Hitvallás a Bibliában 21.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/ 41.sz.
Lekció: Ap.csel. 8, 26-40
Textus: „Amint továbbhaladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Ezt mondta néki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia." (Ap.csel, 8, 36-37)
Egy történetből két hitvalló ember lép elénk: Fülöp és az etióp kincstárnok. Mai igehirdetésünkben állítsuk őket egymás mellé. És pedig azért, hogy még inkább lássuk: nincs két egyforma hívő, hitvalló ember. Mindenki a maga külön kis világából érkezett. Mindenkinek más és más, hosszabb vagy rövidebb utat kell megtennie. Mindenkinek más a Bibliához, az Igéhez való viszonya. S van aki már ismeri Jézust, s van aki még nem...! Persze, beszélhetnénk arról is, hogy a hit útján is vannak kezdők és haladók, tanulók és mesterek, de ne ezekre a fokozati különbségekre tegyük a hangsúlyt, hanem hogy tiszteljük és segítsük egymást, hogy előrébb jussunk Jézus Krisztus megismerésében!
Az etióp kincstárnok -ma így mondanánk: pénzügyminiszter- a hatalom, a pénz, a politika embere, sok dolgot megengedhet magának, amit a hétköznapi halandó nem, pl. hintón utazik, vele szemben Fülöp diakónus és evangélista nem az emberek fölött, hanem azok között szolgál, lelki ember, aki az apostolok lovát koptatja, azaz, gyalog jár...
Időnként jó rácsodálkozni arra, s hálát adni az Istennek azért, hogy milyen különböző (anyagi-, társadalmi-, kulturális ) körülmények között élő embereket szólít meg! Hogy tőlünk távol eső világokban is kereshetik és megtalálhatják az Istent! Hogy -a közfelfogással ellentétben- ma is vannak hívő politikusok, üzletemberek, sőt, komoly országos és nemzetközi keresztyén szervezeteket alkotnak!
Az udvari főember nagy utat tett meg (földrajzi és lelki értelemben is), hogy keresztyén legyen, míg Fülöp megtérésének történetét nem ismerjük, vele már úgy találkozunk, hogy benne van az egyházban, a misszióban!
Sajnos Krisztus egyházában is gyakori mások hitének és hitelességének a megkérdőjelezése, pedig az etióp főember példája is arra int, hogy mielőtt véleményt formálunk, azt is tartsuk szem előtt, hogy ki honnan indult, min ment keresztül, mekkora utat tett meg idáig! S főleg azt nézzük: az Istennek, és nem a véletleneknek a műve, hogy kinek-kinek úgy rendeli a(z) (kerülő) útját, hogy ezek az utak találkozzanak...!
A H.K.53.kérdésére adott válaszból tudjuk, hogy Isten „igéje és Szentlelke által" gyűjti egybe az Ő népét. Igen fontos tehát a kérdés: Hogy állunk a Szentírással? Az etióp kincstárnok megvette és olvasta („Vedd és olvasd...!" - ismerjük Agustinus egyházatya hitre jutásának történetét...), Fülöp pedig értette és magyarázta az írást!
Nagyon örülök annak, hogy gyülekezetünkben vannak bibliaolvasó emberek. Az idén is 25 Bibliaolvasó Kalauzt rendeltünk! De értjük-e az Írást? Keressük-e benne magunkat és az élő Jézus Krisztust? Olyan szépen mondja Luther: „A Szentírás az a bölcső, amely Krisztust ringatja..."
A főember, miután megértette, hogy az Ige róla és Jézusról szól, úgy érezte, elhárult minden akadály, hogy megkeresztelkedjen, csatlakozzon Jézushoz és az Ő népéhez, hitvallást tett Róla -„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten fia!"- és „örvendezve haladt tovább az útján." Mint ahogy Fülöp is -nyilván örömmel és lelkesen- hirdette tovább a Jézusról szóló örömhírt.
Igen, különböző világból, más-más úton, eltérő igei jártassággal érkeztek, de mindkettő Jézus oldalára állt, Róla tettek hitvallást, örömmel szolgáltak Néki! És mi?
Imádság: Hogy tudjunk az Isten-keresőknek segíteni!
Ének: 146. zsoltár, 225.,396.dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 16, összesen: 511240