2015. december 20.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/49.sz.
Lekció: János ev. 16, 23-33
Textus: „Ezeket példázatokban mondom néktek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek, és én nem mondom nektek , hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga az Atya szeret titeket..." (Jn. 16, 25-27)
A 70-es években New Yorkban volt egy klub, melynek tagsága befolyásos üzletemberekből, politikusokból állt. Hetente egyszer összejöttek egy dzsungellé kidekorált helységben, arcukat kifestették, indiánjelmezeket, állatbőröket öltöttek magukra, primitív fegyvereket vettek kezeikbe, s kezdődött a „játék...": durva szavakat vágtak egymáshoz, fenyegetően hadonásztak bunkóikkal, skalpolókéseikkel, jelképesen meg is ölték egymást -így adtak ki magukból minden gyűlöletet, feszültséget, elfojtott indulatot, vágyat, amelyektől a hétköznapi életükben jólneveltségük és a civilizált társadalmi élet visszatartotta őket...
„Azon a napon" - egy „kis idő múlva..." - vége lesz e földi árnyékvilágnak, a „barlangkorszaknak", melyben minden csak árnyékképe a „tiszta ideák világának" (Platón), eljön a színről színre látás ideje (I. Kor. 13, 12), a gyűlölet és a vadember helyett előjön belőlünk igazi énünk és valódi szeretetünk...
Hogy ne bizonytalansággal és célt tévesztő vágyakozással („...szeretteimet a mennyben újra megláthatom..."401. dics.) készüljünk Jézus visszajövetelére, ma, advent 4. vasárnapján beszéljünk annak lényegéről, hogy együtt leszünk Krisztussal, arról, hogy milyen lesz ez, miben lesz más?
Közvetlenül beszélhetünk az Atyához! Nem az imádság -sokszor bizonytalannak tűnő - csatornáján keresztül... Nem Krisztus Lelkének közbenjárásával, hogy „esedezik értünk (számunkra) kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Róm. 8, 26) Akkor már tudni fogjuk, hogy mit mondjunk, mit kérjünk, mire van szükségünk... Akkor már beszélhetünk Jézus nevében -annyira eggyé válunk Vele... Nem lesz már köztünk válaszfal, beszélő rács, mint a börtönökben... „Engedd, hogy Jézus ölébe vegyen...!" (Farkas József)
Jézus is nyíltan szól az Atyáról! Nem példázatokban. Nem kell már alkalmazkodnia a mi képességeinkhez, hogy mi elképzelni sem tudjuk Istent, (Ő „teljesen más" - Barth K.), csak földi viszonyaink képei alapján... Ahogy mennyire más -bocsánat a túlzottan evilági hasonlatért...- tv-képernyőn keresztül, s mennyire más élőben nézni pl. egy futballmeccset... Wells írt egy novellát „A vakok országa" címmel, ebben leírja, hogy egy látó fiatalember Nunez megérkezik a vakok miniállamába, s megpróbálja nekik elmagyarázni a természet alkotásait, a tárgyakat, a színeket... Értjük? Nem lesz szükség Jézus kommentálására, közvetítésére, színről színre fogjuk látni az Istent!
S ami a legcsodálatosabb: Közvetlenül fogjuk érezni Isten szeretetét! Amiket mi itt e földön megélhetünk Isten jóságából, a természet alkotásain, életünk történésein keresztül, az nem egyértelmű... Hétköznapjaink, de még az arra hivatott ünnepeink sem tudják visszaadni Isten szeretetét... Azt a bizonyos karácsonyi „akol-meleget", melyről Vályi Nagy Ervin beszélt egy interjúban... Valahogy úgy képzelem ezt is, hogy áramlik a fény, de a mi szíveinken, mint millió és millió apró prizmán megtörik, eltorzul, rossz irányba megy, hogy vajmi kevés jusson el csak hozzánk... Egyszer egy anyuka panaszkodott a pszichológusának, hogy a férjem ugyan mindenben segít, ellátja a gyerekeket, de ez a szeretet -úgy érzem- nem nekem szól... Mindezekkel szemben „azon a napon" Isten egyértelműen, melegen, töretlenül és személyre szólóan fog szeretni, téged és engem...!
Igen, „...maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem." - fejezi be Jézus. Szeretjük Őt? Hiszünk Benne?
Imádság: Hogy az imádságra sem legyen már szükség...
Ének: 234., 303., 510. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 67, összesen: 505094