1. szám

2005-12-06


Ki- és feltekintés

Pál apostol kitekint a korintusi gyülekezet életét terhelő bűnök, bajok és nyomorúságok sötét fellegei közül és odafordul Istennek minden értelmet felülhaladó áldásaihoz, ajándékaihoz. Akkor fakad fel szívéből ez a mondat: "Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!- / 2. Korinthus 9,15 /

Amikor elkezdjük olvasni a Korintusi leveleket, megdöbbenünk azon, hogy milyen sötét bűnök uralkodnak némely Korintusban élő ember szívében: felfuvalkodottság, gőg, személyválogatás, szeretetlen és igazságtalan ítélkezés, pártoskodások, ellenségeskedések, hát mögötti suttogások, pletykák. Igazságtalanul megkritizálták Pál személyét és szolgálatát. Azt mondták: "Jelenléte erőtelen, beszéde silány-. Még Pál apostolságát is kétségbe vonták.
Pál nagyon szerette a korintusiakat. Minden egyes vádjukra mentő szeretetből és Isten lelkétől származó bölcsességgel válaszolt. Leleplezte a korintusiak "sötétségét-, de mihelyt lehetett, elfordult, kitekintett ezekből a sötétségekből és ámulva fedezte fel Isten mérhetetlen kegyelmét, Aki a tékozló fiak tékozlásait megbocsátva újabb és újabb ajándékait, áldásait adta oda a korintusiaknak. E nagyon súlyos gondokkal, feddésekkel, intésekkel terhes levelekben olyan fejezeteket találunk, mint az I. Korintus 13, az Isten korintusiak között felfakadó szeretetének Himnusza, a "kiváltképpen való út-, vagy mint a 12. és a 14. fejezet, ahol a korintusiaknak adott gazdag kegyelmi ajándékok vannak felsorolva, ...illetve a II. Korintusi levél 8. és 9. fejezete, ahol azon ámulunk el, hogy ezek a tékozló korintusiak milyen buzgón és nagylelkűen adakoznak a Jeruzsálemben élő keresztyének szükségeire. Az őket inteni, feddeni kényszerülő Pál tanítgatja őket az adakozás Istentől jövő áldásainak titkaira.
Olyan mindkét Korintusi levél, mint a sötét fellegek vonulása, amelyet azonban megtör a nap mindent felülmúló ereje, és fel- felragyog a sötét fellegek közül, oszlatva azokat. Pál kitekint a sötét fellegek közül és odafordul az Isten meg nem érdemelt, mindent felülmúló áldásai felé. Áldott tanítás, elv és gyakorlat ez. Isten azt üzeni nekünk, hogy kövessük ezt a tanítási elvet és gyakorlatot!
Vége az egyházi évnek, elkezdődött az Advent. A naptári évből sem sok van már hátra. Visszatekintünk ez elmúlt évre, vagy évekre talán. Látunk sötét fellegeket, de lássuk meg, hogy ezeket is átjárta Isten meg nem érdemelt kegyelmének ereje, napja. Vegyük észre, vegyük számba Istennek drága szeretetéből megadott áldásait, ajándékait saját személyes életünkben, családunk életében, Gyülekezetünkben, közösségünk tagjainak életében, szomszédaink, barátaink, ismerőseink körében. Forduljunk oda ezekhez, tekintsünk ki ezekre, és átéljük mi is a Lélek csodáját abban, hogy felfakad a mi szívünkben is az Istent magasztaló mondat: " Az Istennek pedig legyen hála...!-
A mi családunk életében ebben az esztendőben volt súlyos betegség, betegápolás, nehéz műtét, halál, gyász, temetés, de adott az Úr vigasztalást, erőt a terhek hordozásához. Minden súlyos teher között szolgálatokat és a szolgálatok végzéséhez szükséges erőt. Adott ajándékba új életet, kis gyermek születhetett és növekedhet.
Gyülekezetünk súlyos nehéz lelki- és anyagi terhei között templomot újíttathatott sok munkával, szorgalommal, s közben folyhattak zavartalanul az istentiszteletek és a Gyülekezet élete előrébb juthatott.
Forduljon ki - ki közülünk, és tekintsen ki Isten mindegyikünknek adott ajándékaira, áldásaira, tartsuk számon, soroljuk fel, egymásnak is mondjuk el azokat! Kövessük a korintusi levelekben felfedezhető tanítást, elvet és gyakorlatot!
S végül azt is lássuk meg, értsük meg és kövessük, hogy Pál nemcsak kitekintett e mondat bizonyságtétele szerint, hanem fel is tekintett. Feltekintett Jézus Krisztusra, Jézus Golgotai kereszten meghozott áldozatára. Ez az áldozat az Isten "kimondhatatlan ajándéka-. Jézus Krisztus áldozata által nemcsak megenyhülnek gondjaink. Nemcsak megvigasztaltatunk nyomorúságunkban, gyászunkban. Nemcsak megpihenhetünk fáradtságunkban és megújulhatunk, hanem megszabadulhatunk bűnből, ítélettől és új, örök életre juthatunk, Istennek kedves, értékes gyermekeivé leszünk. Haszontalan, sőt káros és ártalmas, pusztuló és pusztító élet helyett másokat építő, minden értelemben értelmes és hasznos életet élhetünk.
Gondolkodjunk hát el, fogadjuk el és kövessük a tanítást, az elvet és a gyakorlatot! Tekintsünk ki, és tekintsünk fel. Legyen meggyőződésünkké, hitvallásunkká, a mi lelkünkből is felfakadó mondattá: "Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!-

Szegedi Gyula
lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél