BIBERAUER RICHÁRD református lelkipásztor

AJÁNLÁS „Budapest XV. kerület Díszpolgára Címre" (POSZTUMUSZ)

A kitüntetésre javasolt személy neve:  BIBERAUER RICHÁRD

Szolgálati helye és ideje:     Bp. Pestújhelyi Református Egyházközség  (1913-1915)

Foglalkozása:                       református lelkipásztor

Születés helye, ideje:           (Budapest,1872. január 23. - Budapest, 1939. január 12.).

Életút, és kitüntetések :

A Budapesten végezte a teológiát (1891-1895), 1894 Nagykőrösön tanítói oklevelet, majd 1897-ben lelkészi (hitoktatói) oklevelet szerzett és további tanulmányokat folytatott Berlinben, Bécsben (1894-1895) és Edinburghban (1897-1898). Segédlelkész volt Bálványoson (1896. április-június), Kolozsvárott (1896-1897) vallástanító, majd Tiszaroffon segédlelkész-nevelőként (1898-1899) szolgált. 1899 lett a Németajkú gyülekezet Bethesda kórházának lelkésze, később azonban erről az állásáról lemondani kényszerült.

1903-ban létrehozta a Filadelfia Diakonissza Egyletet és annak keretében feleségével Vischer Mártával együtt megindították a magyarországi református diakonissza-munkát, szakképzett magyar betegápoló diakonisszák képzését, akik 1904-ben elkezdték munkájukat a Bethesda Kórházban. Biberauer Richárd igazgató lelkész és munkatársai vezetésével modernizálták a kórházat, majd 1909-ben a Filadelfia Egylet megvette a Bethesda kórházat.

A Filadelfia Egylet Pestújhelyen létesített egy népiskolát, és Biberauer Richárd lett a Pestújhelyi Református Egyházközség első lelkésze (1913-1915). Később Pestújhelyen holland támogatással fiúárvaházat működtetett. Biberauer Richárd vezetésével a Filadelfia Egyletből létrehozott Alapítvány Diakonissza Intézete és intézményei a Magyarországi Református Egyház diakóniai munkájának fontos központjává váltak. Biberauer Richárd fontos szerepet vállalt a református sajtó tevékenység budapesti megtelepítésében, a Sylvester nyomdában és szerepet vállalt különböző sajtótermékek kiadásában és szerkesztésében.

(Az örömhír c. gyermeklap alapítója, szerkesztője (1896), szerkesztője a Filadelfia Magyar Diakonissza Szövetség Híradójának (1907-1914), a Keresztyén Szövetségnek (1909-1910),

a pestújhelyi Munka és Haladásnak (1914), a Bethesda lapnak (1916-1919), és a Református Keresztyén Életnek (1930-1931)). 1935-ben Biberauer Richárd m. kir. kormányfőtanácsosi címet kap.

 

Hivatalos indoklás:

Ismervén élettörténetét, munkásságát elmondhatjuk, hogy Biberauer Richárd református lelkipásztor azon kevesek közé tartozott, akik valóban tiszta szívből, önzetlenül megtették azt, amit csak tehettek az egyházért, hazáért, kultúráért vagy éppen szűkebb pátriánkért.  Őt a Pestújhelyiek, és azok között is különösen a reformátusok ilyen embernek ismerték. A leghitelesebb történelmi dokumentum erre a pestújhelyi reformátusok búcsúját megörökítő jegyzőkönyv, amikor 1915-ben ünnepi presbiteri gyűlés keretén belül búcsúztak szeretett lelkipásztoruktól. (Lásd, külön oldalon.)

Amikor 2012-ben a Pestújhelyi Emlékfasor megvalósulása tervbe került, Református Egyházunk az elsők között javasolta, hogy Biberauer Richárd neve szerepeljen e kerületrész szellemi és környezeti fejlődéséhez nagyban hozzájáruló, jeles személyek között.

Álljon itt most annak a meggyőzően hiteles és páratlanul gazdag életútnak néhány mozaikja, melyek felvillannak abból, ahogyan írtak róla, családjáról, szolgálatáról, Istentől kapott küldetéséről.

Mindezen dokumentumok meggyőző bizonyítékul szolgálnak arra, hogy olyan személyt tudunk jó lelkiismerettel ajánlani az Önök tisztelt figyelmébe, akinek neve nem hiába kerülhet e nemes kitüntetésre jelöltek névsorába.

(Részletes indoklás, szakmai életút ismertetése külön oldalon.)

 

 

Dátum: Budapest, 2018. július 24.

Trencsényi László református lelkipásztor

***

Részletes indoklás, szakmai életút ismertetése

Biberauer Richárd református lelkész POSZTUMUSZ ajánlása

a Budapest XV. kerület Díszpolgára címre

Biberauer Richárd református lelkipásztor családja:

Nagyapja: Biberauer Mihály (1791-1859) református lelkész, a grazi gyülekezet lelkipásztora, ő temette el, a hit meg nem alkuvó bátorságával Haynau tábornokot.  Sz: Biberauer Tivadar (1829-1913) vasúti mérnök, részt vett a Nyugati pályaudvar építésében is, édesanyja Pospesch Mária (1842-1923). F: Vischer Márta (1874-1933). Legidősebb fia: Bodoky (Biberauer) Richárd (1908-1996) református lelkész. Legidősebb fiú unokája: Bodoky Tamás (1941-) geofizikus, kandidátus.

Biberauer Richárd volt a magyarországi református diakonissza-munka megindítója, a Filadelfia Magyar Református Diakonissza Szövetség, később Egylet, majd Alapítvány megalapítója és vezetője (1903-1939). A magyarországi belmissziói munka egyik kezdeményezője és egyik kiemelkedő munkása. Feleségével jelentős szerepet vállalt a svájci és holland gyermeküdültetések megszervezésében, a református sajtó kialakításában.  Pestújhelyen iskolát és árvaházat, Gödöllőn, Cegléden, Kőszegen és Noszvajon árvaházat, Leányfalun diakonissza üdülőt alapított.

1903. máj. 21-én a Biberauer család Pauler utcai (Bp. I. kerület, Krisztinaváros) lakásán alakult meg a Filadelfia magyar diakonissza intézet.  Később kezdeményezésére az intézet Pestújhelyen telket vett, ahol előbb iskolát, majd árvaházat alapított.

Főbb művei:

A diakonissza mozgalom fontosságáról. (Bp., 1903)
Az evangélium hatalma Kínában. (Karcag, 1905)
A női diakoniáról. (Bp., 1913).

Irodalom:

Id. Biberauer Richárd (Dunamelléki Ref. Egyházkerület Filadelfia Diakonisszaintézet Alapítványának Körlevele, 1938/39)
Biberauer Richárd (Református Élet, 1939)
T. B: Szeretetszolgálatunk úttörői: Biberauer Richárd és Vischer Márta. (Confessio, 1985)
Kovács Bálint: Százéves a Filadelfia magyar diakonissza szolgálat. (Confessió, 2003).

Reformátusok Budapesten, I-II szerkesztette Kósa László, Argumentum Kiadó,2006, Kovács Ábrahám: A Biberauer Bodoky család története. 687-707-ig.

***

(Részletek: dr. Holló Szilvia Andrea (szerk.): "Közös akarattal." Írások a százéves Pestújhely civil társadalmáról. (Budapest, 2010.)  a Pestújhelyi Református Egyházközségre vonatkozó részből.)

 

A Pestújhelyi Református Egyházközség megalakulása és korai története az akkori Széchenyi-telepen működő Filadelfia Egylettel szorosan összetartozik. Amikor 1910-ben megalakult a Pestújhelyi Református Egyházközség, eleinte a Filadelfia Egylet László utca 12. szám alatti házában, az imateremnek is használt iskolában tartotta az istentiszteleteket, és a mai napig itt található a lelkészi hivatal. Álljon itt bevezetőként a Filadelfia nagyhírű igazgatójának Biberauer Richárdnak ünnepi beszéde, melyet az egylet pestújhelyi elemi népiskolájának megnyitóján mondott el 1913-ban.

 

„Igen tisztelt Közönség!

Engedjék meg, hogy iskolánk történetét a rendelkezésemre álló néhány perc alatt három képben mutassam be. 1907-ben egy őszi nap kora délutáni óráiban egy kis társaság haladt felfelé az Óbuda melletti Remete-hegyen. Útjának kimondott célja az volt, hogy alkalmas házat vagy házhelyet nézzen a Filadalfia diakonissza egylethez tartozó testvérek számára. A mélységes csönd, a tiszta levegő, az őszi nap aranyos sugaraiban fürdő táj és gyönyörű kilátás felettébb kívánatossá tették a vidéket, ellene csak egy ok szólott, s ez a Bethesda kórháztól, a testvérek fő működési terétől való nagy távolság. Ez az ok méltán gondolkodóba ejthetett bennünket és arra késztetett, hogy az ingatlanvétel kérdését nagyon, de nagyon megfontoljuk.  Ugyanabban az időben történt, hogy valaki felhívta figyelmünket a Pesttel határos Széchenyi-telepre, mint ahol bizonyosan találunk megvételre alkalmas ingatlant. Elhatároztuk tehát, hogy kimegyünk oda és szétnézünk. Mikor egy előre megállapított napon kijöttünk és megkerültük a telepet, a homokos talaj láttán szerzett benyomásunk nem volt a legkedvezőbb. De aztán találkoztunk dr. Bezsilla Nándor ügyvéd úrral, aki mindjárt első látásra rendkívül szíves volt hozzánk és megmutatta nekünk a László utca 12. szám alatti szomszédos házat.

A ház és kert teljesen megfelelt céljainknak. Az ingatlan megtekintését követő rövid beszélgetésünk pedig úgyszólván minden kérdést tisztázott. Csak az itteni sok homok okozott még némi gondot. De miután az ügyvéd úr tapasztalatból állította, hogy ez a homok kitűnő hatással van az egészségre, s még a gyenge szervezetű gyermek is gyógyul és erősödik benne, utolsó aggodalmunk is eloszlott.

 

Hazamenet már más szemmel néztünk mindent. Egyszerre felfedeztük, hogy mégis csak szép a telep, a lábaink alatti homoktenger egy sokat ígérő jövőnek ki nem aknázott kincseivel biztatgatott, a nagy csend és tiszta levegő vonzott, és a nyugat felé nyíló szép panoráma örömmel töltötte el lelkünket.

A távolban kéklő budai hegyek mögött épp akkor nyugodott le ugyanis a nap és pirosra festette az égboltot. ...

....Ezennel most már átadjuk épületünket igazi rendeltetésének, a minden felekezeten, pártálláson és nemzetiségen felül álló, tiszta evangéliumtól áthatott, komoly oktatás és nevelés ügyének.  Az idén 106-ra emelkedett iskolánkba járó növendékeink száma. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezzel nem tartjuk összeférhetőnek a lelkeknek bármely irányban való erőszakos befolyásolását és bármiféle felekezeti kérdés fölvetését. Ebben a szellemben engedjük termünket a helybeli református fiók egyháznak a vasárnap délelőtti istentiszteletek tartására, meg lévén győződve arról, hogy az igazi kálvinista egyház sohasem akart mást, mint az evangélium világosságának erélyes, de nem erőszakos terjesztését. Íme, az általunk eleinte sivárnak mondott homokon valóban kincseket találtunk! Nemcsak a gondozásunk alatt állott árváink testi és lelki egészségét, nemcsak egynéhány meleg szívet, hanem megtaláltuk a legfőbb kincset is, lehetőséget és alkalmat a Krisztus országáért való komoly munkálkodásra.

Mielőtt jelentésemet befejezném, a Filadelfia őszinte köszöntését tolmácsolja dr. Bezsilla Nándor ügyvéd, és dr.Weszter Sándor orvos, dr. Szűcs István kultuszminiszteri titkár uraknak, az igen tisztelt Magyar Királyi Tanfelügyelőségeknek, valamint mindazoknak, kik bármi tekintetben segítségünkre voltak és vannak.

Engedjék meg végül, hogy egyesületünk azon óhaját is tolmácsoljam, hogy a Filadelfia névben felekezeti, nemzetiségi, pártpolitikai különbség nélkül őszinte és megértő szívvel találkozzanak ezután is mindazok, kik ezen sokat szenvedett ország ügyét és boldogulását igazán szívükön hordozzák."

Felolvasta az iskola megnyitó ünnepélyén Biberauer Richárd

(Idézet: Pestújhely című Társadalmi hetilap 1913/37. szám)

***

Részletek a Pestújhelyi Református Egyházközség presbiteri jegyzőkönyvéből

A gyülekezet ünnepi presbiteri gyűlésen búcsúzott szeretett lelkipásztorától Biberauer Richárdtól.

 

„A pestújhelyi ref. fiókegyház hivatalosan is értesülvén arról, hogy Nt. Biberauer Richárd lelkész úr pestújhelyi h. lelkészi tisztéről a háborúval kapcsolatos sokoldalú elfoglaltsága mellett, s egészségi okokból is lemondani kényszerült, indíttatva érezte magát, hogy ezen egyházi főhatóságilag is felmentőleg jóváhagyott tény alkalmából tőle ünnepélyes díszülés keretében vegyen búcsút, s hervadhatatlan érdemeit, maradandó alkotásait s iránta való törhetetlen bizalmát, ragaszkodását és nagyrabecsülését kifejezésre juttatva, ha kellőképp vázolni és ecsetelni képtelen volna is, de legalább az alábbiakban méltatni megkísérelje:

 

1. Az ő éles látása, lankadást nem ismerő buzgalma, hitének lángoló szövétnekétől hevítve hozta létre a pestújhelyi első népiskolát, mely mintegy melegágya volt a hitélet további fejlesztésének s ma is annak állandóan tápot nyújtva, menhelyünk maradt Isten dicsőségének hirdetése s a lelkiekben való közreműködés szent helye gyanánt.

2. Az egyház különválása és a kapott 20.000 korona kártalanítás oroszlán részét ő végezte azzal, hogy előkelő összeköttetése révén a kellő helyeken meg tudta értetni és magyarázni a követelés jogos voltát, jóllehet a precedens sziklafalát kellett egyik oldalon áttörnie, míg másfelől a mérséklés és szeretet olajágával kellett a kedélyeket csillapítania.

3. Egyházunknak istentisztelet s más lelki és egyházi javak gyakorlásira az iskola helyiségeit ingyen átengedni hatékonyan közreműködött, mondhatni az ez irányú előterjesztése döntő jellegű ma is és volt a múltban is.

4. Egyházunk helyettes lelkészi teendőit két évig nagy buzgalommal és odaadó igyekezettel ingyen végezte.

5. Sok más irányú egyházi közreműködése szintén nyilvánvaló, különösen a hadikölcsön célszerű elhelyezésekor szerzett kiváló előnyöket az egyháznak. Ezen önzetlen, sokoldalú tevékenységével még nem merítette ki irántunk való jóindulatát, hanem szíves ígéretet tett az iránt, hogy minden mozgalmunkban azután is hű tanácsadónk, támogatónk fog maradni."

 

„Ezek alapján tisztelettel indítványozom, mondja ki a díszülés, hogy a fenti megemlékezés egész terjedelmében jegyzőkönyvileg is megörökíttetik s ez kivonatilag Nt. Biberauer Richárd lelkész úrnak alkalmas időben küldöttségileg átnyújtatik."

(Presbiteri jegyzőkönyv 1915. április 18.)