2017. szeptember 21., csütörtök - Battyányi Géza Nyomtat Elküld Olvasási nézet

"ha szeretet van az emberek szívében, akkor nem létezik sem határ, sem nyelv"

A Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség ebben az évben adott hálát azért a gyülekezeti testvérkapcsolatért, amely 25 éve kezdődött a németországi Hoogstede-i református reformátusokkal. A hoogstede-i találkozóra a békásmegyeri reformátusokkal közös küldöttség indult el Budapestről. Erről a találkozóról szól egy csillaghegyi fiatal személyes beszámolója.

 

Az élet néha produkál furcsa meglepetéseket. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de hálás vagyok mindazért a jóért és rosszért is, amit az élettől eddig kaptam. Sosem tudhatjuk, azt hogy melyik nap lesz az a nap, amiért érdemes volt felkelni. Sosem tudjuk, hogy melyik kirándulás lesz az a kirándulás, amelyiken megérte részt venni.
Nos, ilyen és ehhez hasonló hangulatban keltem fel azon a bizonyos csütörtök reggelen, amikor útra indultunk Hoogstede felé. Megmondom őszintén, ha tehettem volna legszívesebben kicsit későbbre tettem volna azt a 3 órai felkelést, mert fiatalság bolondság, ide vagy oda, ez még nekem is korainak bizonyult. Beletelt némi időbe, mire a telefonom csengésének sikerült betölteni akkori funkcióját és kikergetett az ágyból. Ezt követően pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy a repülőgépen ülök és aztán képszakadás. Mert bizony szégyen vagy nem szégyen, a fáradtság teljes mértékében eluralkodott rajtam és a felszállás után körülbelül 2 perccel már kisbabákat megszégyenítően szundikáltam. Két óra telhetett el, mire egy kisebb földrengéshez hasonló érzés rabolt el legédesebb álmaim láncai közül. Ugyanis a gépünk pontosan időben landolt és megérkeztünk Dortmundba, ahol már kocsikkal vártak ránk, hogy utunkat tovább folytathassuk Hoogstede felé. Persze a figyelmesség nagy erény és a hoogstedei testvéreink figyelmét ezúton sem kerülte el az a gondolat, hogy milyen korán kellett kelnünk (hozzátenném, hogy nem csak mi voltuk ezzel így, hanem ők is) és királyi lakomához hasonló terülj-terülj asztalkámat varázsoltak nekünk az autópálya kellős közepére, pár perc leforgása alatt. Így utunk további részét immáron jóllakva folytathattuk. A saját fáradságom és az elfogyasztott kávé harca közül, pedig a fáradtság nevű versenyző került ki győztesként, így bár már csak pironkodva merem beismerni, ismét elaludtam.
Nemsokára viszont miután a koffein minden apró részecskéje szétterjedt a testem minden egyes porcikájában, ismét felkeltem. S pillanatokon belül arra lettem figyelmes, hogy úti célunkat sikeresen elértük, és hogy ennek egy hatalmas fogadósereg is velünk együtt örül. Így a lehető leggyorsabban, ahogy lehetett kipattantam a kocsiból és a lehető legnagyobb gyönyörrel néztem azt, ahogy átjárja a testemet a szeretet érzése, amit az ottani emberektől kaptunk. Hihetetlen volt számomra, hogy a mai rohanó világban igenis akadnak még olyan emberek, akik időt és energiát nem sajnálva ilyen szeretetteljesen viszonyulnak hozzánk, annak ellenére, hogy szép számban voltak azok, akik idén először vettek részt a testvérkapcsolatban.
És ez a kellemes érzés az egész hetünket végig kísérte. Egy percig sem éreztük ennek a hihetetlen nagy erejű, szavakkal le nem írható érzésnek a múlását.
Az időjárás pedig, mint egy rakoncátlan kisgyerek próbálta érvényesíteni és minden keresztül vinni akaratát, így kissé esőssé festette a tájképet. A kép viszont nem maradt ám fekete-fehér. Hoogstedei testvéreink színesebbnél színesebb filctollakkal varázsoltak feledhetetlen programokat számunkra. Így minden este hulla fáradtan, ámbár annál több élménnyel dőltünk be az ágyba. A kép jobb sarkára pedig vasárnapra a napocskát is sikerült felrajzolni, mert végre a nap melegítő sugaraira sikerült virradnunk.
Sablonos lenne azt mondani, hogy életem egyik legszebb hetét töltöttem el Hoogstedeben, de mégis azt kell, hogy mondjam: ez így volt. Tudattalanul is valami olyan dolog csempészte be magát személyiségem rejtett börtönének apró celláiban, ami életem végig kísérni fog. Jó érzés volt ezúton látni azt, amit a mai világban csak nagyon kevesen vesznek észre, hogy ha szeretet van az emberek szívében, akkor nem létezik sem határ, sem nyelv.
Hálás vagyok Istennek, hogy azok közé a szerencsések közé tartozhatok, akiknek sikerült ezt megértenie és átélni.
Hégen-Szénás Henrietta

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 224, összesen: 459764

  • 2018. június 17., vasárnap

    Állítása szerint az udvarlásban gyerekes és naiv volt, leendő felesége mégis határozottnak és megbízhatónak látta. A nő viszont saját magát nem tartot...
  • 2018. június 15., péntek

    Zénó Isten élő molinójaként tesz tanúságot hite mellett, amely megmentette őt, a fókuszban ez áll. És ennél jobb reklám nem is kell annak a gondolatna...
  • 2018. június 14., csütörtök

    A gyülekezet köztiszteletben álló prédikátora otthon szülőként áll helyt, akinek esendősége közvetlenül hat gyermekeire. Vajon hogyan birkóznak meg ez...
  • 2018. június 12., kedd

    „Majdhogynem pásztor nélkül való nyáj volt ez a gyülekezet. Már maguk az emberek is lemondtak saját magunkról, havi egy istentisztelet jelentette a le...
  • 2018. június 12., kedd

    Interjúnk Monostori Ferenccel, a Dunamelléki Református Kántorképző vezetőjével a tanfolyamról és az orgonisták mai szerepéről gyülekezeteinkben. A ká...
  • 2018. június 11., hétfő

    Átadták a 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjait. Kiemelt dicséretben részesült egy református diák is, tartásjavító tásk...
  • 2018. június 07., csütörtök

    Érdemes még valaki mással gyorsan újat kezdeni, vagy van esély egy halódófélben lévő házasság újjáélesztésére? Meddig érdemes menteni a menthetőt, és ...
  • 2018. június 07., csütörtök

    Apáczai Csere János-díjat vehetett át Prof. Dr. Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
  • 2018. június 06., szerda

    Nem sok anyuka ébred úgy Budapesten, de egész Magyarországon sem, hogy én mától macikészítő leszek. Játékmackókat fogok gyártani és beteg gyerekeknek ...
  • 2018. június 06., szerda

    A 89. Ünnepi Könyvhét kínálatából válogattunk.