Harcok 2.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 20.sz. Anyák napja
Lekció: II.Kir. 5, 1-19
Textus: „Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kislányt, aki Naámán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én Uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából." (II.Kir. 5, 2-3)
Üzletemberek, politikusok, sportolók számtalan riportban elmondták már, hogy nem lennének sikeresek, ha nem állna mögöttük biztos, szerető családi háttér, stabil hátország. Egyébként is évezredek óta ez a felállás: a férfiak vívják harcaikat ellenséggel, természeti elemekkel, a megélhetésért, míg otthon a házi munkával, gyermekneveléssel az anyák „tartják a frontot..."
Történetünkben Naámán, aki sikeres, megbecsült hadvezér volt, leprás, bélpoklos lett. Nézzük, mit tett az ő családja ebben a nehéz helyzetben, egyáltalán, mi jellemez, s mi is - édesanyák, gyermekek- hogyan tudunk megteremteni egy biztos hátországot?
Talán meglepő, de az első, hogy a családtagok beszélgetnek egymással. Igen, a kommunikáció. Utánaszámoltam, a történetben legalább hét utalás van - a legfelső diplomáciai szinttől a szolgák, küldöncök üzenetátadásáig - a kommunikációra. S az ember ezeket úgy képzeli el, hogy hosszú beszélgetések voltak. Nemcsak annyi, mint sok mai családban: „Na, mi volt az iskolában?" „Semmi..." S ezzel nagyjából ki is merül az egymással való társalgás, marad a tv és a számítógép... Rohanó, elhidegedett és elszemélytelenedett világunkban nem véletlen, hogy a neveléssel foglalkozó szakemberek is azt tartják a legfontosabbnak, hogy minél több, nyílt beszélgetést folytassunk egymással, gyermekeinkkel.
Ez akkor valósulhat meg, ha kialakul egy bizalmi légkör. Én bízom benned! Elmondom, mert fontosak vagyunk egymás számára! Megosztom veled problémáimat, örömeimet - az életem!
Itt ez a fogoly-szolga izráeli kislány is el merte mondani úrnőjének (nem édesanyja volt!),amit tudott, s ő is komolyan vette a kislányt.
Megbíztak egymásba. Szerették egymást. Erős volt köztük az érzelmi kötelék. Dél-Kelet Ázsiában szokás az un. bászi-szertartás. Erre szinte havonta, minden apropóból (valaki érkezik, elmegy, meggyógyul stb.) sort kerítenek az ismerősök, családtagok. A szertartásmester „megköti" az ember kóborló, s ezáltal bajokat okozó lelkeit, de egyúttal egymással való kapcsolataikat is megerősítik, s egy bászi-fonalat kötnek egymás kezére (szövetséget kötnek). Egyébként pedig beszélgetnek, énekelnek, megvendégelik egymást.
Végül akkor a legstabilabb a hátország, ha nemcsak beszélgetnek, együtt vannak, erősítve a családi kötelékeket, hanem ha valami jó ügyre szövetkeznek! Itt azért fogott össze mindenek előtt Naámán családja, hogy neki segítsenek, hogy ő meggyógyuljon. A gyógyuláshoz a kislány hite volt az első lépés! Idegen (vallási) környezetben az otthonról hozott hite indította el urát a gyógyulás útján, mert ő ismerte Isten emberét, Elizeust, hallott róla, tudta, hogy Isten erejével csodát tud tenni. Hallottam én is ilyen gyermeki hitről: egy nagyobb lány alkohol-beteg édesapjának járta ki, hogy elkerüljön egy kék keresztes helyre, ahol Jézusnak, a Szabadítónak a hatalmával meg tudott szabadulni az ital fogságából, kötelékéből...
A kedves gyermekeket, akik anyák napjára felkészültek, verssel, énekkel, virággal, itt is, most is hadd biztassam, hogy hétköznap is, mondják el, meséljék el szüleiknek, mit hallottak hittanórán, gyermek istentiszteleten, egyéb alkalommal Istenről, Jézusról, az Ő szabadító hatalmáról, szeretetéről! Ez a történet, s a mai valóság is azt mutatja, hogy sok esetben a gyermektől juthat el az evangélium a szülőkhöz! A szülőktől pedig azt kérem, hogy hallgassák meg gyermekeiket, higgyenek nekik, s mindenek felett -persze-abban az élő Istenben, aki őket is fel tudja használni a gyógyításban, országának hirdetésében és építésében!
Igen, ő teheti családi életünket is boldoggá, biztos hátországgá, Ő ad türelmet a beszélgetésekhez, bizalmat egymás iránt, hitet és szeretetet egymás segítésére!
Imádság: édesanyákért, gyermekekért, családokért!
Ének: 66. és 134. zsoltár, 165. és 395. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 26, összesen: 505247