Az iskolás hittanra, kátéoktatásra és ifjúsági bibliaórára járó gyermekek és családtagjaik népesítették be gyülekezeti házunkat 2009. november 7-én. Reformációi Családi Napra érkeztek.

Lelkipásztoraink szeretetteljes üdvözlése után máris „kopogtattunk": így jeleztük, és énekeltük, hogy ez egy olyan kivételes nap, amikor a szívünkön zörgető Jézus ajtónyitásra vár. A „kopogtatós éneket" a nap folyamán még megannyi más, kedves új, lelki ének követte. És hamar kiderült, hogy nemcsak a Tiszteletes Néni szeret énekelni...

Az éneklés mellett az iskolamentes napon egy kis tanulásra is sor került. A gazdag ifjú kérdése nyomán: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" a Reformáció örökségével ismerkedhettünk, Dr. Nagy Gábor István presbiter segítségével. S hogy az izgalom se maradjon el: az előadást egy jóízű és tanulságos vetélkedő követte, amibe még a felnőttek is önként beszálltak.

Délben a gyülekezet ügyes kezű asszonyai ízletes ebéddel szolgáltak. A finom falatok után jól esett egy kis kinti mozgás. A Jó Istentől szép időt is kaptunk. Pedig szélre és fagyra számítottunk.

A hatalmas parókiaudvarról csak a filmvetítés híre tudta becsalogatni a vidám gyerekcsapatot. Dániel történetét láttuk. Sőt, nemcsak láttuk, hanem el is játszottuk. Minden gyerek választhatott magának szerepet, és Orbán Tamásné irányításával olyan fergeteges jelmezes Dániel történet kerekedett, hogy azt egyhamar nem fogjuk elfelejteni.

A délután kézműves foglalkozással zárult: a legkisebbek a látott és bemutatott történet angyalkáit és oroszlánjait készítették el, a nagyobbak üvegfestéssel foglalkoztak, a fiatalok pedig a keresztyén jelképeket készítették el egy-egy termésképben.

Amíg a gyermekek ügyeskedtek, a felnőttek sem tétlenkedtek. Lelkipásztoraink lelki beszélgetésre hívták őket. A reggel még idegen, délutánra pedig testvérekké formálódó csoport egy áldott igei bíztatást kapott: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy." (Ézsaiás 40: 1)

Azt éreztük mindnyájan, hogy nemcsak egy gyülekezeti napot kaptunk ajándékba, hanem a legtöbbet: a Megváltó szeretetet melegségét. Ez volt ott a kicsik mosolyában, és ez hatotta át a szülők szavait.

Legyen áldott az Úr, hogy Tőle semmi és senki el nem szakíthat; mert kicsik és nagyok: kegyelméből mindnyájan az Övéi lehetünk.

Egyedül Istené a Dicsőség!
Feltöltés alatt