2015. szeptember 13.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/39.v.
Lekció: János ev. 13, 1-20
Textus: „Miután megmosta a lábukat, s felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? (Jn. 13, 12)
Becsengettek... Elkezdtük a hittanórákat is... El kezdtünk készülődni a jövő vasárnapra, amikor is tanévnyitó istentiszteletet tartunk. Van egy mutogatós gyermekének, amely egyből „beugrott", mikor először elolvastam a lábmosás történetét: „Csodálatos Jézus szeretete (3X), csodás szeretet! Olyan magas, nem érek fölé, olyan mély nem érek alá, olyan széles, nem érem körül, csodás szeretet!"
Úgy gondolom, hogy nekünk, illetve az egész világnak, egyre inkább erre van szükségünk. Ennek a mai világnak, amely valahol (gazdaságilag, életszínvonalban, tudományok terén stb) nagyon magasan szárnyal, ugyanakkor pl. erkölcsileg nagyon mélyre zuhant, amely valahol hihetetlenül összeszűkült (internet, globális falu), valahol pedig nagyon kitágult és a távolságok csak nőnek az emberek között, ahogy Tóth Árpád írja: „Ó jaj az út, lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, s köztük a roppant, jeges űr lakik!"
Szóval nézzük csak, Jézus szeretetét!
„Olyan magas, nem érek fölé..." Sok szó esett már ebben az évben János evangéliumának különlegességéről. Hogy a többi evangéliumnál sokkal hangsúlyosabb nála Jézusnak az isteni, mennyei, megdicsőült volta. Nem véletlen, hogy a művészettörténetben János evangéliumának a sas a szimbóluma, hiszen egy hatalmas szárnyalással kezd János: „Kezdetben volt az Ige... Itt a 13. fejezet elején is arról olvashatunk, hogy „eljött az Ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához..." S utána kezdődik tanítványaival az utolsó vacsora. Már maga az asztalközösség is fölfelé irányult és a messiásvárás jegyében telt.
Igen, ebből az emberfölötti, isteni magasságból árad felénk Jézus szeretete! Magas szeretete...
„Olyan mély, nem érek alá.." S ekkor - a többi evangéliummal ellentétben - itt nem az úrvacsora következik (melyben mintegy magához emelné az övéit), hanem Jézus lehajolt és „...elkezdte a tanítványok lábát mosni!" (5.v.) -ebben az egyébként „szárnyaló" evangéliumban...
Lehajló szeretet... Különös... Nem ez a világ rendje, hanem az, hogy a tanítvány mossa meg a mester, a házigazda a vendég, a szolga pedig az úrnak a lábát...
Lehajló szeretet... Nem könnyű sem adni, megmutatni, megtenni - hiszen le kell hozzá hajolni, egyenes gerinccel, vastag nyakkal, duzzadó nemzeti, református öntudattal nem megy... Pedig Jézus erre buzdít: „amit én tettem veletek, ti úgy tegyetek!" (15.) De elfogadni sem egyszerű, főképp megint csak a büszkeség miatt, ahogy Péternél látjuk...(6-9 v.) Mert el kell ismernünk, hogy nem vagyunk tiszták, s rá szorulunk Jézus lehajló szeretetére! Meg azt átélni, hogy valaki megalázza magát, s neked szolgál... Balázs Dénes írta egy indiai útleírásában, mennyire megviselte lelkileg, amikor egy ember által húzott riksába ültették bele...
Lehajló, mély szeretet...Igen, Jézus vállalt értünk minden mélységet, megaláztatást, szenvedést...
„Olyan széles, nem érem körül..." Mindenki belefér... Még Júdás is: igen, a sokak szerint a legnagyobb bűnt, az árulást elkövető Júdásnak is megmosta Jézus a lábát! Hozzá is lehajolt! S tovább azok az akkori és mostani tanítványok, akik nem tudnak úgy szolgálni, ahogy Ő erre példát adott. Akik nem szolgálat házának tekintik az Egyházat, hanem szolgáltató háznak...
Igen, Jézus széles szeretete mindenkire kiterjed!
„Értitek, hogy mit tettem veletek?" -kérdi Jézus. Furcsát mondok: ha azt mondjuk, hogy persze, értjük Jézus szeretetét, akkor igazából nem értjük és nem érintett meg... Mert Jézus szeretete érthetetlen, felfoghatatlan, csodálatos... „Olyan magas, nem érek fölé, olyan mély, nem érek alá, olyan széles nem érem körül, csodás szeretet!"
Imádság: Közelebb kerülni Jézus szeretetének titkához!
Ének: 96. zsoltár, 272., 295. és 470. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 11, összesen: 511583