Az atyai ház vonzásában

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése

1. ELSZAKADÁS AZ ATYAI HÁZTÓL

"Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre," Lukács 15,12

Az Úr Jézus példázatát követve, kísérjük most végig a tékozló fiút életének négy fontos állomásán, hogy a tanulságokból magunkra ismertessünk.
A tékozló fiú baja nem azzal kezdődött, amikor becsapta maga mögött az atyai ház kapuját, hanem azzal, amikor a távozás vágya megfogalmazódott benne. Azt, hogy miért vágyott el, pontosan nem tudjuk, talán vonzotta az istentelen világ kínálata, és a maga ura akart lenni, mindenkitől szabad és független. "..a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz!" Jakab 1,15
Nem így voltunk-e mi is ezzel, amikor függetleníteni akartuk magunkat Istentől, amikor telve ambíciókkal jobbnak láttuk elmenni, elszakadni mindattól amit Isten kínál?
Az apát ez a bejelentés villámcsapásként sújthatta. A fájdalma nincs leírva itt, de könnyei kétezer év óta rendületlenül sugároznak felénk! Az apa nem áll fia útjába, hanem csendben megosztja közöttük a vagyont ( az eredetiben: biosz = élet), majd végignézi, amint szeretett fia összecsomagol és ( talán búcsú nélkül) távozik!

A fiú olyan messze vidékre költözött, hogy még a saját népét is elhagyta. Tele zsebbel és ambícióval indult a nagy életbe, de szép lassan kiürült minden: a zsebe is, a szíve is, és élő roncsként becsapva, kihasználva egyedül maradt. Züllött életmódja miatt mindenét eltékozolta. Ameddig pénze tartott nem érezte hiányát az atyai ház biztonságának, de most igen. Fizikai és lelki értelemben is iszonyatosan messze került otthonról, de tudjuk, hogy még ide is elkísérte őt az Atya szeretete.
 Mi is ilyenek voltunk, amikor kiégett üres életünk fölött szomorkodva rá kellett döbbennünk, hogy a boldogság nincs ott ahol és amiben eddig kerestük, mert a boldogság egyedül csak Istennél található!

***

2. A MÉLYSÉGBEN
- ...és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." Lukács 15, 13-16

Ahogy fogy a pénz, úgy fogynak el a cimborák is. Itt már minden élesben megy, a kiürült zsebével együtt égett ki ő is! Magára marad semmi nélkül: se pénz, se vagyon, se barátok, se család, se becsület. Ebben a reménytelen helyzetben még egy utolsó mentőakcióba kezd! Meg akarja mutatni, hogy ő még valaki, hogy ő önerőből is talpra tud állni és elszegődik annak a vidéknek egyik polgárához, disznókat legeltetni!
 Micsoda "karrier" gondolhatnánk, (egy zsidó ember számára nincs alantasabb foglalkozás a disznópásztorságnál), ő mégis vállalja! De nem akármilyen munkaadó ez a "polgár" sem. Éppen az ilyen tékozló fiakra specializálta magát, akinek ő egyszer "munkát" ad, az nem húzza sokáig! Amint látjuk ígérni, foglalkoztatni (kihasználni) tud, csak éppen a szerencsétlen munkavállalóról "felejtkezik el", így akarja őt megölni. Az Úr Jézus leleplezi az ilyeneket: "...embergyilkos volt az, kezdettől fogva." János 8,44
Ennél mélyebbre már nem lehet kerülni, mint ez a fiú. Még a disznókkal is törődnek, de vele senki.- Szívesen jóllakott volna a disznók eleségével, de senki sem adott neki- Ő, aki előkelő családból származik, aki mindent odaadott "barátainak", most tapasztalja meg igazán, hogy mennyire könyörtelen az istentelen világ. Így kerül a szakadék szélére, megundorodva mindentől: emberektől, disznóktól, mosléktól, önmagától!
 Hányan adják fel ilyenkor, hogy nem bírom tovább, minden elveszett! Ilyenkor szokott beindulni a panaszáradat: Elrontottam az életem. Senki sem ért meg, mindenki csak bánt, és csak kihasználnak. Nem kellek én így már senkinek! Nem szeret engem már senki!
Igen, innen nagyon nehéz felállni, de nem lehetetlen! Jó példa erre a tékozló fiú. Amikor már látszólag semmilye sincs, egy valamilye azért maradt: Az atyai ház biztonsága kitéphetetlenül él még a szívében. Csak ebben az egyben tud megkapaszkodni és ez menti meg!
Testvérek, mi se szégyelljük bevallani, tragikus helyzetünket, hogy ha ez így megy tovább, akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ha emberekre már nem számíthatunk, meneküljünk Istenhez. Gondoljunk most az Úrra, Aki végignézte eddigi romlott életünket, de Ő a mi szerető Atyánk, Akinél mi is oltalmat találhatunk, csak Ő menthet meg minket. Bárcsak mint egy fénysugár ragyogna be most minden összetört szívbe a mennyei otthon kitörölhetetlen képe!

***

3. HAZAMEGYEK

"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz." Lukács 15, 17-18

Az Isten nélkül élet olyan, mint egy félelmetes sötét alagút. Ez a fiú csak most kezdte meglátni elrontott élete alagútjának végét! Amikor már le tudta venni szemét a világ csábításainak hamis fényeiről és a csődbement életének szuroksötét reménytelen mocsaráról, amikor már tudta függetleníteni magát az összes emberi tényezőtől, csak ekkor kezdett újra felderengeni előtte az elhagyott otthon biztonságot nyújtó fénye.
A megtérés mintája áll előttünk.
Neki idáig kellett eljutnia, ahol már nincs mellette ember, csak egyedül disznók és moslék. Akkor tudott magába szállni, amikor már nem csak az emberit látta, hanem továbblátott mindennél. Csak így tudta kívül hagyni a világot minden szennyével és romlott kínálatával, és így jött rá az egyetlen lehetséges megoldásra. Elhatározását tettek követték. Belátta, hogy nincs veszteni valója, nem halogathatja tovább az indulást. A tettek mezejére lépett, nem okoskodott tovább, hanem valóra váltotta tervét és hazament, mert úgy döntött, hogy nem akar meghalni a moslékos vályú mellett.
Sajnos manapság de sokan döntenek mégis úgy, hogy inkább maradnak! De sokan tartják megalázónak és lealacsonyítónak a bűnvallást, az Istentől való bocsánatkérést! Inkább beletörődnek abba, hogy senki sem tud segíteni rajtuk és így halnak meg.
Ma még az evangélium azért hirdettetik, hogy mindenki megtérjen gonosz útjáról, hogy van megoldás, van lelki béke és nyugalom. Isten ezt mindenkinek meg tudja adni az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus által!
Nézzük meg, hogy ez a fiú hogyan jutott idáig?
Onnan, hogy saját kezébe vette az életét, egyre csak zuhant, sodorták az események: "...mint tévelygő ár, eltépett jelzőkarókat, gátakat." (Babits)!
Paradox módon, az életét mégis az mentette meg, amit otthonról hozott. Nem a vagyona, mert az már nem volt, hanem a lelki útravaló.
 Először be kellett látnia, hogy a szakadék szélére sodródott és nincs ember aki segíthetne rajta.
 Le kellett vennie szemét a körülötte lévő gonosz világról és magába kellett szállnia.
 Bűnvallást kellett tennie.
 El kellett hinnie, hogy van, aki MÉGIS szereti őt.
 El kellett indulnia a HAZA vezető úton és az Atya karjaiban találta magát!
Testvérek, mindezeket nekünk is végig kell járnunk ahhoz, hogy életünk szakadékából kijussunk, de mi már ismerjük az ATYAI HÁZ melegét ahová érdemes hazamenni! Az Atya végtelen szeretetét, melyet Jézus Krisztus által megtapasztaltunk, Őáltala ismerhetjük a haza vezető utat is.

***

4. A FOGADTATÁS

"És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt." Lukács 15,20

Van egy festmény, amelyen a festő azt a jelenetet dolgozta fel, amikor az apa háza tetejéről, kezét szeme fölé emelve kémleli az utat, ahonnan fia érkezése várható. Megrázó kép! Az Atya szíve dobog benne, amint minket mai tékozló fiait figyel, hogy mikor érkezünk már végre HAZA!
Egy napon a fiú, szégyenkezve, rongyaiban hazatámolygott. Az apa messziről meglátta, felismerte és megszánta őt!
Kiket szoktunk megszánni? Aki nagyon elesett helyzetben van: a beteg, a nyomorult, a tehetetlen, az árva, a bajban lévő, akinek puszta látványa is szánalmat ébreszt bennünk! Isten nélkül így nézünk ki! Ezt a tényt nem akarjuk elismerni mindaddig, amíg meg nem tértünk, mert a legszánalmasabb állapot, Isten nélkül élni!
Ha valaki azt gondolná, hogy őróla már mindenki lemondott és senkinek sem számít az élete, az téved, "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16. Ennek az áldott szeretetnek a vonzásában élünk még-e földön mindannyian!
A tékozló fiú bizonyára sok mindenre számított, de erre a fogadtatásra nem. Amikor közel ér, meglátja édesapját, aki fut felé. Ez a fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Kiderül, hogy az apja szereti őt, és nagy örömmel fogadja. Ki tudja, hányszor mondta el magában a jól megtanult szöveget: "Atyám vétkeztem..., nem vagyok méltó..,, fogadj béreseddé!" de ezt a mondatott az apa soha nem engedte neki befejezni. Nem béressé, hanem teljes jogú örökösévé fogadja vissza, fiúi méltóságába.
Micsoda kegyelem, micsoda megtiszteltetés ez!
Ha van leírhatatlan öröm, akkor ez az. Az apa csókolgatja elveszett fiát. A legszebb ruhát kapja, gyűrűt és sarut és nagy vacsorát rendez a hazatérés örömére.
Így fogad el a mi Istenünk minket.
Bár csak rongyaink vannak, és eltékozoltunk mindent Ő mégis a legszebb ruhát adja, a hit pecsétgyűrűjével fogad teljes jogú gyermekévé, elpecsétel magának és a békesség evangéliumának a saruját adja ránk.
Csak így lehetünk fiai, megtért drága gyermekei a mennyei Atyának!

Testvér, számodra is van út HAZA! Isten hazavár, csak indulj el!
"Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza. Jöjj a messze tájról, ó jöjj haza! "

Neked is ebben a fogadtatásban lesz részed. Ha megtérsz az Úrhoz, miattad is ilyen nagy öröm lesz a mennyben. Isten szeretető karja átölel, csak bátran vesd magad az Atya kitárt karjaiba.
Boldog vagy, ha igaz a te életedre is az alábbi versidézet:
"Hazatértél! Nem hiányzik semmi!
Elindultál mindörökké lenni!"

Trencsényi László
református lelkipásztor