeglédy Sándor, Bereczky Albert, Muraközy Gyula, Victor János és Biberauer Richárd. Ezzel a Kálvinista Szemle mellett megjelent egy más szellemiséget képviselő egyházi hetilap. Az álta-lános keresztyének és a történelmi kálvinisták közötti vitás kérdésekben tisztázódtak az álláspontok, és ez épülésére szol-gált az egész református egyháznak. A lap mögött ott volt a Bethesda telkén felépült Sylvester Nyomda is.11

A változatos események-küzdelmek sorozatában említsük meg az 1929-es évet a maga súlyos gazdasági válságával. Az anyaház hazai és külföldi segítségekkel vészelte át úgy, hogy a diakonisszák száma nőtt, és mind többen vállalhattak gyü-lekezeti szolgálatot az ország sok egyházközségében. E nehéz időszak igencsak igénybe vette a Biberauer házaspár erejét. Mindketten fáradtsággal és testi gyengeséggel küszködtek. Ennek következtében 1933-ban Vischer Márta a magyar diako-nisszaügy jelentős személyisége befejezte földi pályafutását. Temetésén Ravasz László püspök többek között így szólt róla: "Nem fáradt el, új meg új seregek között osztván meg lelkét, gondját, nevelő jóságát, türelmét, példaadását. Mindig újak jöttek, mindenki vele és belőle élt, mindenkinek tudott szolgálni.- Az ő elhunytának árnyéka borult az anyaház alapításának 30 éves évfordulójának megünneplésére.

Vischer Márta betegségét és halálát megelőzően fontos döntés volt egy új lelkészi állás megszervezése, amelyre ifjú Biberauer Richárdot választotta meg a választmány, aki szinte ezzel egyidejűleg kötött házasságot Zombory Ágnes tanár-nővel, s a szülők nyomdokaiba lépve együtt vállalták a szolgálat minden örömét és terhét.



Egyházi intézmény lesz a Filadelfia

Az 1930-as évek egyik nagy kérdése volt az egyház és az egyesületek viszonya. Ebben a vitában nagy lépést hozott az 1933. esztendő, amikor az Egyetemes Konvent a maga munkájának ismerte el a KIE református ágát, és Dobos Károlynak lelkészi díjlevelet adott. A következő évben a Dunamelléki Egyházkerület novemberi gyűlése elé a Filadelfia Diakonissza Egyesület javaslatot terjesztett, amelyben azt kéri, hogy az egyházkerület fogadja saját tulajdonába a diakonissza szolgála-tot. A kérésben benne van, hogy az egyházkerület biztosítsa a szolgálat autonómiáját, és mint alapítvány, tagolódjék az egyházkerület intézményei sorába. Az egyházkerület, mint egyháztörténeti eseményt értékelve, a kérést elfogadta és hosz-szabb tárgyalások után a Filadelfia 1938. január 1-jétől mint egyházkerületi intézmény végezhette tovább szolgálatát. Ezzel a Filadelfia mint egyesület megszűnt. Ravasz László XX. püspöki jelentésében így értékelte az eseményt: "Húsz éves püs-pöki működésének legnagyobb eredménye, hogy a Filadelfia Diakonissza Egyesület alapítvánnyá vált és az egyházkerület gondozása alá került.-12 A diakonisszák száma ekkor már 96-ra emelkedett, és a kórházi szolgálat mellett 21-en gyüleke-zeti munkában voltak foglalatosak. Ezek közül kiemelten fontos a Budapest-Kálvin tér, ahol állandóan 3 diakonissza vé-gezte a látogató és szegénygondozó szolgálatot. Kecskemét hasonlóan vette ki részét a diakonisszák foglalkoztatásából nemcsak a városban, de a tanyákon is.

A Filadelfia történetének e jelentős, talán legjelentősebb korszakát zárja le Biberauer Richárd szívének 1939. január 12-én való végleges elcsendesedése. Még 1938 karácsonyán, a testvérkonferencia bezárásakor ő mond beszédet, nyugodtan mondhatjuk, prófétai megnyilatkozást a következő mondatával: "A Filadelfia múltja tele van reménységgel, és mondhatjuk, a múltban van öröm, a jövőben lesz remény, de csak akkor, ha teljesítjük, amire Isten utasít. Nem kell félnünk attól a vihar-tól, amelybe bele fog kerülni az egyház és talán a Filadelfia hajója is.- Ő megérezte a második világháború előtti már na-gyon feszült időben az elkövetkező súlyos vihart, amely valóban elérte a Filadelfia hajóját is azzal, hogy 1951-ben meg kellett szüntetni áldásos szolgálatait. Természetesen őt is Ravasz László igehirdetése búcsúztatta el. Néhány mondatot szükséges és érdemes idéznünk: "Milyen boldog volt, amikor az Úr számára egy svájci diakonisszaintézetben nevelt egy lelket és egymásra találtak, ketten együtt megtalálták életük nagy célját, hivatását, alkotását, örömét és szenvedélyét, a Filadelfiát, az első magyar diakonissza intézetet.-13 Valóban, Biberauer Richárd egész életét ennek a női diakóniai szolgá-latnak szentelte, és ebben a vonatkozásban feleségével együtt a szeretetszolgálatnak felejthetetlen, egyháztörténetet író személyiségei. Édesapja tevékeny szolgálatokkal teljes családi köréből indult el és Szabó Aladár tanítványi köréből ki-emelkedve vállalta életre szólóan a küzdelmes, de gyönyörűséges szolgálat terhét (Mt 11,28-30).





A Bethesda Kórház 75 éves jubileuma 1941-ben

Azóta, hogy a kórház a Filadelfia tulajdonába került, hol a kórház, hol a diakonissza szolgálat egy-egy fontos állomása adott alkalmat a visszatekintésre, és egyidejűleg fontos megnyilatkozásokra. Így volt 1941-ben, és még a következő évben is, amikor már az erdélyi diakonisszákkal együtt tarthattak konferenciát 1942. június 13-16-a között. A Református Jövő 1941. május 10-i száma a következő címmel közölt tudósítást: "Hetvenöt éves a fehér galamb kórháza, a budapesti Bethesda.- A múltból felidézi a háborús eseményeket, október 31-ét is, amikor Tiszát megölték, és mérleget készít az eltelt időszakról. "A gyógyító kéz- címszó alatt idézi a kórház orvosainak tapasztalatát és a kórház bővítésének szükségességét. A cikk összegzése szerint az elmúlt évben 3351 beteget gyógyítottak. A gyógyító imádságról Biberauer Richárd mondja el néhány történettel érzékeltetve a lelki gyógyulás fontosságát. Példaként egy tatabányai bányászt hoz fel, aki Karácsonykor Bibliát kapott ajándékba, ami megváltoztató hatással volt egész életére, olyannyira, hogy kerékpáron járt fel a Bethesda alkalmaira. 1866 óta diakonisszák ápolják a betegeket, és sok beteg tapasztalta, hogy a betegség nehéz idején imádkozó és segítő társat kapnak. A legidősebb testvér elmondja, hogy sokan tanultak és tanulnak meg imádkozni a kórházi kezelés ideje alatt. Emlékezik a katonákra, akik nemcsak gyógyulást kaptak a kórház falai között, hanem egész életre szóló hatást vihettek magukkal a szívükben és a nekik ajándékozott Bibliában és lelki iratokban. Elmondja még a tudósítás, hogy az első diakonisszák Noé fehér galambját választották jelvényül. Ezt a jelvényt sok beteg vihette magával azzal a tudattal, hogy a gyógyító kéz és a gyógyító imádság milyen nagy áldás!14

Említettük, hogy 1942-ben felvették a kapcsolatot Erdéllyel. Ez jelentős esemény volt nemcsak az ottani, de a hazai diako-nisszák életében is. Ezt igazolja Református Jövő 1942. június 25-i száma, amelyben Dávid Gyula és László Dezső írásait olvashatjuk a közös fénykép körzetében. Dávid Gyula írásának címe: Mit hozott a diakonissza testvér a gyülekezetbe? Amint a Testvér a gyülekezetben munkára indult, mindjárt meglátszott, hogy milyen nagy dolog, hogy az eddig nehézkesen mozgó egyház megindulhatott a hívek felé, akik már régen elszoktak attól, hogy keressék őket és maguk is az egyházat. A diakonissza testvér a mozgó egyház. Végére járt a még kereszteletleneknek és az éppen most születetteknek. Nagy volt az öröm egyik-másik háznál: az egyház felkereste őket. László Dezső Kolozsvár-Belsővárosi lelkipásztor vezércikkének címe: A diakonissza szolgálat örökös tiltakozás a terméketlen hittel szemben. "A diakonissza élő bizonyságtétel a gyülekezetben. Tudnunk kell, hogy az egyház első idejétől kezdve mindig volt az egyházban diakonissza szolgálat. Szolgálatukat sohasem nélkülözhette a Krisztus egyháza.-15

Ravasz László többször tanújelét adta, hogy mennyire fontosnak tartja a diakonissza munkát. A Filadelfia 40 éves jubileu-mán a Kálvin téren, a Máté 25,1-13, a Tíz szűz példázata alapján prédikált ilyen címmel: "Krisztus nyoszolyólányai-. Krisztus menyasszonya az egyház. A múló kegyelmi időben várni kell és várni lehet élő hittel az érkező Krisztust. 1943. június 9-én egyházkerületi körlevelet adott ki ezzel a címmel: "Fiatal leánytestvéreinket hívjuk Krisztus fehér zászlaja alá. - A diakonissza élete munkában, próbatételben, de ugyanakkor örömben és áldásokban gazdag élet.-16



A II. világháborútól 1951-ig

Az előbb vázolt események már a II. világháború nehéz idejére is estek, és magukban hordozták azon idők végtelen sok gondját-baját. A háborútól érintett családok, sebesültek, később az elesettek hozzátartozóinak gondozása és vigasztalása olyan feladatokat hoztak felszínre, amelyekben a sokoldalúan felkészített diakonisszák tudtak segíteni. Igénybe vették őket a kórházak is, de a "magyar a magyarért- elnevezésű mozgalomban is tevékenykedhettek egyesek. Az Erdélyből és a Fel-vidékről újra megindult menekültek olyan feladatokat jelentettek, hogy azokban a fehér főkötős szolgálóleányoknak állan-dó munkát adtak.

A háború előtti és alatti intézkedések sokakat érintettek származásuk-nemzetiségük miatt. Számukra segítség, menedék volt az anyaház és intézményei. Egy árvaházat kifejezetten az ilyen családok gyermekeinek (Noszvaji Árvaház) rendeztek be. Politikailag veszélybe került emberek is oltalmat találhattak a Bethesda falai között. Ezekről írások, vallomások jelentek meg, amelyek méltatták a mentő- és segítő szolgálatban tevékeny anyaházat és annak vezetőit, diakonisszáit.

A háború próbatételeit az anyaház és intézményei átvészelték és amint lehetett, újra nagy intenzitással folytatódott a mun-ka. A gyülekezetekbe is visszatértek a diakonisszák és ott folytatták a szolgálatot, ahol a háború miatt abba kellett hagyni-uk. A külföldről érkező adományok nagy segítséget jelentettek. Ismét indultak gyermekvonatok Svájcba és Hollandiába. A diakonisszákra ugyanolyan szükség volt, mint az 1920 utáni évtizedekben.

1945 tavaszától az ébredési mozgalomban sokan részt vállaltak a vezetők és a testvérek közül. Vagy maguk is evangelizál-tak, vagy kísérték és tolmácsolták a gyakori külföldi vendégeket. Ebben dr. Bodoky Richárdnak fontos feladata volt. Az ő teológiai tájékozottsága és nyelvismerete méltón szolgálta az egész egyház, és benne az anyaház érdekeit. Ezek az évek azonban gyorsan elmúltak, és különösen 1948-tól, az ún. fordulat évétől a viszonyok nehezedtek. Annak ellenére, hogy a református egyház elsőként kötött egyezményt az állammal, az egyházi élet mind szűkebb körre szorítkozott. Az iskolák államosítása után a hitoktatás fakultatív jellege új nehézséget jelentett, Testvéri üzenet címen 1951-ben egy körlevél jelent meg, amely a missziói munkákat kifejezetten gyülekezeti keretekre korlátozta. Vendégszolgálatokhoz esperesi és püspöki engedélyre volt szükség.

1951-ben azután bekövetkezett a sárospataki és pápai teológiák megszüntetése, a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületek összevonása, és számos olyan intézkedés, amely nehezítette vagy éppen lehetetlenné tette a missziói szolgálatokat. Így következett be 1951 őszén a diakonissza anyaházak feloszlatása is. Ebben szinte egyedül Bodoky Richárdnak kellett tár-gyalni és dönteni. A szerzetesrendek feloszlatása után nem volt más, mint elfogadni a valójában elfogadhatatlant, ti. a dia-konisszák anyaházból való elbocsátását. Ő annyit tudott kiharcolni, hogy a diakonisszák eddigi szolgálati idejük a nyugdíj-ba beszámít és az anyaháztól a civil életbe való elinduláshoz segítséget kaphassanak. A Bodoly család, amint arra mód kínálkozott, igyekezett a testvéreket számon tartani és az adott lehetőségek között segíteni, támogatni. Tette ezt Bodoky Richárd 1956 után is, amikor őt az egyházi szolgálatból elbocsátották és minden vonatkozásban korlátozták. A Bethesda Kórház minden vagyona, épületei a református egyház tulajdonába kerültek, ideértve a Leányfalun lévő diakonissza üdülőt is, amely öregotthonként működhetett és működik ma is.

A rendszerváltozás után az 1990-es években a Filadelfia, mint alapítvány, újjáalakult Bodoky Richárd elnökletével. Több tanácskozás után kialakult az a vélemény, hogy az alapítvány az anyaházat és a kórházat visszaigényli, a diakonissza mun-kát újra megindítja. Ehhez külföldről, elsősorban Svájcból ígértek segítséget. Azonban a hosszas tárgyalások sem vezettek eredményre. Minden a Magyarországi Református Egyház tulajdonában maradt továbbra is. A Bethesda nagy telkén még az 1980-as években megépült a Schweitzer Otthon, és a Bethesda mint gyermekkórház kezdte meg működését. Az egykori anyaház falára emléktábla került, amely a Biberauer-Bodoky család szolgálatait méltatja. Az idős és már a Schweitzer Ott-honban élő diakonisszáknak a volt anyaházban külön részt alakítottak ki, ahol együtt lakhatnak, mint hajdan. Karácsony alkalmából dr. Bodoky Ágnes összehívja a még mozogni tudó diakonisszákat és a Filadelfia barátait. Ilyen alkalmakon beszámol az elhunytakról és a betegekről. Lassan, de biztosan valóság lesz az, amire dr. Bodoky Ágnes a májusi ünnepsé-gen utalt, ti. egyre nagyobb számban vannak azok, akik már odaát vannak. Csak idő kérdése, hogy a ma még élők és emlé-kezők is elmennek a minden élők útján, és egyháztörténeti emlékként említjük, hogy volt egy Filadelfia, és vele kapcsolat-ban Istent dicsőítő és egyházat építő női diakóniai szolgálat. A szerzetesrendek, köztük a női rendek is lassan ugyan, de újraszerveződnek, és az evangélikus egyházban is van kezdeményezés a diakonissza szolgálat újraindítására. A református egyházban eddig ilyen irányú kezdeményezés nem történt, csak az emlékezés marad az egykori diakonisszákra. Ezzel az írással is azokra emlékezünk, akik életüket szentelték a diakonissza szolgálatra, köztük a Biberauer-Bodoky család tagjai-ra.17

JEGYZETEK

1. Meghívó és program a Filadelfia Szövetség 2003. május 25-i ünnepségére. Dömötör Ilona: Diakonissza emlékvers. ZsLt. 65.f. - 2. Forgács Gyula: Belmisszió és cura pastoralis kézikönyve. Pápa, 1925. 205 o. - 3. A Bethesda diakonissza kórház 75 éves. Szerkesztette a kórház orvosi kara, Budapest, 1941. Dr. Zsindely Sándor egyetemi m. tanár: A Bethesda kórház története, 3-27.o.; Orvosi közlemények: Horváth Mihály, Csehszombathy László, Németh Géza, Kibédi Varga Aladár, Kenessey Iván, Kádár Mihály - 4. Szabó Aladár: Az új óramutató. Budapest, 1896. In: Bodoky Richárd papnövendék: A mértékletességi egyesületek és a Kékkereszt. i.m. 116.o. - 5. Bodoky Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban. Budapest, 1942. 219. kk. - 6. Forgács Gyula i.m. 293.o. - 7. Bodoky R. i.m. 221-223.o. - 8. Uő: i.m. 228-232.o. - 9. Uő: i.m. 245.o. - 10. Bodoky Richárd: Aranyhíd (Jövevények és vándorok. Családtörténeti emlékek V. 1926-1928). Budapest, 2001. 98. kk. - 11. Uő: Aranyhíd 245. kk. - 12. Ravasz László Dunamelléki püspök XX. püspöki jelentése - 13. Bodoky Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban. Budapest, 1942. 258.o. - 14. Bottyán János: Hetvenöt éves a fehér galamb kórháza, a budapesti Bethesda. Református Jövő, 1941. május 10. 3-4.o. - 15. Dávid Gyula: Mit hozott a diakonissza testvér gyüleke-zetünkbe?; László Dezső: A diakonissza szolgálat örökös tiltakozás a terméketlen hittel szemben. Református Jövő, 1942. június 25. 1-2.o. - 16. Dunamelléki püspöki körlevél 1943. június 9. - 17. T.B. Szeretetszolgálatunk úttörői: Biberauer Richárd és Vischer Márta. Confessio, 85/3. 36-42.o.