Október harmadik hétvégéjén konfirmandus csoportunk két feledhetetlen napot töltött Leányfalun. Utólag visszagondolva, az indulás pillanatától kezdve minden esemény a közösségépítést szolgálta. A látásból ismert arcokhoz már a zsúfolt autóbuszon tudtunk neveket kapcsolni. Az pedig külön ajándék volt, hogy a fiúk és lányok 1-1 hatalmas szobában kaptak szállást.
A szombat délelőtt gitáros énekléssel és ismerkedési játékokkal kezdődött. Ebéd után aztán túrázni indultunk. A térkép alapján úgy tűnt, hogy lelkészeink kíméletesek voltak, és a célt elég hamar elérjük. Menet közben azonban kiderült, hogy ez a túra a közösségépítés feledhetetlen eszköze. A csúszós útviszonyok, az erőltetett menet olyan együttes szenvedést eredményezett, ami igazán összekovácsolta a kis csapatot. A tervezett három órából öt órás menetidő kerekedett. A háziak nem győzték a farkaséhes társaságot jól tartani a vacsorára készített finomságokkal. Este aztán mindenki örült, hogy kinyújthatta fáradt végtagjait, és csöndesen figyelhetett Isten üzenetére. A vetített előadás az imádság fontosságáról szólt, majd arról beszélgettünk, hogy milyen szerepe van a könyörgésnek személyes életünkben.
Vasárnap reggel a helyi református istentiszteleten vettünk részt. Az igehirdetés az új ember felöltözéséről szólt. A lelkipásztor úr szeretettel vezetett körbe, mesélt Ravasz László püspökről, aki Leányfalunk töltötte élete utolsó éveit. És örömmel szereztünk tudomást arról is, hogy a szép új templom díszítését is a mi presbiterünk, Gaál János készítette. A délelőtt további része tanulással telt. Lelkipásztoraink a vetített előadásban arról szóltak, hogy ki a legfontosabb számunkra: az Úr Jézus Krisztus. Ebéd után tettünk egy sétát a Duna partján. Végül a hétvége a szálláshelyünk fölötti dombon zárult, ahol a keresztút állomásainak megtekintése után egy fakereszt alatt imádkoztunk.
A következő kátéórán próbákban edződött csapattagokként örültünk a viszontlátásnak.